– Ó! A „Barátok közt”-ben szerepelt, ugye? – csillant fel a pénztárosnő arca, amikor megpillantotta a gyönyörű fiatal lányt a sorban. Sándor Orsolyára sokan sorozatbeli szerepéből emlékeznek, holott igen keresett és sokat dolgoztatott modell, igaz, Európa nyugati felén ismerik inkább.
Ez azonban mostanában változik, idehaza is egyre több ször tűnik fel a képernyőn.
– Sokáig leginkább, „csak” mint egy tévés játék háziasszonya jelentél meg a képernyőn. Hirtelen reflektorfénybe kerültél: esti vacsora készítéses műsor, beszélgetős tévéműsor, aerobic DVD… Mi történt, hogy ennyire meglódult a szekér?
– Lehet, hogy Magyarországról úgy tűnik, hogy hirtelen tűntem fel, de valójában 12 éve dolgozom modellként, és szerencsére sokat foglalkoztatnak . Főleg Németországban és Ausztriában fotózok, hat európai nagyváros ügynökségénél vagyok bejelentve. Egy televíziós szerencsejáték háziasszonya is vagyok, évek óta csinálom , de ez kevésbé feltűnő, vagy szembeszökő , ugyanis látják az arcomat, még az is lehet, hogy valaki felismer az utcán – ám engem, mint személyt nem ismernek. Mennyire más egy olyan műsor, mint például a Hal a tortán ! Ilyenkor valóban megjelenik az ember személyisége . Indul egy tévés beszélgetős műsorom is, igaz, de nem érzem úgy , hogy most kezdődik a karrierem, hiszen, mint mondtam, már évek óta dolgozom keményen.
– Ez a „beszélgetős műsor” mit jelent?
– Traccsparti címmel fog menni, végiglátogatjuk az ország nagyobb városait és helyi érdekes, híres emberekkel beszélgetek. Együtt vacsorázunk, miközben szóba hozunk érdekes témákat, illetve rövid filmes bejátszások is tarkítják majd a műsort. Kötetlen műfaj, ám felkészülést igényel, és nagyon észnél kell lenni , hogy a beszélgetés jó irányba haladjon…
„Németországban nem gondolják az emberek, hogy a modellek buták “
– A modellek időnként feltűnnek a képernyőn, mint műsorvezetők, ám sokan kritizálják ezt. A kritikusok szerint egy modellnek elég, ha csinos pofija, hosszú lába és szép keblei vannak, azonban amihez ész is kell, az már nem az ő területük…
– Ez egy nagyon rossz, tipikusan magyar előítélet. Németországban például nem gondolják az emberek, hogy a modellek buták. Az a baj, hogy itthon sokan szerepelnek modell címszó alatt, akik valójában a szakmán kívül állnak, miközben az igazi befutott magyar modellekről, akik New Yorkban, vagy bárhol a világban sikeresek, semmit, vagy csak alig valamit tud a hazai közönség. Ez egy szakma, ráadásul nem könnyű, és aki nem tudja magát eladni, menedzselni, vagy az adott helyzeteket jól kezelni , az soha nem fog boldogulni. Nekem például két diplomám van…
– Ez hogyan sikerült? Hiszen leginkább a fiatal modelleket futtatják, vagyis épp abban az életkorban a legsikeresebbek, amikor mások az egyetemi padban ülnek.
– Az életkor , szerencsére, ma már nem annyira döntő. Főleg Németországban nem, ott keresik az érettebb szép nőket, és nemcsak egy érdekes arcot, vagy egy soványka tizenévest alkalmaznak. Nem ritka, hogy 50 éves modelleket foglalkoztatnak, hiszen ennek a korosztálynak is szólnak reklámok. Én 18 évesen kezdtem reklámfilmekben szerepelni, ám a szüleimnek az volt a kikötése, hogy csak a sikeres egyetemi felvételi után kezdhetem el a szakmát.
„Szüleimnek volt egy kikötése …“
– Hová jelentkeztél?
– Biológus szerettem volna lenni, ám a kémia nem ment jól. Így biológia-testnevelés szakra vettek fel, amiből végül a biológiát leadtam. Így lettem testnevelő tanár és rekreációs szakember. Később még egy marketing manageri papírt is szereztem.
– Így már érthető, hogy miért hívnak téged, ha sportos fotókat kell készíteni. Melyik sportág volt a kedvenced?
