A klasszikus keleti harcművészetek mozgásvilága és szellemisége lenyűgöző hatással van még ma is a nyugat emberére. Igaz ugyan, hogy a harcművészetek eredeti formájának gyakorlása ma nem olyan divat, mint az volt még néhány éve Európában és természetesen Magyarországon is.
Ezzel szemben a harcművészeteknek modern adaptációi, a keleti küzdőművészeteket alapul vevő, új nyugati kreációk idejét éljük.
A klasszikus harcművészet és a modern küzdősportok
Korábban sokan a különböző kung-fu és karate filmek hatására választottak valamilyen küzdősportot a nyugati világban. Ám tudnunk kell, hogy ezeknek a küzdősportoknak eredetileg valamilyen harcművészet nyújtotta a hátterét. Ráadásul nagyon gyakran a küzdősportot és a harcművészetet ugyanazzal a névvel illették és illetik ma is.
Vajon mi a különbség küzdősport és harcművészet között?
Szinte majdnem minden Távol-keleti ország hagyományában és kultúrájában kialakult valamilyen puszta kezes vagy fegyveres harci művészet. Ilyen például a japán karate, az ütések és rúgások puszta kezes művészete, vagy a szintén japán aikido, a kitérések és az ellenfél erejét felhasználni képes technikák módszere. De ilyen a koreai taekwondo, ami a rendkívüli rugalmasságra és a magasan elhelyezett látványos rúgásokra épít, vagy a kínai kung-fu több tucat ága is. Még Indiából is származik harcművészet, így a shirayan vajramutthi, ami igazán kifinomult, harmonikus és összetett, de viszonylag kevéssé ismert.
A tradicionális irányzatok jellemzője, hogy a magasfokú technikák filozófiai tartalommal társulnak, így a mozgás önismeretté, a test fegyverré válik.
Ám mai világunkban nem elsődleges a túlélést és a harci sikereket biztosító tökéletesség és csak kevesen teszik fel egész életüket egy ilyen harcművészet elsajátítására. Sokkal többen vannak viszont azok, akik mintegy kiegészítésképpen szívesen gyakorolják ezeket a mozgásformákat. Ennek hatására a filozófiai mélységekbe hatoló harcművészetek sporttá szelídültek, ahol szabályok közé szorultak a vad és szárnyaló technikák. A sport lehetővé tette, hogy a tradicionális mozgásokat kedvtelésszerűen végezhesse bárki, akinek megtetszik. De hamar kiderült az is, hogy még ilyen megszelídített formájában is rendkívül hatékony önvédelmi eszköz és kiváló jellemformáló maradt a legtöbb küzdősport.
A misztikus képességek megszerzésének titkolt vágya miatt elkezdett karatézás vagy kung-fuzás ideje lassan lejár. A legtöbb helyen mára már egyensúlyba került ez a szemlélet és valóban azért gyakorolják ezeket a sportokat, amire valók: a kitartás, a szellem és a test edzésére, a belső tartás és az önfegyelem fejlesztésére. Erre valók a kemény edzések, a megpróbáltatások és a versenyek is. Bár a klasszikus harci művészetek nagy része sporttá szelídült, sok helyen megmaradt az eredeti harcművészeti oktatás is, amelynek edzésmódszerei és technikái tovább őrzik a hagyományokat.
Első lett a külcsín
A harcművészetek sporttá finomodásával nem állt meg a fejlődés. Úgy tűnik, hogy a „küzdősport-fázis” csak egy állomása ennek a folyamatnak. A jelenkor fitness-wellness világában a harcművészetek továbbra is képviseltetik magukat. Igaz ugyan, hogy már messze más formában, mint ahogyan azt a kínai kolostorokban vagy a japán szamurájok kiképzésében láthattuk volna.
A küzdősportok fitness-trenddé finomodtak. Az önvédelmi jelleg is háttérbe szorult. Nincsenek már társsal végzett küzdő gyakorlatok és az eszközök nagy része is eltűnt, mint amilyen a bot vagy a méltán népszerű cséphadaró – a nuncsaku is volt, amivel ha jól forgatta valaki egy fegyveres katonát is le tudott teríteni. E-helyett azonban megmaradtak a pusztakezes technikák, azoknak is viszonylag erősen „lebutított” változatai.
A folyamat természetes, mivel megváltozott a cél. Az eredeti élet-halál harc után következő sportgyőzelem is háttérbe szorul a külső formálásának eszközévé váló módszerekben.
A cél a tökéletes test és a nyugodt, kiegyensúlyozott szellem. Ki kell, hogy mondjuk, hogy erre valóban igen hatékony ágak alakultak ki.
A fitness harcosai
A fitness-karate vagy a tai bo – de mondjuk a fitt boksz is ide sorolható – gyakorlásával olyan látványosan arányos izomzat alakítható ki, amilyen csak kevés más mozgásformával. Ennek az az oka, hogy kevés kivétellel ezek a módszerek csak a saját test súlyával dolgoznak. Alkalmat adnak ezek a sportok arra is, hogy az ember kiadja magából az egész nap vagy egész héten felgyülemlett feszültséget és levezesse azt az ütések és a rúgások végrehajtása közben. A ritmusos zenére végzett gyakorlatozás segít átlendülni a fáradtságon is és így növekszik a kondíció és a kitartás.
Persze nem kívánnak ezek a metódusok olyan kitartást, mint amilyet egy harcművészet gyakorlása közben követel magától az ember, de talán a ma emberének nem is ez a legfontosabb. Néhányan biztosan ráéreznek a mozgás mögött rejlő eredeti tartalomra is és lehet, hogy érdeklődni kezdenek majd a mozgás gyökerei iránt. Tudniuk kell, hogy a gyökerek a küzdősportokban és még annál is mélyebben, a harcművészetekben rejlenek.
Azt kérdezik tőlem sokan, mint jógaoktatótól és feketeöves karate oktatótól, hogy mi alapján válasszanak sportágat. Azt szoktam javasolni nekik, hogy lényegében teljesen mindegy, hogy mit választ valaki, ha az az alkatának megfelelő és olyan edzőt talált, akiben megbízik, és aki számára szimpatikus és megnyerő. Mindegyik modern módszer is rendkívül hatékony tud lenni fizikailag és mentálisan egyaránt, ha azt helyesen végzik.
De a legtradicionálisabb harcművészet sem ér túl sokat, ha a gyakorlása közben pontatlanok és komolytalanok vagyunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy az edzések közben túl komolynak, vagy esetleg komornak kellene lenni. Sőt, a legjobb edzők keze alatt mindig jó a hangulat. Inkább csak annyit jelent ez, hogy amit csinálnak azt belül komolyan veszik, és beleadnak apait-anyait, azért, hogy megmutassák, hogy mire képesek.
A modern ember abban a tévedésben él, hogy tetteivel mások elismerését kell kivívnia, pedig valójában csak egyetlen embernek szeretnénk igazából megfelelni: saját magunknak. Mutassuk meg tehát, hogy mi mindenre vagyunk képesek a testünkkel és a szellemünkkel, ha úgy igazán beleadunk „apait-anyait” valami jó dologba.
Most pedig indulás edzeni!
Kolarovszky Gyöngyi
és Bálint János
jógaoktatók
