Az afrodiziákum szó eredete, a tenger habjaiból kiemelkedett Aphrodité, görög istennő mítoszához kapcsolódik. Az istennő a varázsövében hordja magával a kellemet, a bájt, a rábeszélést, és a csevegő szerelmet.

 

A csodálatos varázsövhöz hasonló hatású szereket nevezték el afrodiziákumnak.
Aphrodité egy kagylóban látta meg a napvilágot, így azt az egész világon a női nemi szerv jelképeként tartják számon. A kagyló elvitte őt egészen Ciprus partjáig, ahol a tengerből kikelve, a szárazföldön léptei nyomán csodálatos virágok és fák fakadtak. Ezek a növények (kékvirágú lótusz, mirtusz, gránátalma, menta), ettől fogva Aphroditének hódoltak, és szerelmi szerként vonultak be a köztudatba.
Afrodiziákumoknak nevezzük az olyan szereket, amelyek serkentőleg hatnak a szexuális működésre, fokozzák a nemi vágyat. A történelem folyamán minden ősi nép, ősi kultúra megtalálta a természetben a maga afrodiziákumát. Sok növényről (pl. különféle fűszerek) azért tételeztek fel, hogy serkenti a nemi vágyat, mert az általuk okozott fiziológiai változások hasonlatosak voltak a szerelmi együttlét közben tapasztaltakhoz. Másokról azért, mert a növény formája a nemi szervekhez hasonló (ginzeng gyökér, mandragóra gyökér), vagy a ritkaságuk miatt lengte körül őket a misztikum.
Mai tudásunk a növényi afrodiziákumok hatásmechanizmusáról és hatóanyagairól elég szegényes. Mivel a libidó létrejöttéhez a magasabb idegrendszeri struktúrák épsége és megfelelő tesztoszteron szint szükséges, az afrodiziákumok hatásmódját is ebben a rendszerben kell keresnünk.
Míg korábban a növények afrodisztikus hatásáért a bennük lakozó szellemeket tették felelőssé, ma ugyanezt az eredményt vegyi tartalmuknak tulajdonítják. Az afrodiziákumoknak a hatás érdekében azonban valamilyen módon érintkezésbe kell kerülniük az ember testével.
Az afrodiziákumok a legkülönfélébb módon juttathatók be az emberi testbe. Az elkészítés módja szerint forrázott vagy kevert ital, pirula, fűszer, vagy étel formájában veszik be őket.
A növényekben lakozó szellem, vagy ha jobban tetszik, a hatóanyag a gyomron keresztül az altestbe jut, és mozgásba hozza azt. Számos gyógynövénykeveréket ezzel szemben meggyújtanak, és a füstöt belélegzik, vagy a dohányhoz hasonlóan beszívják, hogy optimális módon tudják a hatást irányítani és kihasználni. A belélegzett füst esetében legtöbbször illatanyagokról (vagy feromonokról) van szó, amelyek a szaglóidegeken át az agyba jutva, a limbikus rendszeren keresztül fejtik ki hatásukat, vagy a tüdőben szívódnak fel.
Sok afrodiziákum külső használatra alkalmas.
Számos olyan recept ismeretes, amely alapján kenőcs, vagy olaj készíthető, amivel a nemi szerveket dörzsölik be.
Az efféle szerek a bőrre, a felszíni idegekre, vagy a vérellátásra hatnak. Az előbbi eljárás a hímvessző, vagy a csikló barlangostestjeit serkentve fokozott nemi izgalmat idéz elő.
Az afrodiziákumok egy további csoportját rektálisan (végbélnél) alkalmazzák. Hatóanyagaik a bélnyálkahártyán át jutnak el a vérkeringésbe, vagy pedig a végbélre és környékére, mint erogén zónára gyakorolnak serkentő hatást.
Afrodiziákumokat keresve a növényvilág valamennyi osztályából, rendjéből, családjából és nemzetségéből származó fajokat kipróbáltak. Kiderült, hogy néhány növénycsaládban gyakoribbak az afrodisztikus hatású fajok, mint másokban. Ilyen szempontból különösen a burgonyafélék (Solanaceae) családja érdemel említést. Ebbe a családba nemcsak az olyan korábbi kultúrákban erős afrodiziákumoknak vélt – egyébként erősen toxikus hatású – növények tartoznak, mint a mandragóra, a beléndek, a maszlag és a nadragulya, hanem különböző zöldségfélék is, mint a paradicsom, a burgonya, a padlizsán, a paprika és a chilibors.
A konyhaművészetben használt növények közül szerelmi serkentőként tartják számon továbbá a zellert, a tormát, a spárgát, a kínai gyömbért, a szerecsendiót, sőt a kálmost is.
Végezetül említést érdemel, néhány nemi vágy fokozó, növényi alapú készítmény, elsősorban külföldi gyakorlat alapján, pl. a Pausinystalia yohimbe (Rubiceae) kérgéből nyert yohimbint tartalmazó, vagy az Aspidosperma quebracho-blanco (Apocynaceae) kérgének alkoholos kivonatát tartalmazó szerek, valamint a ginzeng (Panax ginseng Araliaceae) gyökérport, illetve a hatóanyagra standardizált ginzengkivonatot tartalmazó készítmények. 

Prof. Dr. Lemberkovics Éva

• Sok növényről feltételeztek, illetve feltételeznek nemi vágy serkentő hatást, de a pontos hatásmechanizmus nem mindig ismert.
• Megállapítható, hogy a növényi afrodiziákumoknak elsősorban a pszichés eredetű, erektilis zavarok kezelésében van szerepük.
• Viszonylag kevés humán kísérletet végeztek a növényi afrodiziákumok hatásának igazolására, ennek oka lehet, hogy a humán vizsgálatok értékelését nehezíti a placebo hatás. Az állatkísérletek pedig önmagukban nem feltétlenül meggyőzőek. (Ami hatásos egy patkánynál, nem biztos, hogy hatásos az embernél is.)
• Az univerzális afrodiziákumot még nem találták meg, de ami jót tesz az egészségnek, az minden bizonnyal jót tesz a szexuális életnek is.