Kényelmes, fizikai megterheléstől mentes gyerekkor vagy kemény tréningezés, versenyekkel, sikerekkel és kudarcokkal. Vajon a két szélsőség között mi a helyes út? Mit sportoljon a gyerek? Mikor kezdje el? Élsportoló legyen? Vagy csak a mozgás öröméért járjon edzésre? Megannyi kérdés, mely előbb-utóbb minden családot utolér.
Ahhoz, hogy gyermekeink egészséges felnőtté váljanak, már kiskoruktól fogva ennek megfelelő életre kell nevelni őket, hiszen a későbbi fittség egyik pillére a mozgás. Ez kezdetben nem gond, hisz a kisgyerek alighogy elkezd járni, azonnal fut. A játékért, az érdekes látnivalóért, apa és anya elé, egyszóval állandóan – s valljuk be, csemeténk olykor számunkra is nehezen követhető tempót diktál.
Kisiskolás korig tart ez a lendület, akkor sok gyerek „ellustul”, délelőttönként az iskolában ül, délután a lecke fölött görnyed, estig pedig észrevétlenül röppennek el az órák a számítógép mellett ülve, sportra alig marad idő. A szülők sem érnek már rá órákig csatangolni, a bicikli is csak hétvégeken kerül elő, kirándulni ritkán jut el a család. Elhízás, gerincferdülés, ezzel kezdődnek a bajok, melyek jelzik, a test nem kapja meg, ami jár neki.
A másik véglet a meg nem valósult vágyait gyermekén megvalósítani akaró szülő, aki már kiskorban edzésre fogja csemetéjét, és hajtja az élsport felé, egy teljesítményorientált, fizikailag és szellemileg igencsak megterhelő élet felé.
Alapozás – szabad mozgással
Minden életkornak megvannak azok a mentális, fizikai sajátosságai, melyek meghatározzák, hogy mely képességek fejleszthetők. A pszichés, és biológiai adottságok mellett a sportválasztást társadalmi tényezők is befolyásolják – mondja Dr. Pavlik Gábor a Testnevelési Egyetem kineziológiai és sportorvosi intézetének vezetője.
Az óvodás kort jóformán végig futják a gyerekek, legtöbbjük mindig benne van egy kis hancúrozásban, és azt szokták mondani, hogy az egy helyben ücsörgés, azt jelzi, betegség készülődik. Pavlik profeszszor szerint ebben az életszakaszban a legfontosabb, hogy hagyjuk a gyereket szabadon mozogni, lehetőleg ne korlátozzuk, de teremtsük meg ennek biztonságos feltételeit, hiszen a 4-6 éveseknek még alig van veszélyérzetük. Az óvodás korú gyerekeket azonban a monoton mozgás nemcsak megterheli, nem is köti le, ellenben szívesen utánozzák a felnőtteket. Ezt kihasználva lehet megkedveltetni velük a sportot.
A közös kirándulások, labdázás, biciklizés segítségével alapozhatunk, esetleg kereshetünk valamilyen játékos tornát. A legfontosabb, hogy a mozgás a család hétköznapjainak része legyen. Ha gyermekünk azt látja, hogy magunk is szívesen mozdulunk, később számára is természetes igény lesz a sportolás.
Állóképesség fejlesztés – fokozatosan
A kötöttségek ideje igazán az iskolába lépéssel érkezik el. A hat-hétévesek már jól tudnak koncentrálni, és képesek mozgásfolyamatokat megtanulni, nemcsak utánozni. Ez az életszakasz különösen alkalmas az állóképesség, a szív és a tüdő fejlesztésére.
Egyes sportok azonban még ilyenkor is megterhelhetik az ízületeket, ezért a legideálisabb ebben a korban az úszás. Ez minden vízi sport alapja, kicsi a sérülés kockázata, eredményesen javítja az iskolásokra jellemző rossz testtartást és igen jó állóképesség-növelő – sorolja, a legtöbb szülő által is preferált sportág előnyeit a szakember. Mellesleg úszni minden gyereknek meg kellene tanulnia, ezzel sok nyári baleset is megelőzhető lenne.
A teljesítményre épülő edzések ideje tízéves kor táján jön el. Ekkor már jól viselik a gyerekek a monotonitást is. A módszeres terhelés jótékonyan befolyásolja a szív- és vérkeringés fejlődését. Súlyzóval, erőgépekkel végzett mozgások azonban kerülendők, mert a vázizomzat hormonálisan még nem kapja meg a megfelelő támogatást, ezért például könnyen megsérülhet a gerinc – figyelmeztet Pavlik doktor. A saját testtel való erőedzés, a különféle törzs-, has- és hátizom erősítő gyakorlatok viszont nem fenyegetnek a túlterhelés veszélyével.
Pubertás kor után – mindent bele
Tizennégy-tizenöt éves kortól már bármilyen sportot lehet űzni. Ekkorra már hosszabb és gyakoribb edzések sem okoznak lelki terhet a gyerek számára. Sőt. A rendszeres sportolás jellemformáló, fegyelemre nevel, a csapatjátékok pedig segítenek a közösségi emberré válásban.
Akármilyen sport mellett is döntünk, érdemes megszívlelni a szakember tanácsát: – A sporthoz türelem és kitartás kell, a siker ízének megérzéséhez időre van szükség, ezért nem jó sportágról-sportágra kísérletezni. Előbb-utóbb ugyanis a gyerek megszokja, hogy a könnyebbik utat, a feladást, válassza. Döntés előtt tehát laposan mérlegelni kell, még így is előfordulhat, hogy váltani kényszerülünk, például nem megfelelő alkati adottságok, egészségügyi problémák miatt.
Mit mikor érdemes elkezdeni?
6-7 évesen: úszás, ritmikus gimnasztika, klasszikus balett
7-10 évesen: fiú szertorna
8-10 évesen: labdajátékok
10 éves kor fölött: atlétika, lovaglás, síelés, korcsolyázás serdülő kor után: küzdő sportok,
kajak-kenu, evezés,
Rozgonyi Sarolta
