Képzelj el egy hatalmas futószalagot, azon termelik a sztárokat, aztán vagy életképes lesz az ember, vagy nem – mondja Pflum Orsi, a Megasztár 2 egykori versenyzője, aki egészen közelről ismerhette Cserháti Zsuzsát. Erős nő, ez  látszik, ahogy a bálványról beszél, meg abból is, milyen keményen edzi magát a sztárversenyben maradásért.

 

HIÚSÁG

– Szereted a nagy változást, melyet nem te irányítasz?

– Hát… azért félek tőle. Nem biztos, hogy rá tudnak beszélni öt perc alatt.

 

– Adri, a fodrászlány éppen kiegyenesíti a hajadat, és erről jut eszembe a fontos részlet…   A frizura. A Megasztár 2-ben vörös hajjal tűntél föl, akkor találták ezt ki neked, most pedig újra olyan a hajad, mint a Megasztár előtt. Nem félsz, hogy hamar elfelejtenek? Nem ismernek föl szőkén.

– Az a vörös véletlen volt, nem szándékos. Szőkének indult, de mire lekerült a festék a hajamról, vörös lettem.

 

– Milyen volt vörös nőként tükörbe nézni?

– Vad volt. Nem én voltam.

 

– Elkeserített?

– Csak nem tetszett.

 

– Az épp elég egy nőnek. Nem vagy hiú?

– És te?

 

– Romokban hevertem volna. Ráadásul életed nagy lehetősége előtt álltál, először kerültél a televízióba, és akkor nem jó a hajad.

– …sokkoló volt, amikor visszanéztem a felvételeket. Az alakom is más volt. A tévé tényleg kövérít. Amúgy most fogytam négy kilót. De a legnagyobb baj az volt, hogy a hangom sem volt olyan, mint az enyém.

 

– Nem ismertél rá a saját hangodra?

– Mintha másé lett volna. Nem az szólt, ami igazán én voltam, és nem azt láttam, aki igazán én vagyok.

 

– Ez egy érdekes szembesülés.

– Ismerem magam, az előnyeimet és a kevésbé előnyös részletekkel is tisztában vagyok, kívül-belül, de mindenkiből ki lehet hozni a legjobbat, csak erre oda kell figyelni.

 

– Mit szeretsz visszalátni, ha magadat nézed?

– Valami szép, kellemes, harmonikus képet…Vannak testi hibáim… Kéne fogynom, van kis úszógumim.

 

– Dehát fogytál!

– Na persze, fogytam, de még kéne egy picikét.

 

– Mitől fogytál?

– A sok ugrálás, stressz, rendszertelen evés, sport – így együtt.   Stúdiókba járok, koncerteken fellépek, fotózásokra megyek, partikra, jótékonysági rendezvényekre, találkozókra rohanok. Találkozok olyan emberekkel, akik mondjuk befolyással lehetnek a szakmai életemre… Producerek, kiadók…

 

– Ők keresnek, vagy te keresed őket?

– Sokan keresnek, igen, de ez nem elég, én magam is elmegyek mondjuk fogadásokra, és megismerkedem fontos emberekkel, elrakom a névjegykártyákat…

 

 – Ennek is köszönhető, hogy még mindig nem felejtettünk el? Nincs körülötted csend, ugye a beszélgetésünk apropója is az, hogy valamire megint készülsz…

– Sok mindent csinálok. Holnap lesz egy cipőbemutató, ahol fellépek, vasárnap a vadászgörény fesztivál háziasszonya leszek…

 

– Micsoda?

  Bizony!

 

MAGABIZTOSSÁG

 

– Mi (volt) a polgári foglalkozásod?

– A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végeztem, jazz-ének előadóművész és énektanárként. Angol tanár is vagyok, fordító tolmácsként dolgoztam.

 

– Rendesen bejártál a munkahelyedre? Miből szakított téged ki a megasztárság?

-Fordítottam, tolmácsoltam egy búvárfelszereléseket értékesítő cégnél. Ez normális munka volt, munkaidővel… Ahhoz, hogy ne kelljen háromezer forintokért négy órákat játszani-énekelni füstös kocsmákban, ahol bepiálnak az emberek, hangoskodnak, a háttérben meg valami szól – ott volt egy biztos, polgári munkahely, amiből eltarthattam magam.  

 

 – Mit adott az egyetem? Onnan van a magabiztosság?

– Erősnek kell lenni lelkileg, mert nem önbizalom-építő egy ilyen iskola, olyan sok kritika éri az embert, hogy nehéz kibírni. Viszont, ha elviseled, senki sem tud többé belédvágni egyetlen egy megjegyzésével sem.

 

– Az egyetem egyfajta védettséget ad, van néhány év, nem kell előre gondolkodni, mi lesz, ha kikerülsz onnan. Aztán vége, és ott állsz, mérlegeled, megérte-e. Ha nem kerülsz be a tévéshow-ba, ismernénk egyáltalán? Ugye Caramell tudomisénhány cédét próbált lemezkiadókhoz eljuttatni, vissza sem hívták. A Megasztár után minden és mindenki megváltozott. Szóval, hogyan boldogultál egyetem után, Megasztár előtt?

– Koncertekre jártam, megismerkedtem zenekarokkal, elhívtak vokálozni… A recept ugyanaz, mint most, nyüzsögni kell.

 

 – Ez a stratégia már akkor is működött?

– Igen, lassan, fokozatosan.

 

– Mondj egy tévészereplés előtti eredményt…

– Vokáloztam Cserháti Zsuzsinak.

 

ÉRZÉKENYSÉG

 

– Kezdőként láthattál egy bálványt.