– Mindig sportoltam, de nem versenyszerűen. Szeretem a tollaslabdát, atlétikát, röplabdát , aerobikot , és sokat futok. Az egyetem egyébként kemény kiképzés volt, minden sportágban teljesítenünk kellett a szintidőt. A legrémesebb a szertorna volt számomra, egy bukfencet is alig tudtam csinálni, de 18 évesen meg kellett tanulnom a formagyakorlatot mind a négy szeren. Sikerült…
„Mellbőség 88, derékbőség 60, csípő 88 !“
– Az alakod irigylésre méltó, ezek a méretek a legtöbb nőnek csak az álmaiban szerepelnek: mellbőség 88, derékbőség 60, csípő 88. Sokat kell ezért edzened?
– Szerencsés alkat vagyok, nem kell magam agyon hajszolni a jó eredményért. Hetente 3-4 alkalommal edzek, de nem követek egy szigorú edzéstervet. Nincs saját trénerem sem – ha már ez a szakmám, akkor azért ki is tudom találni magamnak, hogy milyen gyakorlatokra van szükségem. Sok fürdőruhás fotót készítenek rólam, tökéletesnek kell lennem, fölösleges 3-4 kilók soha nem lehetnek rajtam. De így is sok munkám van abban, hogy nem híztam el, és ha valami éppen nem tetszik az alakomon, akkor neki állok dolgozni rajta. Ugyan sokat számít, hogy milyen géneket örököl egy nő, de egy kis munkával rengeteget lehet javítani mindenkin! Ez persze nem csak a tornát jelenti, kell egy jó fodrász, ügyes smink, előnyös ruhák – és a leghétköznapibb kinézetű nőből is királynő lehet. Egy most megjelenő DVD -n egyébként éppen tornázom: Czanik Balázs edzővel készítettünk egy aerobi k filmet.
„Ülj le, feküdj hasra, állat fel, vállat le, mosoly ! “
– A modell szakma sok fiatal lány álma. Kiknek ajánlanád, hogy belekezdjenek?
– Kívülről úgy tűnik , csak mosolyogni kell, és ettől az ember még híres is lesz. De csak az fogjon bele, aki elég erős és kitartó, és aki képes élvezni is ezt a munkát! Mert bizony sok megpróbáltatással jár. Egy termékfotózáson például két nap alatt 300 fürdőruhát vettem fel, ha egy fürdőruhára csak 5 percnyi fényképezés jut, ez akkor is naponta 150×5 perc, vagyis 12-13 órás munka. Magas sarkúban. Szemben a szélgéppel. És az utolsó képen is ugyanolyan szexisen kell mosolyogni, mint az elsőn! Olyan forgatásom is volt, ahol egy kis medencébe kellett bemásznom a vízbe. Csakhogy mire elkészült a smink, a ruha, a haj, addigra a víz teljesen kihűlt. És jöttek az utasítások: ülj le, feküdj hasra, állat fel, vállat le, mosoly! Meg is fáztam rendesen, de nyafogni nem lehet, mert többet nem fognak hívni. Egy profi modell soha nem szól sem a környezetért, sem azért, hogy milyen ruhát adnak rá, hanem egyszerűen teszi a dolgát. Visszagondolva az egyetemi éveimre, azt hiszem, akkor tanultam meg, hogy összeszorított foggal, de meg kell tennünk a dolgunkat: fel kell mászni a felemáskorlátra , bele kell lépni a hideg vízbe… És még egy nagyon fontos dolog! Ha valaki az átlagnál jobban néz ki, pláne, ha még ismert ember is, akkor mindig nagyon kedvesnek kell lenni mindenkihez , szinte jobb embernek kell lennie másoknál. Mert az első negatív jelre rád olvassák : milyen beképzelt!
– Rengeteget dolgozol, hogyan marad időd magadra, a szerelemre, a pihenésre?
– Ha jól megy a munka, akkor nem szabad abbahagyni vagy lazítani. És ráadásul még egyéb terveim is vannak. Nagy vágyam, hogy egyszer egy filmben szerepeljek. A színpadot nem merném vállalni, de úgy érzem, a filmvásznon tudnék alakítani… Szóval, ha jön egy ilyen munka, akkor még többet bevállalok. De a modellkedés sok lehetőséget is rejt magában. Például igen sokat utazok, így nem feltétlenül szükséges, hogy nyaralni menjek. Azért ha lesz egy lyuk a naptáramban, akkor utószezonban egy útra befizetek a barátaimmal.
– És a szerelem?
– Több hosszú kapcsolatom volt, de most éppen magam vagyok . Egyáltalán nem udvarolnak nekem többen, mint más nőknek, az ismerkedésnél nem biztos, hogy előny, ha az átlagosnál jobban nézel ki – sok férfi megijed ettől. Várom a nagy őt, aki sportos, jóképű, jó humorú, megbízható, és… Sajnos, ahogy egyre idősebb az ember , a kívánalmak listája is egyre hosszabb. De azért létezik Ő valahol, és találkozni is fogunk egy napon!
Kőrössy Ágnes, Fotó: Zsolyomi Norbert
