Dohányzás szempontjából alapvetően kétféle ember létezik. Vannak a füstölők és a miattuk füstölgők. A különböző kampányok során a két táborból általában ellenség válik. A nikotinistákat gyakran amolyan likvidálandó főgonoszként emlegeti a társadalom, amelynek füstmentes hányada nem a dohányzás, hanem a dohányzók ellen lép fel.
Dr. Kökény Mihály népegészségügyi kormánymegbízott állítja: ez az akció más lesz. Egészen más.
Tavasszal útjára indult Brüsszel új, 72 millió eurós akcióprogramja, amely TV-reklámokkal, utcai rendezvényekkel igyekszik segítséget, tanácsokat adni. A kampány kiötlői hármas célt tűztek ki maguk elé: szeretnék észérvekkel meggyőzni a fiatalokat, hogy ne szokjanak rá a cigire, a dohányzóknak gondolatébresztő érvekkel szolgálni, a leszokni készülőknek pedig egyfajta „kulcsingert” adni ahhoz, hogy határozott késztetést érezzenek egészségük védelmének érdekében.
Kökény Mihály a fitt.info érdeklődésére elmondta: a tények egyre makacsabb és cáfolhatatlan bizonyítékát adják annak, mibe is kerül ez a szenvedély. Becslések szerint Magyarországon csaknem 3,5 millióra tehető a rendszeresen dohányzók száma. Évente csaknem 30 ezer ember hal meg olyan betegségek következtében, amelyek közvetve vagy közvetlenül összefüggésbe hozhatók a dohányzással. Ez több, mint amennyit az alkohol, a heroin, az AIDS, a gyilkosság, az öngyilkosság, az autóbaleset és a tűzvész együttesen okoz. Tavaly több mint tízezer dohányos halt meg szívinfarktusban. Ha egy 35 éves férfi átlagosan 5–10 cigarettát szív el naponta, akkor 4 és fél évet veszít el életéből. A koszorúér betegség kialakulásának
kockázata az elszívott cigaretták számával egyenes arányban nő. Ha egy 45–54 év közötti ember naponta 15 cigarettát szív el, akkor a szívinfarktus bekövetkeztének valószínűsége háromszorosa a nemdohányzókéhoz viszonyítva. S akkor nem beszéltünk még a tüdőrákról, az alsó végtagi érszűkületről és más szenvedést okozó bajokról.
Az Európai Unió a dohányzás elleni küzdelmet az egyik legfontosabb népegészségügyi kérdésnek tekinti. Élen jár a törvények szigorításának kezdeményezésében, és példaként állítja Írországot, Olaszországot és Máltát, ahol a kormányoknak volt bátorságuk az éttermi füstölést megtiltani. Kökény Mihály ismertette lapunkkal annak a közvélemény-kutatásnak az eredményeit is, amelyet a Marketing Centrum 1200 fős országos reprezentatív mintán végzett. A felmérésben mindenek előtt a dohányzási szokásokat „térképezték fel”, illetve arra kerestek választ, hogy milyen lakossági fogadtatása volna a különböző szigorító intézkedéseknek.
A felmérésből kiderült: a megkérdezettek 36–38 százaléka „füstöl” kisebb-nagyobb rendszerességgel, a férfiak 43, a nők 30 százaléka vallotta magát dohányzónak. A legtöbb nemdohányzót a 60 évesnél idősebbek körében találták. A rendszeresen dohányzók közül a férfiak átlagosan napi 20, a nők napi 16 szál cigarettát szívnak.
Kökény Mihály lapunknak elmondta azt is, hogy az Európai Unió által kezdeményezett idei kampány célja nem a tiltás, hanem a segítségnyújtás. Nem a dohányzók ellen, hanem a dohányzás ellen lépnek fel mindazok, akik tájékoztatással, meggyőzéssel próbálják jobb belátásra bírni az érintetteket. Az Egyesült Államokban immár „megtűrt” kisebbséggé váltak a dohányzók. Rágyújtani manapság már nem sikk. Úgy is mondhatjuk, a dohányzás – tőlünk nyugatabbra – határozottan kezd kimenni a divatból. Azt egyelőre csak remélni lehet, hogy a magyar fiatalok is előbb-utóbb követni fogják a trendet, vagyis – eltérve az átlagtól – csak azért sem gyújtanak rá. A szakértők igencsak optimisták. Állítják, hogy néhány éven belül nálunk is „ciki lesz a cigi”.
(Olvasom a valóban riasztó számokat, adatokat. Elképedek, szörnyülködöm, megijedek, sőt, úgy érzem, menten szívrohamot kapok … ha nem gyújthatok rá azonnal. Majd gyorsan eszembe jut, hogy én már nem dohányzom. Több mint egy éve.
Aztán szépen lassan megnyugszom…)
Szigeti Ildikó
