A reneszánsz a végletek kora, s ez a végletesség az élet számos területén egymást váltogatva mutatkozik meg. Vajon a veronai ifjak, a Rómeók és Júliák légies finomságú szerelme, vagy a Borgiák zabolátlan szexuális étvágya és kicsapongásai jelzik-e hívebben a reneszánsz nemi szokásvilágát? – teszi fel a kérdést Papp Gábor történész.
Jogosan válaszol rá úgy, hogy mindkét véglet megmutatkozik ott, ahol az ember egyszerre kiszabadul, abból az erősen korlátozott korszakból, amit a sötét középkor jelentett. Teszi ezt akkor, amikor az antik világ után először adatott lehetősége a szabad választásra.
A végletekre jó példa a két legnagyobb reneszánsz mester: Michelangelo és Leonardo da Vinci, akiknek nemi életét homály fedi, de az hírlik róluk, hogy inkább a szép ifjakat kedvelték. Michelangelóról írják, hogy két inasával hált egy fekhelyen, amire szerény mentség a szegénységre való hivatkozás.
Leonardo tanulmányai arra utalnak, hogy szépnek találta a két nemet egyesítő embertípust, az androgün-t. Készített is erről rajzot.
Hűvös pontossággal ábrázolta a két nem egy emberré válásának anatómiai modelljét. Leonardo ezt írja a hímvesszőről: „Az ésszel függ össze és közben saját ésszel is rendel-kezik….” csak az tudja, hogy menynyire igaza van, aki erre sok ide vonatkozó példát ismer. A pénisz bizony sok esetben önállósítja magát, és nem engedelmeskedik a tudatnak, akaratnak, hanem önálló életet él. Ők tehát, mint vezető szellemiségek nem igen vették igénybe a kurti-zánok szolgáltatásait, vagy legfeljebb csak azt, de egyikük sem élt heteroszexuális párkapcsolatban..
A reneszánsz a kurtizánok reneszánsza is volt. Rómában ezidőtájt 7000 kurtizán élt, különböző anyagi szinten. Ezekben a századokban a városok tele vannak kikapós menyecskékkel, kurtizánokkal, felszarvazott férjekkel, féltékenységből eredő agresszióval. A középkor szigorából kiszabadult „felvilágosult” ember hajlamossá válik a túlkapásokra s a végletes viselkedésmódokra. Elég elolvasni Boccaccio Dekameronját, aki nemcsak a civil polgár intimitásait teregeti ki, hanem a papság erkölcsi piedesztálját is döntögeti.
Ellentéte a szabados életfelfogásnak, a hitújító dominikánus pap Savonarola, aki egyik napról a másikra majdnem megváltoztatta Firenze erkölcsi felfogását. Elvakult bigottságában, elpusztíttatott híveivel sok művészi értéket, könyvet, pótolhatatlan műremeket. Amikor „szent haragjában” az egyház ellen fordult és ostorozni kezdte a pápaság erkölcsi kihágásait, a hatalom elvesztette türelmét vele szemben és kivégeztette.
Erényöv és pénzért vérbaj
A köztudat szerint az erényöveket, a keresztes háborúba induló lovagok tetették feleségükre. Ez azonban tévedés, mert az erényövek divatja a reneszánszban érte el művészi csúcsát. A hátborzongató díszítésekkel felcicomázott „monokinik” ebből a korból származnak. A reneszánsz várurai már nem hiszik el, hogy a lovag csak epedezik és dalol a szeretett nő ablaka alatt, hanem olykor be is mászik azon. Az erényövről azonban egy idő után mégis leszoktak használói, nem azért, mert igen kényelmetlen és anti-higiénikus szerkentyű volt, hanem inkább azért, mert rájöttek, hogy nincs olyan lakat, amelyhez előbb-utóbb ne akadna kulcs. Készítő mesterei akkor jártak jól, ha a házaspár mindkét felének dolgoztak.
A XVI. század közepén egy Gabriel Fallopius nevű orvos, korának neves anatómusa a szifilisz ellen való védekezés céljából feltalálta az első condomot. Orvosságokba mártott zacskócskát helyeztek a hímvesszőre. Ez akkor elsősorban a betegség elleni megelőzést és nem a fogamzásgátlást szolgálta. Casanova korában a zacskót már nem vászonból, hanem vékony juhbélből készítették. Volt ok aggodalomra, hiszen a vérbaj elég széles körben terjedt, amit főleg a kurtizánoktól lehetett kapni, és nem is ingyen.
E kornak volt nőügyi szakértője: Pietro Aretino. Aki a legnagyobb művészeknek volt barátja és részben propaganda menedzsere. Leveleivel sajtót teremtő író volt. Erotikus versei és párbeszédeinek túlzásai híven tükrözték a korszellemet. Igen kedvelte az utcalányokat és rájött, hogy közülük a szerencsések túlzott pompa és luxus igényeikkel, éppen valaha volt nyomorukat próbálják ellensúlyozni és elfeledni. A „tisztességtudó” utcalányokat nevelgető mester a szerelmi figurák részletezésével érdemelt ki igen rossz hírt egyházi körökben. Azonban az is elterjedt pletyka szinten, hogy az egyik Medici-családból való pápa is rendelt tőle titokban, a tizenhat pozitúrát tartalmazó útmutatóból. Ezt – állítólag – azért tette, hogy bemutassa, miként bűnöznek egymással a céda nőszemélyek és a léha férfiak. Vajon kiket akart elrettenteni ezzel a bűntől?
Dr. Lux Elvira
szakpszichológus
