Ha „Ki mit tud Svájcról?” kvízt játszanánk, valószínűleg mindenkinek a harsogóan zöld alpesi legelők, a legelésző tehenek és természetesen a felejthetetlen aromájú, lágy csokoládék jutnának eszébe. Bár ezek a „képek” valóban jellemzőek Svájcra, itt az ideje, hogy megismerjük az ország egyéb értékeit is!
A lemenő nap aranysárgára festi a kövek-nek csapódó hullámok cseppjeit, miköz-ben az öböl túlpartján magasodó hegy, a Dents du Midi 3257 méter magas komor vonulatait is bársonyosra simítja. A partot övező sétányon karcsú pálmafák, píneák és fügefák sorakoznak, érdeklődve szem-lélik e koraesti órában sétára induló emberek sokaságát. Az elegáns szállo-dasor ablakaiban lassan lámpák, alattuk a kávézók asztalain mécsesek gyúlnak. A felbukkanó finom falatok, halak, sajtok és gyümölcsök látványa, a város vízillatú levegője, s a kaszinó gőgös épülete két-ségtelenül a francia Riviera hangulatát idézi. Pedig valójában a svájci Montreux utcáin sétálunk, oldalunkon a Genfi-tó, azaz – a franciaajkú svájciak kifejezésé-vel élve – a Lac Léman hullámaival.
Montreux, akárcsak a Genfi-tó partvidékének többi települése, számos kulturális látnivalót kínál. Nyaranta világhírű zenei rendezvényeknek ad otthont, de tóparti sétányáról sem akármilyen látvány tárul elénk, hiszen jól látszik innen az ország egyik leginkább látogatott műemléke, Château de Chillon, a Savoyaiak XII. századi erődítménye is. De ha megérez-zük bőrünkön a Montreux-Vevey régió jellemzően kellemes hőmérsékletű klímá-ját, a hatalmas vízfelület azonnal sport-ra csábít bennünket.
A vízfelszínt nap-ról-napra hófehér vitorláshajók lepik el, közöttük széllovasok, motorcsónakok és vízisíelők húznak habos csíkokat a vízen.
A parton búvárok készülődnek édesvízi merülésre, míg a magasban siklóernyő-zőket látni, amint színes sasok módján hasítják a hegyekből érkezett friss leve-gőt. A partmenti strandokon eközben boldog fürdőzők, horgászok múlatják kellemesen az időt. Már ez a felsorolás is a mozgásformák színes palettáját kínálja, pedig a szárazföldi lehetőségeket még nem is említettük.
Jóleső sétákra indulhatunk, és jókat futhatunk például a partot övező sétá-nyokon. Ha a kulináris élvezeteket sem vetjük meg, a tó északi partvidékén húzó-dó szőlőföldek jellegzetesen könnyed, fiatal borait és emlékezetes, ínyenc fala-tokat kóstolhatunk a speciális, fogadó-tól-fogadóig vezető sétaútvonalakon. A Montreux feletti 1500-2000 méteres hegyek a túrázóknak kínálnak paradi-csomi körülményeket, de aki úgy érzi, már eleget gyalogolt, és már más jel-legű sportra vágyik, akár nyeregbe is pattanhat – akár egy kerékpáron vagy éppen egy pompás lovon ülve szeretné megtenni a távot. De találunk errefelé aquaparkot és wellness fürdőt, s a vasút-állomásról induló panorámavonattal liliom-földekre, mormota-rezervátumba és a különleges, bio körülmények között készí-tett sajt, a L’Etivaz és a hőlégballonok szerelmeseinek vidékére, az ízig-vérig alpesi kisváros, Chateau-d’Oex utcáira is eljuthatunk.
Éles kanyarral Kelet felé véve az irányt induljunk most egy olyan vidékre, ahol a háromezres hegyek csak jóllakott tiné-dzserként álldogálnak az itt magasodó 38 négyezer méter feletti óriáscsúcs tövében. Úticélunk Zermatt, a tíz leg-inkább felkapott alpesi város egyike, amelynek a hatalmas szarvként az égbe törő büszke hegyfok, a Matterhorn szerzett igazi hírnevet. A várost kizárólag Valais kanton egyik legszebb völgyén, a Mattertalon, azaz a Zermatt környéki csúcsok tizenhat gleccserének vizét öszszegyűjtő 35 km-es meredek völgyön keresztül közelíthetjük meg egy kis piros fogaskerekű vonat segítségével. Odafönt – a városnak pompás terepet nyújtó – 1600 méter magasban elterülő fennsíkon már érez-hetően hűvösebb levegő vár ránk, érdemes meleg ruhával is készülni még a nyári napokon is.
A sötétbarna, vastag palate-tejű házak övezte utcákon rengeteg turista lézeng, némelyikük még júniusban is sílécet, hódeszkát szorongat a hóna alatt, hiszen a város felett magasodó 3883 méter magas, és „báty-jához” hasonló formájú Kis Matterhorn alól egy szinte egész évben üzemelő hatalmas sípályarendszer indul. Sokakat látni errefelé komoly túrafelszerelésben is, hiszen a fennsíkot ölelő, hósipkás négyezresek hosszú hetekre remek túralehe-tőségekkel szolgálnak. Mások méretes tömörgumi kerekeken nyugvó rollereken cikáznak a házak között – ahol mellesleg tilos a gépkocsi közlekedés – vagy a hegyi kerékpárosokhoz hasonlóan a magasabban fekvő házakból, vendégfogadók-ból száguldoznak lefelé.
A bájos Zermatt legnagyobb vonzereje mégis a 4478 méteres fenséges hegycsúcs, a Matterhorn, amely szinte függőleges északi falával idestova százhúsz éve csábítja hódításra a sziklamászókat. Hogy legyőzése mennyire komoly technikai tudást igényel, azok a síremlékek is bizonyítják, amelyeket a szerencsétlenül járt sziklamászók számára emeltek a városka templomának tövében. Ez a „hegyek királyának” nevezett mogorva orom ugyanis évről-évre könyörtelenül szedi áldo-zatait, még a leginkább rutinos, tapasztalt vezetővel útnak indulók köréből is.
Felkészültség nélkül okosabb tehát, ha megelégszünk azzal a közel háromnegyed órás „felvonótú-rával”, amely a Kis Matterhorn pompás kilátójába juttat fel bennünket. Innen örömmel jártathatjuk végig szemünket a négyezresek nagyszerű birodalmán, s a svájci, az olasz és a francia Alpok nyújtotta élmény megkoronázásaként még a menyasszonyi ruhába bújt Mont Blanc-t is megcsodálhatjuk a távolban.
Hórvölgyi Eszter