– Volt egy fél év, amikor igen jó kapcsolatban voltunk Cserháti Zsuzsival, majdnem barátság lett. Váczi Eszterrel (Jazz+az énekeseként vált ismertté – a szerk.) vokáloztunk neki, és egyszer, hirtelen jött ötletből elmentünk a lakására, hogy felköszöntsük a névnapján. Onnantól kezdve sokat találkoztunk.

 

-Természetes volt, hogy csak úgy becsöngethettek hozzá, és ő beenged a privát szférájába?

– Egyáltalán nem volt természetes tőle. Zárkózott ember volt.

 

Biztosan emlékszel az első találkozásotokra.

– Vokáloztam egy lemezére, és miután megjelent a lemez, kiderült, elfelejtették kiírni a nevemet. Az én nevem helyett valaki másét írták ki. Ez presztízskérdés volt, és rosszul is esett. Reklamáltam, nyomják újra a lemezborítókat, de senki sem akarta, mert az túl sok pénzbe került volna, és én túl kis ember voltam. Felhívtam Zsuzsit, elmondtam neki, ez és ez történt… Erre megkérdezte, hogyan is lehetne a megnyugtatásomra rendezni ezt a kérdést. “Zsuzsa, csak egyet kérek. Hallgass meg engem. Ha tetszik, ahogyan énekelek, szeretnék mögötted vokálozni” – mondtam. Így kerültem mellé…hozzá. Az első nagy koncertünk a Kongresszusi Központban volt. Zsuzsa megjelent a pódiumon, és elkezdte a Házak fölött hajnali ég című dalt, ami vokális résszel indul, és én ott álltam, és nem tudtam megszólalni, csak bőgtem, és láttam, ahogy a húgom mutogat a színpad felé az apukámnak: “Ő az én nővérem.” Ez volt az első katarzis élményem: hogy Cserháti Zsuzsa mögött énekelhetek!

 

– Szép történet. Mennyire lehetett még közelebb kerülni a bálványhoz?

– Voltak pillanatok, amikor közel engedett. Igen, voltak jobb pillanatai is, és nagyon rossz pillanatai…

 

– …például a fogyásának időszakában? Sokak szerint depresszióval küszködött.

– Akkoriban sokszor beszélgethettem vele, de nem mindig volt olyan állapotban, hogy… Aztán el is vesztette az érdeklődését felénk.

 

– Óvatosan fogalmaztál. Ez mit jelent konkrétan?

-Kikerültünk a zenekarból, már nem akart velünk dolgozni. Zsuzsa ekkoriban félt a közönségtől, minden előadás előtt attól rettegett, hogy nem fogadják jól, nem lesz sikere… Egy este a Park Színpadon elkezdték az emberek a párnáikat dobálni. Odafutott hozzánk Zsuzsa, és azt mondta: ”Úristen, meg akarnak dobálni, nézzétek!” Mondtuk neki, “Zsuzsa, ne viccelj, az emberek imádnak, és azért dobálják a párnáikat!” Az ehhez hasonló szituációk során egyre többször kellett ellentmondani neki… Volt olyan, hogy a háttérben nevettünk Esztivel, jó kedvünk volt, azért. Zsuzsa hátrafordult, azt hitte rajta nevetünk.   Azt gondolta, nem szeretjük már. És egy időre leállt, nem lépett fel néhány hónapig. Amikor a szünet után újrakezdte az éneklést, nem a régi zenekarát hívta már… Nehéz erről beszélni.

 

– Nevezhetnénk ezt kudarcnak is, de nem adtad fel, zenekart alapítottál, abban a stádiumban vagy, hogy fent kell tartani az ismertséget. És akkor visszanézel, ott van, volt Cserháti Zsuzsa, aki a sikerből mindent megkapott, amire te vágysz…

-Egy csomó dolgot megkapott, egy csomó más mégis hiányzott neki, és abba belebetegedett.

 

– Előre tanulsz a sorsából?

– Magyarországon kevés olyan hangú énekesnőt ismerek, mint amilyen ő volt, és mégsem sikerült neki, mert épp abban a korban tűnt fel…

 

– Mindenki egy kicsit rossz korba születik, aki nagyon tehetséges.

– Lelkileg erősebb vagyok, ő gyengébb volt.

 

BIZONYTALANSÁG

 

– A fiúk? Vagy “a” fiú?

– Jó kérdés… Szingli vagyok. Megszakadt egy kapcsolatom, és most igazán nem is tudom, hogy is van ez, mi is van, visszacsináljam-e, vagy ne…

 

– Rajtad múlik?

– Most rajtam.

 

– Nem üzensz valamit neki?

– Nem kell. Mindennap beszélgetünk.

 

– Vitatkoztok?

– Sohasem vitatkozom fiúkkal. Halkan beszélek.

 

– És ő?

– Ő is.

 

– Akkor ez párbeszéd. Nem egyoldalú a dolog. Te irányítasz?

– Van amikor ő, van, amikor én.

 

– Majdnem definiáltad a szerelmet.

– De ott a majdnem…

 

– És ő hol van?

– Az együttesemben. Ő a dobos. A szakmában tekintélyes, elismert művész, mégis a közönség engem jobban ismer, mint őt. Érdekes. Nem?

 

– Úgy tudom, most egy új dallal állsz elő. Csak tudnám, miért…- ez a címe.

– Madonna producere írta ezt a nótát, nem nekem, persze (nevet). A szakításról szól, hogy ha szakítasz velem, akkor miért nem hagysz végre békén, miért hívogatsz még mindig…

 

– Dehát ti is folyamatos szakításban vagytok az exeddel!

– Bele tudtam élni magam a dalba, épp arról szól, amit érzek, és amit csinálok.

 

ERŐ

 

– Honnan van az erőd a zenéhez, hogy ilyen magabizto