Már az ókorban is úgy tartották, hogy ép testben, ép lélek. Hosszú ideig alkalmazták is ezt a nézetet, ám napjainkban mintha kicsit háttérbe szorult volna a sport fontossága. Pedig ahhoz, hogy egészséges, munkabíró felnőttek legyenek Magyarországon, bizony gyermekkorban meg kell teremteni az alapokat.

 

Korábban szó volt arról, hogy bevezetik a mindennapos testnevelést, ám valahogy mégsem került sor rá, sőt sok általános iskolában a három helyett hetente csupán két órát szánnak a mozgásra. Előfordul az is, hogy a vidéki tanodákban, ahol nincs sportcsarnok, vagy tornaterem, ott bizony telente matematika, avagy irodalom órával ,,helyettesítik” a testnevelés órát.

 

– Nagyon fontos szerintem, hogy már gyermekkorban megszeressék a sportot a kicsik – mondta Mocsai Lajos, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi karának dékán-helyettese, a magyar női kézilabda válogatott vezetőedzője. – Hiszen már bebizonyították, hogy azok a tizenegy, tizenkét éves fiatalok, akik sportolnak általában egy egész jeggyel jobb eredményt érnek el a tanulásban, mint társaik. Ráadásul az is köztudott, hogy azok a kicsik, akik nem mozognak, vagy nem számukra megfelelő mozgásformát végeznek, előfordulhat, hogy diszlexiások, azaz olvasászavarral, esetleg írászavarral küszködők lesznek.

 

A saját sportágamról szólva: a kézilabdázó fiatalok motorikus képessége, állóképessége és általános készsége a mozgás elsajátítására általában jobb, mint a többi specifikus sportágat űzőké. Nagyon összetett sportág, ezt mutatja az évente megrendezett Csillagok háborúja – amikor tíz különböző sportág tíz sportolója küzd egymással különböző sportfeladatokat megoldva az elsőségért – sokszor kézilabdázók végeznek az élen. Persze nem ez a mérvadó, de jelzi, hogy a legtöbb sportágnál összetettebb.

 

Persze nem csupán a fiataloknál fontos a sport, és a sportolás, a felnőtteknél legalább ugyanakkora hangsúlyt kellene kapnia. Ám ekkor már jóval nehezebb a mindennapokba beiktatni a mozgást, hiszen a család, a munkahely és esetleg a pluszképzések eléggé leterhelik a dolgozó felnőtteket. Ráadásul – valljuk be – kényelmesebb este a fotelban televíziót nézni, esetleg olvasni, mint összepakolni és elmenni edzeni. Könnyebb kifogásokat találni, hogy nincs rá időnk, pénzünk, esetleg egyedül nem szeretnénk járni, vagy túl kövér vagyok, mint rendszeresen mozogni.

 

Azok a felnőttek, akik korábban sportoltak – folytatta Mocsai Lajos –, például kézilabdáztak, könnyebben beilleszkednek a közösségekbe. A csapatjátékot űzők jól tudnak másokkal együtt dolgozni, de akkor sem rettennek meg, ha egyedül kell valamit véghezvinniük. Tudnak segíteni egymásnak, keményen küzdenek a kitűzött célokért és több porondon is helyt tudnak állni ha kell. A mai felnőttek számára meg kell teremteni a lehetőséget és persze az igényt arra hogy a mindennapi óriási terhelés mellett ne csak otthon passzívan pihenjenek, hanem aktívan töltsék a szabadidejüket.

 

Ugyanakkor arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy még mind a mai napig vannak, akik fizikai munkát végeznek, bár a számuk egyre csökken. Ez csupán a következő lépés lesz, ám nekik is mindenképpen mozogniuk kell felfrissülés gyanánt. Rövid ideig ugyan eredményes, ha passzívan pihennek, kialusszák magukat, ám egy idő után ez már kevés lesz. Nekik a wellness, a jóga és persze a torziók javítása ajánlott. Vannak szakmák, amelyek megterhelik a derekat, a lábakat, a karokat, így ezeknek a testrészeknek a megerősítése, izmosítása sokat segíthet a későbbiekben, jobb életminőséget biztosíthat. Ha hosszabb életet nem is ígérhetünk, tartalmasabbat mindenképpen.

 

Aztán a harmadik lépés az lenne, ha a munka minőségének javítása érdekében finommotoros mozgásokat, edzéseket végeznének egyes speciális munkakörben dolgozók. Főleg azoknak lenne erre szükségük, akik precíz, finom mozgásokat végeznek. Összegezve azt mondhatjuk, hogy mindenképpen hasznos a testedzés felnőtt korban, akár az általános, akár a fizikai munkások kompenzáló mozgását, avagy a munkaminőség javítását célzó tevékenységet tekintve.

 

J. H.