Mivel nincs magyar megfelelője, hívhatjuk kis csalással szkeletonnak, ám ha mindenképpen keresünk rá kifejezést, talán a jégdeszka a legtalálóbb. És az elnevezésnél is lényegesebb a tartalom, hiszen a téli olimpiákon ez a legextrémebb és leglátványosabb sportág.

 

A szkeleton neve 1892-ből származik, bár maga a sportág már az 1800-as években is versenysportágként vált népszerűvé, sőt az irodalom az 1600-as évekből is említést tesz az akkor még „tobagganing” néven jegyzett tevékenységről. A deszka, amelyen a szkeleton versenyzők csúsznak, egy acélvázas szerkezet, innen ered az elnevezése is, a csontvázhoz való hasonlatossága miatt. Az 1800-as évek versenyei messzemenően különböztek a mai szkeleton versenyektől, ugyanis akkoriban még a svájci St.Moritz és Celerina települések közötti autóúton folytak a küzdelmek, sokszor veszélyesebb körülmények között, mint manapság.

 

A szkeleton rokonsportágai a szánkó és a bob, szembetűnő különbségek a sportoló testhelyzetében és a sporteszközben fedezhetőek fel. Amíg a szánkó esetében hanyattfekvő pozícióban haladnak lefelé a jégvályúban, addig a szkeleton esetében hasaló pozícióban, fejjel előre száguldanak a cél felé. A pályán elérhető sebességek változóak, de a szkeleton könnyen felgyorsulhat 120 km/h feletti sebességre is. Az erőhatások szintén pályafüggők, de ebben az esetben is találkozhatunk extrém értékekkel, ami 5,1 G-t is elérhet. Ezen adatok ismeretében joggal vélhetjük veszélyes sportágnak a szkeletont.

 

Ráadásul az egyetlen védelmet biztosító eszköz a bukósisak, amely egy esetleges szerencsétlen kimenetelű bukás esetén csekély védelmet biztosít. Az erőhatások szinte összemorzsolják az embert, így a fizikai kondíció kiemelkedő szerepet játszik egy-egy verseny alkalmával, hiszen az egész testet feszített állapotban kell tartani. A versenyző külön figyelmet szentel a különböző kanyartechnikákra és a pálya mihamarabbi megismerésére, valamint az ideális ívek elsajátítására. A csúszás lényeges mozzanata a deszka betolása, amellyel fontos tízed másodpercek nyerhetők.

 

A szkeleton sportban használatos felszerelések legfontosabb eleme a deszka, amely acél éleken fut, maga a teste pedig acél keretben üvegszálas vagy szénszálas anyagból készül. A rajtnál a jégen való mozgás elősegítésére, szöges cipőben tolják be a deszkát, ami döntő lehet a végelszámolásnál.

 

Valószínűleg nem sokan tudják, de a szkeleton immár harmadszor szerepel az olimpiai programon. Elsőként 1928-ban, majd 1948-ban (mindkétszer a svájci St. Moritz adott otthont a Játékoknak), valamint legutóbb 2002-ben az USA-beli Salt Lake Cityben megrendezésre került téli olimpián. A hihetetlen népszerűségnek örvendő sportágban idén debütál a női szám és ennek megfelelően 2006-ban a torinói téli olimpián már női bajnokot is avatnak.  

A sportágnak immár hazai apropója is létezik, ugyanis 2003 novemberében három magyar fiatalember képviselte az országot a Nemzetközi Bob Szánkó és Szkeleton Szövetség (FIBT) által szervezett innsbrucki (Ausztria) szkeleton iskolában, ahová közel 20 ország képviselete látogatott el.

 

Ezidáig a szkeleton sportág világát Ausztria, USA, Kanada, Németország, Svájc és Japán uralta. A nemzetközi szövetség szeretné ezen országok sorát bővíteni és minél inkább népszerűsíteni Európa többi országában és a világ más helyszínein is, hiszen a hosszútávú olimpiai jelenlétnek elsőszámú feltétele a sportág iránt   való érdeklődés és a tagországok száma. Az iskolában jelen volt többek között Ausztrália, Argentína, Mexikó, Franciaország, Virgin-szigetek, Bermuda, Libanon, Horvátország, Románia, Oroszország, Anglia, Finnország és még sorolhatnám. A három fiatalember (Kalmár András, Sus Róbert, Hegedűs László) célja a 2004 – 2005-ös Európa- és Világ Kupa versenyeken történő szereplés, mellyel kvalifikációs pontokat gyűjtenek a 2006-os torinói olimpiára. A közeljövőben megalakul Magyarország első szkeleton egyesülete, amely lehetőséget biztosít egy hazánkban új sportág meghonosítására és remélhetőleg eredményes versenyzők nevelésére.

Ha Bermuda és Libanon is rászánja magát, akkor Magyarországnak miért ne sikerülne?

 

Kalmár András