Aki a vitorlázásra gondolva netán még mindig azt hiszi, hogy marcona férfiak, öreg tengeri medvék kizárólagos világa ez, az jó, ha hamar leszámol téves elképzelésével. Elég ugyanis a különféle hajós világcsúcsokat nyilvántartó listára pillantani, amelyen mit látunk? A világ leggyorsabb földkerülő vitorlázója például egy aprócska, 28 éves hölgy, akit úgy hívnak: Ellen MacArthur.

 

Bocsássuk előre, ez nem mindig volt így. A nők bizony a vitorlázásban sokáig nem játszottak semmilyen szerepet, hiszen a hosszú tengeri utakra még szakácsnőt sem vittek magukkal a tengert először meghódító hajósok. Nem csoda, hiszen az asszonyoknak akadt ezer más dolguk, a gyerekszüléstől a takarításig, másfelől pedig a kezdeti vitorlások irányítása, az árbocok fel-lehúzása, a kötélzet kezelése, de akár még a hatalmas kormánykerék tekerése is komoly fizikai erőt igényelt. Mára a nők a vitorlázásban is kivívták az egyenjogúságot maguknak.

 

Tették ezt nagyon rafináltan, amolyan nőies passzív agresszivitással – ahogy Woody Allen mondaná. Először csak kívülről hatottak a vitorlássport fejlődésére, amikor a gazdag, milliárdos feleségek szebbnél szebb és jobbnál jobb luxusjachtokat hisztiztek ki maguknak, ezeket persze a válás után megtartották, így férjeik kénytelenek voltak újabb hajókat építtetni. Azután a csinos hölgyek lassan ellepték a fedélzetet, hiszen Monacóban vagy a mediterrán kikötőkben egy-egy csodálatos vitorláshoz ma már jobban hozzátartozik a fedélzetén napozó, bikinis csinibaba-sereg, mint a tőkesúly.

 

De félre a tréfával, anélkül, hogy teljesen elvetnénk a fent ecsetelt eseteket. Aki ugyanis a vitorlázás világát akarja körbejárni, jó ha azonnal tudatosítja magában, miszerint a balatoni vagy tengeri ha-jókázásnak a nagy óceáni versenyekhez annyi köze van, mint Pamela Andersonnak a valódi vízi mentőkhöz. Ami persze egyáltalán nem baj, hiszen mindenki másképp egyforma. Aki a rekkenő nyári melegben csak napozásra, fürdőzésre, netán horgászásra akarja használni vitorlását, az nem biztos, hogy a tengerek dühöngő, hat-tíz méter magas hullámai közé vágyik. És fordítva, a mindig új kihívásokat kereső hajósok valószínűleg halálra unnák magukat, ha csak alig néhány kilométerre távolodhatnának el a parttól.

 

Az igazi vitorlásversenyeknek ma már ugyanolyan egyenjogú szereplői a nők, mint a férfiak. Ezt jól mutatja például, hogy az olimpia műsorán szereplő hajóosztályok között ugyanúgy található női egykezes, kétkezes, sőt háromszemélyes kategória, mint férfi. Egyikben, a női 470-esben az athéni ötkarikás játékokon is szerepelt Weöres Márta, Payr Anna kettős az erősebb nem között is megállná a helyét, hiszen a két csinos és kedves hölgy idehaza az összetett bajnokságot is megnyerte, azaz nemcsak a női, hanem a férfi indulókat is maguk mögé utasították. A balatoni klubokban rengeteg nő élvezi a vitorlázás nyújtotta élményt, s ők – éppen férfi társaik a   megmondhatói – semmivel sem maradnak el a többiek mögött. A legnehezebb hazai vitorlásversenynek tartott Balaton-kerülő Kék Szalag – kikötés nélkül kell körbehajózni a tavat – rendszeres résztvevői közé tartozik egy kizárólag nőkből álló csapat, a Kékharisnya.

