13 éves, amikor dr. Altorjay, a világhírű sebészprofesszor ott áll fölötte, és nézi a sérült lábát, hogy esetleg végrehajtsa-e rajta azt a műtétet, amit itthon addig még senki se’. A professzor még nem tudja, hamarosan ez a lány szépségkirálynő lesz, aztán summa cum laude végez a Zeneakadémián…

 

Majd ösztöndíjakkal hívják külföldre zongorázni, tanítani fog, és mondjuk, a kongói királyi család látogat el formabontó koncertjére… Nézi a térdet, a gyereket, és dönt.
SZENTPÉTERI CSILLA lábát és életét  sínre teszi. Több segítség nem is kell ennek a gyereknek.
 
A SIKER RITMUSA
“A sportban és a zenében is hamar észrevették: nagyon jó ritmusérzékem van.”
 
-Édesapád válogatott birkózó volt, édesanyád komolyan atlétizált. Hamar meglátták, jó érzéked van a sporthoz. Úgy volt, akár sportoló is lehetsz.
Korán felfedezték ritmusérzékemet– mondja Szentpéteri Csilla. – Már öt évesen gyerektornára jártam, úsztam.
 
– De hogyan kerül a képbe a zene? Ennek is van valamilyen családi gyökere?
– Hatéves lehettem, amikor a szobámba betoltak egy barna pianínót. Édesanyám ugyanis nemcsak jó sportoló volt, hanem a tanítóképzőben zongorázni is tanult. Nem művészien, de ott és akkor megfogadta, a gyerekeinek a sport mellett a zenét is meg kell ismerniük. Legalább alapszinten. Sokáig nem gondoltam, hogy ez lesz életem fő útja, annak ellenére, hogy anyukám ezt elég egyértelműen tudtomra adta, amikor focizás helyett mindennap a zongorához “láncolt”, szóval nem volt választási lehetőségem, de egy dolog azonnal kiderült, jó ritmusérzékkel vagyok megáldva.
 
– Nem csak sportban, zenében is.
– A kettő sokszor összetalálkozik. Ott van például a jazzbalett, zene és mozgás, de hogy a hármasugró vagy a magasugró melyik ponton rugaszkodik el, az is ritmusérzék kérdése.
 
– A sikerhez is kell ritmusérzék?
– A jól felépített karrierhez, és annak  megtartásához, biztosan.
 
SZABÁLY-TALAN TÖRTÉNET
“Tizenhároméves koromban majdnem egyszerre volt vége mindennek.”
 
– Aki a zenében tehetséges, annak a matematika is könnyű.
Én megálltam a logaritmusnál. Hamar rájöttem, arra már nem lesz szükségem, és atomfizikus sem leszek. Röpdolgozataimra, az üres lapra odaszignóztam a nevemet, semmi többet és beadtam. Öntörvényű vagyok, sajnáltam az időt felesleges dolgokra. Renitens, mondogatták, dehát már akkor ilyen musztáng-lelkű voltam. Törvénytisztelő ember vagyok, de nehezen viselem a szabályokat. Szabadon akartam járni a saját utamat. Ezért hagytam ki néhány matekórát, kémiát.
 
– Mások testnevelésből szoktak felmentést kérni…
– A zongoraversenyek előtti napokon nem volt szerencsés a bordásfalon csüngeni.  Matek helyett viszont úszni, futni  vagy zenélni akartam.
 
– Ennyire korán egyértelmű volt a cél?
A zenét és a sportot is imádtam, de tizenhároméves koromban majdnem egyszerre volt vége mindennek. Leestem a mászórúd tetejéről, és olyan komolyan megsérültem, hogy egy orvosi konzílium kijelentette, térdből amputálni kell az egyik lábamat. A szüleim nem engedték, és felkeresték a világhírű Altorjay professzort, aki egy akkor Magyarországon egyedülálló műtétet hajtott végre rajtam. A medencecsontomból pótolta a térdkalácsomat. Egy évig mankóval jártam…
 
– Ezt olyan természetesen mondod, mintha valaki mással történt volna.
– …azt hiszem, akkoriban nem fogtam föl, hogy ez a baleset ennyire súlyosan más irányba fordíthatná az életemet. Féltem, de csak azért, mert épp szerelmes voltam, és attól rettegtem, a fiú emiatt biztosan elhagy. El is hagyott. Szenvedtem azért is, mert nem futhattam, nem focizhattam, és kérdés volt, hogy tudok-e majd járni. Pedig úgy fociztam, hogy később egy építőtábori bajnokságon gólkirály lettem: 11 góllal.
 
SZÉPSÉGKIRÁLYNŐ, SMINK NÉLKÜL
“Akkoriban hoztam meg a döntést, hogy zeneileg váltok, amikor megfogant a fiam.”
 
  Foci, fiússág… Miközben Te vagy “a” nőiesség. Természetes szépség, aki 18 éves korában smink nélkül is képes megnyerni a szépségkirálynő választást. Aztán néhány év múlva, amikor Regensburgban játszod Liszt A-dúr zongoraversenyét, azt írták rólad, hogy ha paraván mögött játszanál, azt hinnék, férfi ül a zongoránál. Poétalelkű, de energikus, dinamikus.
– Igen, inkább voltam virtuóz zongorista, mint lírai, az életben pedig mindkettő.
 
