Egyre többen szeretnek kedvencükkel együtt sportolni. Vajon melyik az a sport, melyet a kutya és a gazdi egyaránt élvez, és kedvét leli benne? Az agility olyan ügyességi sport, amelyben a kutya – vezetője irányításával – egy előzőleg ismeretlen vonalvezetésű akadálypályán halad végig.

 

Ennek során a kivitelezés pontossága és a mért idő alapján kerül kiszámításra a végeredmény.

A sport alapgondolata Angliában fogant, ahol eredetileg főképpen kutyakiállítások show-programjában mutatták be. Ekkor még nem a ma ismert szabályok és koreográfia szerint működött, hanem a hagyományos munkakutya képzés alapjain. Nyolcas alakú pályán, a gazda bal oldalán vezetett kutyával teljesítették az akadályokat. A szabályok rendszere és a sport továbbfejlesztése a szigetországon kívül Franciaországban kapott jelentős lendületet, majd kialakultak a ma ismert szabályzat alapjai. A brit John Gilbert és Peter Lewis nevéhez fűződik a mai agility arculatának kialakítása.

 

A szabályzatot évről-évre folyamatosan módosítják a tapasztalatok alapján. Így például az akadályok ugrómagasságát néhány évvel ezelőtt lecsökkentették, felismerve, hogy nem a magasugrás a cél, hanem a gazdával összhangban pontosan végrehajtott gyakorlat.

Az agility napjainkban már az egész világon a legdinamikusabban fejlődő és legnagyobb tömegeket megmozgató kutyás sport. A feladatok rendkívül jó kutya-gazda kapcsolatot, a kutya részéről pedig ugró-, mászó-, kúszó készséget feltételeznek, minden esetben ügyelve egészsége védelmére és a balesetveszély elkerülésére.

 

A   játék során a kutyán nincs semmiféle felszerelés, póráz, nyakörv, és nem lehet megérinteni. Kizárólag a kutya és gazdája közötti kapcsolat, összhang és a jelzések gyors és pontos értelmezése vezet eredményre. Ez rendkívül jó hatással van kettejük kapcsolatára, hiszen egy idő után a legapróbb jelekből is megértik egymást.

 

A versenyek során megvalósul az esélyegyenlőség, hiszen méret és teljesítményszint szerinti kategóriákban indulnak a versenyzők. A „Mini” kategóriában a 35 cm alatti marmagasságú kutyák, a „Midi”-ben a 35 és 45 cm közöttiek, míg a nagyobbak a „Maxi”-ban mérik össze tudásukat.  

 

A versenyeken a méretkategóriákon kívül teljesítményszint szerint is felosztják a mezőnyt. Ez a megosztás is az esélyegyenlőséget hivatott szolgálni. Nyilvánvaló, hogy a világversenyek szintjén futók mellett a kezdőknek kevesebb esélye volna a győzelemre. Mindazonáltal – mivel a másodperc századrésze is döntő lehet, és egy hibapont el választhat harminc helyezettet egymástól -, azt kell mondani, hogy nem minden a végeredmény.

 

Ember és kutya közötti kapcsolat a kutyás sportok közül tán ebben a tevékenységben nyilvánul meg a leginkább kikristályosodott formában. A gazda és kutya közös munkája mindenféle kényszerítő eszköz és erőszakos ráhatás nélkül, pusztán a kommunikáció illetve metakommunikáció segítségével valósul meg. A közös siker mindkét fél számára pozitív élményt nyújt. A kutya legrégebbi feladatai – a vadászat és a terelés – során kialakult tulajdonságokat hozza előtérbe és fejleszti tovább, hiszen az ősi időkben is azon volt a hangsúly, hogy a kutya értse a gazda szándékát nagyobb távolságról is, akár csak egy-egy kéz- vagy hangjel alapján.

 

Az agility a sporttal foglalkozót arra tanítja, hogy céljai elérése érdekében még a legintenzívebb munka során is kizárólag a szeretet, a rávezetés, a megerősítés eszközei hozzák meg a kívánt eredményt. Nincs helye semmiféle agresszivitásnak, mert ez által nem lehet pozitív energiákat felszabadítani. (Gondoljunk ennek a módszernek a hasznára és jelentőségére a fiatalok sportra, életre nevelésében)

 

Tartós és hiteles eredményt csak akkor tudunk elérni, ha az alany cselekvését nem a fenyítéstől való félelem motiválja, hiszen ebben az esetben megvan a veszélye például annak, hogy ha nincs szoros kontroll alatt, megpróbál „kitörni”. Ezzel szemben, ha a cselekedet mozgatórugója az, hogy a tanítvány – legyen kutya, vagy akár ember – átlátja a feladatot, és maga is törekszik a sikeres befejezésre a pozitív élmény elérése érdekében, akkor maga is mindent megtesz a sikerért.

 

Elsősorban a városi ember számára gond, hogy bár a természet egy darabját például egy kutya képében szereti maga körül tudni, nem tudja megadni az egészséges fejlődéshez, élethez szükséges körülményeket számára. Erre a célra is teljességgel megfelel az agility, hiszen akár hétvégi kikapcsolódásként is gyakorolható, és egyebek mellett jelentős erőnlétfejlesztő – fenntartó hatása is van – nem csak a kutya számára. Ugyancsak vissza szeretnék utalni a kutya eredeti szerepére, hiszen nem eredendően lustálkodás céljából vette maga mellé az ember, így érthető, hogy a legtöbb kutyában ma is jelentős igény él a foglalkoztatás, aktív tevékenység iránt, különösen akkor, ha azt a gazdival együtt teheti.

 

A zsúfolt városokban, akár a kutyatartást ellenzők körében is könnyebben elfogadtatható egy olyan állat, amely gazdájával láthatóan kitűnő kapcsolatban van, és fegyelmezettsége folytán nem okoz kellemetlenséget környezetében. A mai viszonyok között, amikor az elszaporodott sajnálatos esetek sokszor még a „középen” állókat is a kutyák ellen fordítják, igazán nem közömbös, hogy közvetlen környezetünk milyen képet alkot a kutyáról és a kutyásról. Ennek nyilvánvalóan nem csak az eseti, de az általános megítélés szempontjából is van jelentősége. Ma, amikor hazánkban óvatos becslések szerint is 3 millió kutya él, ez a kérdés igazán nem elhanyagolható.

 

Az agility a kutya számára kizárólag olyan feladatokat állít, melyek megfelelnek természetes viselkedésformáinak. Nem követel a megalázó „cirkuszi” gyakorlatokhoz hasonló szereplést. Minden feladat a kutya alkatához, méretéhez szabott, a pálya és a szabályok rendszere is az állat védelmét tartja szem előtt minden tekintetben. Fontos ez az erőnlét fenntartása és fejlesztése szempontjából is, hiszen ezáltal az állat kedve és képességei szerint való tevékenységben hajtja ki magából a felgyülemlett energiát.

 

Bármilyen kutyával részt lehet venni akár nemzetközi versenyeken is, tehát a – cseppet sem alacsonyabb rendű – keverékekkel is. Az agility esetében nincs szükség nemes ősök és kiállítási eredmények felvonultatására, itt pusztán a tehetség a döntő. Mivel a szabályzat méret és teljesítményszint szerint osztja meg a kutyákat, ezért nem fajtafüggő a feladat, pusztán az egyed méretéhez és tudásához illő nehézségi fokú akadályokkal találkozik a résztvevő.  

 

Árkosi József

Az Agility Sportbizottság elnöke