Ez az a betegség, melytől minden nő fél, és ha nem is közvetlenül érintett, lesújtja az, amin a betegeknek át kell menniük. Most egy történettel figyelmeztetünk a szűrővizsgálat fontosságára, és ennek jelentőségét támasztja alá az onkológus,  és az onkopszichológus professzorokkal történt beszélgetésünk is. Szívszorító történet a mellrákról, hogy tanulj belőle!

 

Vannak női dolgok, melyeket rettenetes megélni és nem könnyű beszélni róla. Újságírónak pusztán leírni sem…
Egy fiatal lány azonban mégis elmesélte, hogyan tette tönkre hétköznapi életüket édesanyja szörnyű betegsége, és hogyan jutott el a magányos zokogástól odáig, hogy azt mondja, amit a mamája: minden rosszban van valami jó…
 
 
– …és az édesanyád hogy van?
Bea szép fiatal lány, akitől ha ezt megkérdezik, az nem csupán udvariassági kérdés, történet van a kérdés mögött.
– Hogy van? – kérdez vissza – és hosszú szünetet tart, mert ez egy hosszú történet. Mintha félne kimondani a választ.
 

A család életét percek alatt megváltoztatta az a pillanat, amikor megtudták, az anya észrevette-kitapogatta a mellén azt a furcsa csomót.
– Anyukám addig a pontig félt, amíg el nem határozta, hogy elmegy az orvoshoz. Unszoltuk, járjon a dolog végére, mert reménykedtünk, nem olyan nagy a baj, és tudni akartuk, hogy nem rosszindulatú az elváltozás – mondja Bea. – Édesanyánk azonban egy-két napig ellenkezett… Azt mondta, azért, mert érzi, ösztönösen tudja, hogy nem kérdés: rosszindulatú, vagy jóindulatú-e az elváltozás. Az ösztönei megsúgták, rosszindulatú a daganat, hát hadd reménykedjen itthon még a pontos diagnózisig néhány napot.
Amíg mi azért küldtük, derüljön ki, nincs nagy baj, ő azért nem akart a végére járni, mert tudta a választ… a rosszat.
Igaza lett.
Szerencsére jó orvost fogott ki.
 
Mit mondott az orvos és hogyan…
 
Az orvost Anyu azonnal tisztelte azért, amit mondott a lelet láttán:
– Asszonyom, a daganat rosszindulatú. Ki kell vágni.
Vagyis nem tért rá az életbenmaradási esélyekre, nem hozott fel statisztikákat, csak vázolta a helyzetet. A tényt. És azonnal elmondta, ebben a helyzetben mit kell tenni.
 
Kifújta a haját a kezéből a szél
 
– Anyu a betegsége előtt törékeny nő volt, érzelmeiben is inkább gyengécskének számított, sokszor elsírta magát. Miután megműtötték, sőt talán attól a ponttól kezdve, hogy kiderült, mi a betegsége: átalakult. Miközben édesapám és a bátyám nem találták a helyüket, az erős férfiak gyengévé törpültek, ő erős lett, nagyon erőssé nőtt, ilyenné kellett válnia, mert élni akart.
A kórházban hasonló sorsú betegekre talált, akiknek 90 százaléka nő volt, és a közös baj összefogta őket, segíteni akartak egymásnak, együtt könnyebb volt. Olvastak, tanácsokat adtak, beszélgettek…
Bár csövek lógtak ki Anyukám testéből, megnyugtató volt, hogy mosolygott. És ahogy ott álltam a kórházi ágyánál, tehetetlenül, arra koncentrálva, hogy el ne bőgjem magam, ő rámnézett, és ezt mondta:
– Ne félj, meglátod, majd minden szép lesz, rendben lesz…
Amikor azt hittem, ezen túl vagyunk, a műtét után néhány héttel kimentünk a kórház parkjába, hogy kicsit sétáljunk. Gyönyörű volt az őszi napfény, ahogy játszott a szél a levelekkel.
Beszélgettünk… Nem a betegségről, hanem arról, hogy mondjuk Édesapám, aki életében sosem vezetett háztartást, mert ez Anyukám dolga volt, most főz, mos, takarít, és be kell látni, ügyesen teszi.
Anyu azért közben próbált felkészíteni… Az ilyen ártatlan beszélgetésekbe beleszőtte, hogy a kemótól kihullik majd a haja, de rögtön hozzátette, mintha az egész nem lenne komoly: „…olyan szép kendőket lehet manapság venni….”
Aztán újra rátértünk más témákra, de ahogy fújt a szél, és Anyu végigs5mított a haján, hogy kisöprögesse a szeméből a kósza tincseket, a haját kikapta az ujjai közül a szél, és elvitte…
Ezt sosem fogom elfelejteni.
Rettenetes volt…, de ő csak nevetett, hogy elvitte a szél…
Erős volt, nem akartam, hogy meglássa, én vagyok a gyenge.
Aztán jöttek a szebb napok.
– Látod, újra nő a hajam – mutogatta, mi van a kendője alatt. – És minden rosszban van valami jó, mert sokkal erősebb szálú és göndör tincsek ezek – tette hozzá, és a szemében már igazi öröm csillogott.
 