– Különös bók volt.
-Nagyon örültem neki, óriási siker volt, két ráadással, mégis ez a koncert lett életem egyik töréspontja. Amikor elindultam hazafelé, elszállt belőlem az öröm, úgy éreztem, minden olyan kínkeservesen történik körülöttem.  Akarom-e, hogy fél évig tanuljak egy zongoraversenyt, s lehet, hogy csak egyszer sikerül előadnom? Úgy láttam, kezdek beporosodni. Kövületnek éreztem magam, aki egy számára ismeretlen zeneszerzőt jelenít meg a színpadon, az ő utasításait hajtja végre, az ő gondolatait próbálja kitalálni.  Nincs más út, ahol együtt tudok játszani a legkitűnőbb könnyűzenészekkel, a zenével, és azon keresztül a közönséggel? Külföldi ösztöndíjaim során beleszerettem a dobba, a gitárokba, az ütős hangszerekbe, a basszusgitárba! De mindenekfölött azt kívántam, hobbim legyen a zene.
 
– Akkor váltottál, és meglepted egykori tanáraidat is.
Kiléptem a komolyzenei stílusból. Nem akartam és nem is tudtam volna Fischer Annie 2 lenni. Szentpéteri Csilla akartam lenni. És amikor megfogant a fiam, merészen döntöttem, váltok.
 
– A nők hormonháztartása ilyenkor teljesen felborul, szélsőségekre hajlanak.
– Engem elöntött az erős nyugalom, semmihez sem fogható harmónia. Ráléptem egy izgalmas, új zenei útra. Jöttek a dallamok, az ötletek… és 1999 márciusában a fiam, két hónap múlva, májusban az újabb “gyerek”: az üZENEt című formabontó lemezem. Este fél tízkor, az utolsó etetés után lefektettem Kristófot, tízkor pedig elindultam a stúdióba, hogy rögzítsük a felvételeket. Hajnali fél hatig ott voltam, és utána siettem haza, hogy mire felébred a gyerekem, megetethessem. Ez így volt sokáig. Nem volt könnyű. Most pedig az ötödik lemezemen vagyok túl. A fiam nyolcéves. A zongorázás pedig a foglalkozásom, a hobbim, a hivatásom.
 
A SZINGAPÚRI VÍRUS
“Tudtam, ha akarom, sikerül.”
 
-…pedig ahogy a lábműtét miatt félbemaradt a sportkarriered, úgy a kézbetegséged miatt vissza kellett mondanod pályád elején egy svájci ösztöndíjat.
– Borzalmas volt, de nem adtam fel. Majd jön másik.
 
– Nem más baj, hanem más ösztöndíj?
– Persze.
 
– Ennyire optimista vagy?
– Tudtam, ha akarom, sikerül.
 
– Azért egy másik, kézműtét előtt álló zongorista, lehet, számvetést, létösszegzést végez hasonló esetben, hogy mi lesz vele?!
-Az úgynevezett szingapúri vírustól csonthártya-gyulladásom lett, a bal kezem nem mozgott. Szörnyű időszak volt, de tudtam, mi a cél, és csak erre koncentráltam.
 
-Elmúlt minden rossz?
Nagyon kell vigyáznom, hogy ne fázzak meg, a láz ellenség.
 
A TÚLTELJESÍTETT (EDZÉS)TERV
“Miután külsőleg nem vagyok egy notre-dame-i toronyőr, csinálhatok bármit, az egyesek szemében eleve nem lehet jó.”
 
– A szépség előny, vagy hátrány egy zongoraművésznél?
– Nem mindig előny, az irigység nagy úr(nő). 
 
-A formabontó zenei váltást, a tehetségedet vagy a szépségedet tolerálták nehezebben?
  Miután külsőleg nem vagyok egy notre-dame-i toronyőr, csinálhatok bármit, az egyesek szemében eleve nem lehet jó. Akkor egész biztosan nagyon szeretnének, ha valami baj érne. Szeretnének szánni, sajnálni.
 
– Csak a közönségnek akarsz bizonyítani?
– Nem bizonyítani akarok, csak megmutatni az én Zongorabolygómat.
 
– Koncertjeidnek van megtervezett ritmusa?
-Abszolút. Az elején egyfajta várakozás, aztán kicsit meglendülünk, majd cél, hogy forrjon mindenük.
Át kell adnom a ritmust a közönségnek, mindegy, hogy rockosan vagy latinosan, a lényeg, hogy mozgásba hozzam őket. Nekem pedig egy komplett fitneszedzés az a két óra.
 
-Sok interjúdban mondod, túl sokat, azaz mindent odaadsz magadból, hogy a lelkedet meztelenül, pőrén, “kiszolgáltatod” a színpadon. Ez a legnehezebb, ez a művészi extázis felőrölheti az embert. Stresszhelyzet. Aki mindent odaad, mije marad annak?
 – Nem könnyű, belepusztulok minden koncertbe. Aki mindent odaad… a logikus válasz az lenne, semmije sem marad. De ez nem így működik. Jön a feltöltődés, kikapcsolódás, csocsópartik, pingpong a családommal. Egészségesen élek, nem dohányzom, nem iszom, nagyokat úszunk nyáron, és most szerelmes lettem a vitorlázásba. Az Adrián néha alkalmam adódik vitorlázni. A hullámok az anyaméh belső világát idézik. A helyet, ahová mindenki tudat alatt visszavágyik. Szeretek kondizni is, de, sajnos, négy évvel ezelőtt túledzettem magam, bár volt egy pontos, személyre szóló edzéstervem, mégis többet teljesítettem a megengedettnél. Megreccsent a gerincem, gerincsérvem lett. Mostanában, úgy három hete szép fokozatosan visszaszoktattam magam a konditerembe, a gerincemre ügyelve. Már az evezőpadon is dolgozhatok. Béres Alexandra mondta nekem egyszer, olyan az alkatom, hogy fél év alatt komoly izomzatra tehetek szert. 
 
Most kiderül, igaza lesz-e…
 
Kovács Boglárka