Nagy, erős motorok, hatalmas ugratók, gödrök, kanyarok, ez a motocross. Igazán emberpróbáló sport. Most mégis egy pöttöm fiút mutatunk be, aki teljes erőbedobással űzi ezt a sportot, tehetsége és győzni akarása példaértékű lehet a felnőttek számára is. Lukács Kristóf 4 éves kora óta motorozik.
Hat évesen motocross-versenyző vagy. Mióta tart ez a szenvedély nálad?
4 évesen kaptam meg az első motoromat. Biciklivel kezdtem, de már azzal is ugrattam egy kézzel, egy kerekeztem és különböző trükköket tanultam meg. Apukám pár éve kapott egy oldalkocsis Pannoniát, így kezdődött a motorszenvedélyem. Először csak az oldalkocsiban utaztam, aztán apu segítségével megtanultam vezetni is. Az első crossmotorom egy Babetta volt, majd egy léghűtéses KTM, most pedig egy vízhűtésessel versenyzek.
Ki inspirált a versenyzésre?
Édesapám is indult amatőr versenyeken, de igazából én akartam motorozni, és sokak szerint tehetséges is vagyok.. Szeretnék első lenni a versenyeken most is és majd felnőtt koromban is.
Beszélj egy kicsit a motorokról és magáról a versenyről.
A motorok több méretben kaphatók: 50, 65, 80, 125, 250 köbcentisek. 8 éves kor után mehetek át a 65 köbcentisre addig 50-essel versenyzek. 6 éves koromban az első versenyemen ötödik lettem, aztán a második versenyemen volt egy balesetem, megütöttem az ágyékomat. A mentőben ellátták a sebemet és folytattam a versenyt. Az első körben – a balesett előtt – vezettem, de a bukás miatt hatodik lettem. Sok versenyen elindultam és harmadiknál roszszabb helyezést nem értem el.
A versenyek remek hangulatban zajlanak – kapcsolódik be a beszélgetésbe Hajmássy Anikó az ifjú versenyző édesanyja. Egy verseny kétszer 10 percnyi futamból áll. A gyerekek társasjátékoznak, bringáznak együtt a rajt előtt. Aztán indul a küzdelem, a pályán sincs ellenségeskedés köztük, de teljes erőbedobással küzdenek a győzelemért. A cél után pedig folytatódik a közös játék. Itt még nincs rivalizálás, ők barátok. Kristóffal 7-10 évesek versenyeznek általában, és 10 induló mindig van, de inkább több.
Milyen érzés ez egy anyának, hogy a kicsi fia ilyen veszélyes sportot űz? Veszélyes ez a sport?
Igen, veszélyes sport a motorozás gyerek és felnőtt korban egyaránt! Gyakran fordulnak elő kisebb nagyobb balesetek. Rizsi hála istennek az egyik legbiztonságosabban motorozó versenyző. Mikor elkezdett az apjával motorozni, nagyon féltettem. Minden elfogultság nélkül mondhatom a fiam egy rendkívüli intelligenciával rendelkező gyerek, akinek konkrét elképzelései vannak az életéről és tehetséges moto-cross-versenyző a szakemberek szerint is. Tökéletesen tisztában van ennek a sportnak a veszélyeivel, és mindig ő nyugtat engem, hogy nem lesz semmi probléma. Voltak konfliktusaink a félelmeim miatt, amit a gyerek nagyon megérzett és ez hátráltatta a versenyzésben, de ilyenkor egyszerűen nem mehettem ki a versenyre. Mivel nagyon szerettem volna látni, ahogy a fiam motorozik és szeretném, ha sikeres lenne, a félelmeimet le kellett küzdenem. A mai napig gombóc van a torkomban a rajtig, aztán átveszem én is a verseny hangulatát és kiabálva, tapsolva bíztatom. Az elszántsága mindenkit ámulatba ejt. A verseny napján már nem lehet Kristóffal beszélni, mert koncentrál, figyeli a pályát, a versenyzőket és talán túlzásnak tűnik, de lelkileg is ráhangolódik a versenyre, szerintem ez egy nagyon fontos adottság, amit ki kell használni.
Apa nem féltett engem – szól közbe Kristóf, – mert ő komolyan vette a versenyzést. Anya sokáig izgult, de már ő is megszokta.
Mikor, kivel és hogyan készülsz a versenyekre?
Apukám az edzőm. Hetente három napot edzünk, és akkor szinte egész nap motorozunk. Most fejeztem be az ovit, az edzésekkel idáig nem volt probléma. Az iskolában másképpen lesz, még nem tudom, hogy oldjuk meg, de biztosan tovább fogok motorozni. Sokat biciklizek, mert ezzel erősödnek a lábaim és néha súlyzózom is, mert elég kemény kondíció kell a motorozáshoz.
Gondolom ez nem egy olcsó sport, menynyibe kerül a felkészülés és a felszerelés egy-egy szezonban? – kérdezem az anyukát.
A technikai sportoknál nagyon sok múlik a felszerelésen. Minden évben új egyre jobb és egyre nagyobb motort kell venni, mert hiába a tehetség és az ügyesség a motorok teljesítőképessége véges. A kisebb motorok is 5-600 000 forintba kerülnek a nagyobbak több, mint a duplájába. Egy csizma 50 000 forint körül van, egy bukósisak szintén ennyi, egy nadrág 30 000, szóval iszonyatosak a költségek, és semmit nem lehet kihagyni, mert a biztonság és a gyorsaság egyaránt fontos. Persze a versenyekre utazás sem olcsó, sokat járunk vidékre. Nemrég voltunk Kőszegen – a Burgenland kupán – ahol 25 versenyzőből Kristóf kilencedik lett, de itt is idősebbek voltak a versenytársai.
A mi kategóriánkban még nincsenek pénzdíjas versenyek, ami amúgy egytizedét sem fedezi a befektetésnek. Igazán csak szponzorokkal kivitelezhető a magasabb szintű versenyzés. Maga a verseny rettentően látványos, akik egyszer eljöttek velünk megnézni a baráti társaságunkból, azóta minden versenyre eljönnek. Általában 300-400 néző van egy versenyen. Kevés a szövetség pénze, a reklámra már nem jut. Nagyon sokba kerül a pályaépítés, a biztosítás, mivel a reklám hiánya miatt kevés a néző, kevés pénz folyik be. Ez egy ördögi kör.
Vannak példaképeid?
Igen, Czuni László, (Európa Bajnokság 8. helyezet), aki a barátom is, ezért versenyzek én is 3-as rajtszámmal mint ő. Mindig figyelem mit és hogyan csinál, mert azt szeretném, hogy majd én is olyan nagy motoros legyek mint Ő. Egy egyesületben vagyunk Kiskunlacházán.
Maga a verseny nem csak arról szól, hogy húzom a gázt, kanyarodok, ugratok és mindent elkövetek azért, hogy jó helyezést érjek el. Vannak nagyon látványos elemek, szétterpesztett lábakkal repkednek a levegőben, elengedett kormánnyal száguldanak, valójában ez egy show műsor is. Laci nagy híve a látványelemeknek, – fűzi hozzá Anikó.
H. É.