Gyógyító kiskert a teraszon
 
– Szóval, azt kérdezed, hogy van Anyu? Hat év telt el a betegség felismerése óta. Azt mondják, ha öt év alatt nem tér vissza a baj, gyógyultnak tekinthető. Köszönöm, szellemileg nagyon jól van, fizikailag még gyengécske, nem cipekedhet.
 
***
 
– Az orvosok azt mondják, egy gyógyult rákos két dolgot nem tehet: nem adhat vért, és nem cipekedhet. Édesanyám így aztán nyolcszor megy a piacra, de akkor is hazahozza, amit akar. A gyógyulását ennek köszönheti, az akareterejének, na és persze a kis minikertjének, amiben gyógyító búzacsírát, és Aloe verát „termeszt”.
Az persze megrázta, amikor a műtétje után egy évvel kiderült, hogy a nővérét is megtámadta ez a betegség. Ráadásul a nővére éppen ellenkezőképp fogta fel a bajt. Nem akart harcolni. Feladta, és közben titkolózott. Onnan tudtuk meg, h6gy beteg, hogy egy nap nem ment már el dolgozni.
Neki azért volt nehéz, mert látta Anyut szenvedni.
Van, akinek ez megkönnyíti, másnak épp ez nehezíti meg az egészet.
A dráma olyan dolgokat hoz ki belőlünk, amikről azt hittük, nincsen bennünk – mondja Bea, aki túl fiatal az ilyen következtetésekhez, csupán 26 éves.
Hallgatom csak… Tulajdonképpen nem is kellett kérdeznem, csupán azt az egyet…. Egy ártatlannak látszó kérdés mögött, hogy ki – hogy van, történetek rejtőznek.
Beával egyébként a nőgyógyászaton futottunk össze, ott került szóba a mamája. Mindketten a szokásos, évi szűrővizsgálatra vártunk. Ő fokozottan figyel erre, bár még fiatal, de az orvosa szerint ahhoz már nem, hogy elviccelje az életet.
 
ÁNTSZ: a szűrések fontosságára figyelmeztet!
45–65 év közötti nők kétévente meghívó levelet kapnak, melyben az ÁNTSZ felhívja a figyelmüket a mammográfiai vizsgálat fontosságára. 
 
Az emlőszűrés azoknak az asszonyoknak a rendszeresen – kétévenként – megismételt vizsgálata, akiknek ugyan nincsenek emlőrákra utaló tüneteik és panaszaik, ámde életkoruk miatt ki vannak téve az emlőrák kifejlődési kockázatának. Ez a kockázat a 45 és 65 év közötti életkorban a legnagyobb . A szűrés célja a kifejlődés kezdeti szakában lévő, korai, kicsi , még nem is tapintható csomók felkutatása . Ha a szűrés eredménye negatív , a hölgyek megnyugodhatnak, mert nagy valószínűséggel nem fenyegeti őket az emlőrák . Ha a szűrés eredménye pozitív, azaz kicsi, még nem is tapintható csomót találnak , és ezeket szakszerűen kezelik, minden esély megvan a teljes gyógyulásra.
 
FONTOS !
Az emlőszűréssel felismert korai, még a kifejlődőben lévő emlőrák mielőbbi felismerése és kezelése életmentő lehet!