Miután feltűnt, hogy minden ruhánk szoros, a tükörből visszanéző nő se hasonlít az ideálunkra, a mérleg elkeserítő értékeket mutat, nyomban belekezdtünk a nagy életmódváltásba! Rohanunk a közértbe a kalóriaszegény termékeket, ásványvizet, sok-sok száraz fehér húst, esetenként akár a natúr lében lévő tonhalat veszünk.
Jön a fitneszbérlet vásárlás, aztán az edzések sora, aerobik, kardiotréning, súlyzós edzés. Teljes erőbedobással küzdünk, és várjuk az eredményt.
Mit is várunk?
Súlycsökkenést, alakunk formálódását, jobb közérzetet, magabiztosabb megjelenést. Mindezt mennyi idő alatt szeretnénk? Mert ez bizony nem egy hét, és nem is egy hónap. De megéri a kitartás, hiszen a súlycsökkenés időszakában észrevétlenül vagy tudatosan, de életmódot váltunk, mert csak így érjük el a célunkat, és így tarthatjuk meg a hőn áhított súlyunkat is.
Ne feledjük a prioritásokat!
Az első és legfontosabb az étkezés, a második a mozgás, a harmadik pedig a pihenés. Ha bármelyiket rosszul csináljuk, az eredménytelenséghez vezet. Tudományos kutatatások bizonyítják, hogy a túlsúlyos szervezet sejtszinten lejátszódó biokémiai folyamatai nem működnek megfelelően, vagyis a szervezetnek kevesebb energiája van, mint amennyire szüksége lenne. Így a szervezetünk csak az életfontosságú működésre fordít energiát, és a zsírmobilizálás – amihez köztudottan nagy energia szükséges – háttérbe szorul.
A mozgásszegény életmóddal csökken az izomszövet építése, így átstrukturálódik a testünk. Az egyoldalú, nem megtervezett diéta nem növeli a sejtek energiaszintjét, ha nem megfelelő mennyiségű a fehérje bevitel, az izomszövet leépülés tovább fokozódik, és az állapotunk a javulás helyett még tovább romlik. Az ember sok tulajdonságát elveszítette már az őskor óta. Egy azonban szilárdan tartja magát: enni és hízni, vagyis tartalékolni a nehéz időkre. Győzzük le a természetet, és irányítsuk az életünket, amelynek szerves része a táplálkozásunk is.
Fordítsunk figyelmet a pihenésre, a regenerálódásra egy kezdő túlsúlyos embernek nem kell egy héten három edzésnél többet elvégeznie, de minden nap tudatosan kell táplálkoznia, és ki kell tartani mindaddig, amíg el nem értük a reálisan felállított célokat. Az út végén bátran állíthatjuk: legyőztük önmagunkat és a genetikai „örökségünket”. Már csak ezért is megéri!
