Akik nem versenyszerűen sportolnak, hanem csupán egészségük és formájuk megőrzését tartják szem előtt, sokszor nem fordítanak kellő figyelmet a fokozatosságra, a bemelegítésre és a lazításra, emiatt könnyen lesérülhetnek, ami a további mozgástól veszi el kedvüket. Leggyakrabban a bokasérülések keserítik meg a hobbisportolók életét. Ennek okairól, a megelőzés lehetőségeiről és kezeléséről beszélgettünk dr. Berkes Istvánnal, a budapesti Országos Sportegészségügyi Intézet főigazgatójával.

 

Melyek a leggyakoribb sportsérülések?

– A leggyakoribb sportsérülések közé a bokasérülések tartoznak, amelyek elsősorban szabadidő-sportolóknál alakulnak ki. A sportbalesetek döntő hányadát, mintegy egynegyedét az ilyen sérülések teszik ki. A hobbisportolókat minden esetben több veszély fenyegeti a versenysportolóknál, hiszen mozgásuk kevésbé koordinált, sokszor elmulasztják a szakszerű bemelegítést, a megfelelő sportmozgás elsajátítása pedig több energiájukba kerül, ezáltal hamarabb fáradnak el. Ennek következménye leggyakrabban a bokasérülés. A versenysportolók viszont inkább túlterheltség, fáradtság, vagy véletlen baleset következtében sérülnek. Jellemzőek a szalagszakadások, amelyek esetében leggyakrabban a külső bokaszalag rendszere sérül. Ilyenkor a boka szinte „alánk fordul”, ami nagyon fájdalmas. Ennél is súlyosabb sérülés a törés vagy amikor a törés és a szalagszakadás egyszerre következik be. További bokatáji sérülések még az Achilles-ín különböző bántalmai, gyulladása, szakadása, vagy az egyszerű túlterhelése.

 

Hogyan következnek be ezek a sérülések?

– Sok tényező együttes hatására. Előidézheti a rossz talaj, vagy véletlen baleset, a megfelelő bemelegítés elmulasztása, kimerültség, fáradtság. Gyakran előfordul, hogy az első sérülésekkel nem törődünk kellően, és a már sérült testrészünkre újból „rásérülünk”.

 

Hogyan előzhetjük meg az edzés kellemetlen következményeit?

– Mindenekelőtt az alapos bemelegítés fontosságát hangsúlyoznám, ezzel ugyanis az egész szervezetünket felkészítjük az intenzív terhelésre. A bemelegített izomnak jobb a vérellátása, nagyobb a mozgásterjedelme, ami mind-mind a balesetek kockázatát csökkenti. Fontos az adott sportághoz megfelelő sportcipő használata, aminek kiválasztásában a sportorvos tud segítséget nyújtani. Ha pedig valakinek már sérült egyszer a bokája, akkor annak ajánlatos mozgás közben megfelelő védőeszközt viselnie: az úgynevezett ragasztást (tapinget) vagy pedig külső rögzítőkötést, amely megtámasztja, védi az ízületet. Vannak olyan rögzítőkötések, amelyek kényelmes és hatékony megoldást nyújtanak a kevésbé terhelhető ízületek védelmére, tartására.

 

Mit tegyünk, ha mégis bekövetkezik a sérülés?

– Ha szalagsérülést gyanítunk, akkor a legfontosabb, hogy tehermentesítsük a bokát. Ajánlatos hűteni, rögzítőkötést használni, felpolcolni, és minél kevésbé terhelni az izületet. Az orvosi nyelvben létezik erre egy mozaikszó: RICE, vagyis pihentetés (rest), jegelés (ice), kompresszió felhelyezése (compression) és felemelés (elevation). A jegelés javasolt módja: másfél, kétóránként, szakaszosan, 15-20 percig. Célszerű a jégtömlő alá nedves kendőt helyezni a sérült testrészre, mivel a nedves kendő javítja a hűtés hatásfokát. A sérült bokát az első két napban mindenképpen pihentetni kell, a harmadik, negyedik naptól már fizikoterápiát alkalmazhatunk. A szalagsérülés gyógyulási ideje általában 3-4 hét. A teljes gyógyulást követően sporttevékenység csak akkor végezhető, ha a mozgás nem jár fájdalommal, és a gyógyult testrész visszanyerte teljes mozgásterjedelmét.