 

A vitorlázásban a legnagyobb kihívásokat persze mindig is a tengeri, óceáni versenyek jelentették. Ezek közül is a leghíresebbek és a legnehezebbek a földkerülések. Az idehaza Fa Nándor remek szereplése révén megismert Vendée Globe a legveszedelmesebb megmérettetés, gondoljunk csak bele: egyedül, külső segítség és kikötés nélkül kell Franciaországból indulva ugyanide visszatérni a többhónapos tengeri hánykódás után. Ezen a téren a francia Catherine Chabaud számított a női úttörőnek, ő volt az első a gyengébbik nem tagjai közül, aki az 1996–1997-es versenyen végigvitorlázta a 45 ezer kilométeres távot és 140 nap (!) után hatodikként érkezett célba.

 

Sokáig a férfiak úgy gondolták, Chabaud teljesítménye minden elismerést megérdemel ugyan, de hát egy nő ennél többre nem képes… A Vendée Globe-ra ugyanis mindenki maga építi a hajóját, vagy megvásárolja mástól, ezt hosszú hónapokig teszteli a tengereken, kitanulja a térképolvasást, a meteorológiát, s nem mellesleg keményen edzi magát, hogy a magányos hetek-hónapokat kibírja minimális alvással, és a mentális, pszichikai fáradtság se roppantsa össze. Ha mindezt figyelembe vesszük, nem csoda, hogy világszerte hatalmas szenzációt okozott, amikor megjelent a 2000–2001-es versenyen Ellen MacArthur.

A mindössze 24 éves lány végig kiélezett küzdelmet vívott a győztes francia Michael Desjoyeaux-val, s végül alig lemaradva mögötte, 94 nap 4 óra 25 perc és 40 mp-es eredménnyel a minden idők legfiatalabb és második leggyorsabb földkerülő vitorlázója címet érdemelte ki – akkor. Mert azóta még többre vitte! Saját építésű katamaránján ugyanis egyedül, 71 nap 14 óra 18 perc és 33 mp alatt hajózta körbe a bolygót – ahogy a szaknyelv mondja: „megcsinálta a kört” – és egész Nagy-Britannia ünneplése közepette érkezett vissza hazájába.

 

Ellen MacArthur kivételes teljesítményét nemcsak a szakma méltatta, hanem a szélesebb közönség is; a királynő például hamarosan lovaggá üti, illetve az ennek megfelelő, Dame címet kapja meg. Az amerikai The Times magazinnak az évente megjelenő, a 100 legbefolyásosabb embert felsoroló listáján Ellen MacArthur – mindössze négy másik sportolóval együtt – megtalálható a Hősök és példaképek kategóriában. Nem tudni pontosan, melyek azok a női erények, amelyek a nőket ugyanolyan jó vitorlásversenyzőkké teszik, mint a férfiakat. Anélkül, hogy valamilyen tudományos elmélkedésbe belemerülnénk, annyit kijelenthetünk, valószínűleg az, ahogy a nők a természethez viszonyulnak. Vagyis természetesen.

A technika ma már szinte mindenre képes, egy luxushajó kisebbfajta otthon is, amelyet ellátnak minden elképzelhető kényelemmel; a hálószobától, a konyhán és a fürdőszobán keresztül a jacuzziig. S végezetül, ne feledjük: nem csoda, hogy a férfiak rajonganak a vitorlásokért, hiszen egy gyönyörű hajó olyan, mint egy szép nő. Karcsú, kecses, elegáns, van stílusa és mégis hagyja, hogy egy férfi irányítsa…

 

Ma már idehaza sem okozhat gondot senkinek, ha gyorsan és jól meg akar tanulni vitorlázni, erre számtalan lehetőség kínálkozik. A legfontosabb, hogy alaposan körül kell nézni a piacon, s kiválasztani a számunkra legmegfelelőbb időbeosztást kínáló vitorlásiskolát, amelynek szolgáltatásai pénztárcánkat sem terhelik meg különösen. A legfontosabb szempont, hogy ne a gyors sikert tartsuk szem előtt, nem szabad bedőlni azoknak az ajánlatoknak, amelyek egy-két nap alatt hajóskapitányt akarnak faragni belőlünk. A tanulás első része nem éppen szórakoztató, de elengedhetetlen a folytatáshoz, hiszen az elméleti vizsga nélkül nem mehetünk vízre. Egyszerűbb alaposan áttanulmányozni, s ha másként nem megy, bemagolni a tananyagot, hogy következhessen a gyakorlat.

 

Ország Gabriella