Sokszor nem lehet tudni, mi az elhízás oka. Hormonális, vagy egyszerűen csak táplálkozásunk nem egészséges? A mellékvese működésének megváltozása és az elhízás között összefüggést fedezhetünk fel. Ez a szerv sokszor okozza a nem kívánt kilókat. De vajon hogyan működik mindez?

 

Megkönnyíti dolgunkat, ha szemügyre vesszük a civilizációs ártalmakat kiváltó tényezőket, melyek kölcsönhatásban vannak egymással. Akkor észleljük az említett változásokat, ha átlépjük “sressz tűrőképességünk határá”-t és bejutunk az ún. “krónikus stressz állapot”-ba, ahol az alábbi változások észlelhetők:

1.Csökken vérünk oxigén felvevő és szöveteink oxigén felhasználó képessége.

Nem vagyunk képesek megfelelően elégetni felvett táplálékunkat. Állapotunk hasonló az olyan autóhoz, melynek az adagolója (karburátor) nincs jól beállítva és a kipufogóban korom rakódik le.   Ha szervezetünk anyagcserekályhája “kormol”, ennek jele a vérzsír / cholesterin-szint emelkedése, lerakódása az érfalakban vagy a raktárakban, vagyis a kialakuló vérkeringés-zavar illetve az elhízás. Megállíthatja ezt a folyamatot pl. egy “almaecet kúra”: reggel felkelés után, és este lefekvés előtt kortyonként 10-15 perc alatt elfogyasztunk 2-3 dl olyan folyadékot, amely víz vagy almaléhez adott 2 kávéskanál 5 százalékos almaecetet és 1-2 kávéskanál mézet tartalmaz. Hasonlóan hasznos feloldani 1gramm Trikálii citrici-t (gyógyszertárban kapható) kevés (harántujjnmyi) vízben és naponta 2-3 alkalommal ezt meginni.

2.Energiaháztartásunk ellentétesen (paradox-módon) reagál.

Mennél kevesebb fizikai munkát végzünk, annál éhesebbek leszünk!!! Az evési kényszer (“falánkság”) tehát a civilizált életmóddal járó mozgáshiány törvényszerű következménye. Yudkin angol táplálkozástudós ábrája szemlélteti ezt az összefüggést, mely szerint naponta “közepes” és ennél “több” testmozgás elvégzése esetén étvágyközpontunk megfelelően működik. A mozgásmennyiség növekedésével arányosan (adekvát módon) változik étvágyunk, így testsúlyunk állandó.   Mutatják a zöld színű vonalak.

Amennyiben napi mozgásmennyiségünk “közepes”-nél “kevesebb” – vagyis életmódunkban mozgáshiány jellemző – étvágyközpontunk viselkedése “paradox” módon megváltozik. Mennél kevesebbet mozgunk, tükörképszerűen annál inkább “nő” étvágyunk. Testsúlyunk ezzel állandóan emelkedik!

A német precizitás megállapította a “közepes” napi mozgásmennyiséget. Hetente 90 percet (másfél órát) kell megfelelő intenzitással (120/perces pulzusszámmal) mozognunk egészségünk megóvása érdekében. Veszélyes lehet mindezt monoton erőteljességgel végezni! Célszerűbb 2 percen át egyéni maximális teljesítményünk 75 százalékával,, majd 3 percig annak 35 százalékával mozognunk. Ez az ún. “változó intenzitású terhelés” megelőzi a szervrendszerek reakcióképességének megváltozását. Pulzusszámolás segít az intenzitás beállításához: pl.

Életkor szerinti maximális pulzusszám: 210-ből levonjuk az életkort. Negyven éves kor esetén 170/perc.

Ha nyugalmi pulzusszámunk 70/perc, úgy max. teljesítményünk 75 százaléka 70+75=145/perc pulzussal végzett munka, míg 35 százaléka   105/perc pulzusszámmal történik.

Magyarázatul szolgál ez a tapasztalat arra is, hogy őseink szalonna mellett is egészségesek maradtak a kaszálás, azaz a fizikai munka jóvoltából.

3. A szervezet káliumvesztésének csökkentésére igen hasznos a helyesen végzett szaunázás, melyről 2002. áprilisában megjelent fittinfo magazin már beszámolt.

4. A mozgatórendszer funkciózavarára jellemző, hogy az ízületi-, illetve. légzési-középállás eltolódik az erősebb izomcsoport irányába, légzési segédizmok esetén belégzés irányába, mely ún. “pihegő légzés”-t eredményez. Hatására csökken a légzőközpont legfontosabb szabályozója – a széndioxid – a szervezetben, mely nehezíti a megfelelő mennyiségű oxigén felvételét. Ha kilégzési állapotban 5 másodperc ún. “kilégzési szünet”-et tartunk, visszaállíthatjuk a légző izmok egyensúlyát és csökkenhet a hozzá társuló általános görcshajlam is, mely sok fájdalomnak is forrása. Zavaros és érthetetlen!

5. Fontos szempont, hogy ugyanaz az a napi ételmennyiség öt alkalommal elfogyasztva lényegesen kevésbé gyarapítja a testsúlyt.

6. Cukorbetegség gyakran társul elhízáshoz. A mellékvesekéreg I. hormonjának tartósan magas szintje elősegíti a májból cukor bejutását a vérpályában, ami serkenti az Inzulin kiválasztását a hasnyálmirigyben. Hosszabb idő alatt ennek kimerülése, vagy hatásának csökkenése vezethet oda, hogy a hiányzó Inzulin miatt megemelkedik a vércukorszint, és cukorbetegség kialakulására hajlamosíthat. Ennek regenerálását elérhetjük a szervezet nyugalmi energiaszintjét növelő eljárásokkal. Indirekt módon testedzéssel, melyhez felhasználhatjuk a testmozgást, fürdők-, szauna alkalmazását, környezetváltozást, magaslati klíma kedvező hatását stb. Direkt módon is növelhető a szervezet nyugalmi energiaszintje modern fizioterápiás módszerekkel. Ilyen az ún. “VIOFOR terápia”, mely kozmikus energia speciális (ún. ciklotronos”) alkalmazásával lehetővé tette a szervezeti elektronok energiájának maximális növelését és ezzel a szöveti oxidáció helyreállításának előmozdítását.

7. A sejten belüli Kálium-hiány bélrenyheséget von maga után, mely miatt az étel tovább tartózkodik a bélcsatornában, mint amire egyébként szüksége lenne és helyenként izomgörcsök akadályozzák a a bélben a béltartalom továbbjutását. Eredménye puffadás (erjedés, rothadás miatt) és nem kívánatos mérgek felszívódásának lehetősége, mely a szervezet szabályozó képességét tovább rontja és az időnkénti hasmenések elősegítik a szervezet káliumveszteségét. Érthető ezek alapján a “testkontroll” diétás tanácsa, mely sok ballasztanyagot (zöldség, gyümölcs), korlátozott energia bevitelt és az emésztés megkönnyítése céljából ételek adott párosítását tanácsolja. Korlátozza tovább a zsiradékok mennyiségét, mely érthető, ha tudjuk, hogy elégetésükhöz lényegesen több oxigén szükséges, mint egyéb táplálékok (fehérje, szénhidrát) esetében.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy vannak ún. “civilizációs ártalmak, betegségek”, melyek a felgyorsult életmód, a gyorsan változó társadalmi környezet következményei, de ugyanez a civilizáció kifejlesztett módszereket és megfelelő egészségkultúrát, mely sokat segíthet a káros hatások megelőzésében és regenerációjukban.

Dr. Lángfy György

Országos Sportegészségügyi Intézet