A szexualitás, az örömszerzés képessége ősi ösztön, de teljesítményközpontú világunkban ezt is tudatos irányításunk alatt szeretnénk tartani. Nem ismerjük eléggé testünket, nem élünk harmóniában önmagunkkal. Dr. C. Molnár Emma pszichoterapeutát kérdeztük az okokról, aki a Nő Ezer Arca Képesség és kapcsolatelemző kurzus háziasszonya.

 

Pontosan mit értesz szexuális elakadás alatt?

Nem szexuális, inkább libidóelakadásnak mondanám. Freud „jóvoltából” sok ismeretre tettünk szert a jelen és a múlt személyiségformáló szerepéről, idesorolom az örömelvűséget és az ösztönös kínkerülést, amely iránytűként szolgál érzelmi és szexuális életünkben is. Mindkét fogalmat a neveltetés és a kulturális környezet tölti meg tartalommal. Ha nem ismerjük szexuális késztetésünk hullámzásait, és nem vagyunk tisztában azzal, hogy ezt az ösztöneink, és nem a tudatunk irányítja, elveszíthetjük örömszerző képességünket és megmarad a szorongás, a kín, jön az elakadás. Ha a szexualitás tudatos lenne, elég volna hozzá a nemi különbség, de jól tudjuk, hogy ez nem igaz. Mindig választunk, és a „jó” választás egyik „bizonyítéka”, hogy az ösztönös egymásra találás juttat el a csúcsra.

 

De ez nem mindig teljesül be…

Az a baj, hogy egyre távolodunk ösztöneinktől, és egyre kevésbé ismerjük a testünkben lezajló változásokat. Azt hisszük, hogy mindent az irányításunk alatt tarthatunk, közben éppen saját testünk árul el minket. A szexuális életben nem mi, hanem hormonjaink a döntő tényezők. A nő életét a 28 napos ciklus határozza meg, amelynek első felében jelentősen emelkedik az ösztrogénszint, majd csökken, és a menstruáció után újra emelkedik középidőig. Érdemes lenne ilyenkor napról napra fotózni, ahogy kivirágzik a nő, majd bezárja „szirmait”. Az Énekek éneke így írja ezt le: „Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről”.

 

Az arcon jól nyomon követhetők az energetikai változások. Amikor az ösztrogénszint telített, a bőr sugárzik, a szem kifényesedik, a haj selymesebb, a száj hívogatóan duzzad. Mindez felszólítás a férfinak: gyere, most vagyok vágyam teljében. Aztán elmúlnak ezek a napok és a jelek is elhalványodnak. Ez természetes, ha ismerjük és figyelünk ezekre a változásokra, nem riadunk meg saját reakcióinktól.

 

Miért nem fogadjuk el ezt a hullámzást?

Korábban már beszéltünk a nemi szerepek és határok halványulásáról. Manapság a teljesítménykényszer már a szexuális életet is irányítja. A kapcsolatokban a két fél nem társ, hanem rivális. A nők nem fogadják el, hogy a férfi reaktív lény, azonnal válaszol a hívójelre és mindig készen áll arra, hogy vággyal telítve közeledjen a másik nem felé, ugyanakkor bennünk ez a ritmus nem lüktet. Természetesen a nők számára is fontos az orgazmus, de nem mindig képes rá, és ez elbizonytalanítja, úgy érzi, hogy valami baj van vele. Ráadásul a legtöbbször a férfiak sem megértők, mert ők is félnek a kudarctól. Egész szexuális kultúránk azt sugározza, hogy teljesíteni kell, és mindig azonos hőfokon égni.

 

Hétköznapi példával élve: tudjuk, hogy az az egészséges, ha naponta másfél liter vizet iszunk, de nem ijedünk meg, ha kevesebb is elég. Ezt az elvet a párkapcsolatokban nem érvényesítjük. Az általános elvárások észrevétlenül irányítják életünket. Gondoljunk csak a viktoriánus korra, amikor bűn volt élvezni a szeretkezést. A nők szégyellték, ha örömöt okozott nekik a szex, mert az erkölcstelen és nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. Manapság épp a ló másik oldalán tartózkodunk, a nő férfi módjára szeretkezik, és a minőséget háttérbe szorította a mennyiség.

 

Mondanál erre konkrét példát?

Egy 50 év körüli hölgy kért segítséget, mert biztos volt benne, hogy a férje megcsalja. A gyanút az ébresztette benne, hogy egyre ritkábban szeretkeztek. Kérdeztem, hogy ez mit jelent, azt válaszolta: hetente csak 1–2 alkalommal tör rá párjára a vágy.Fel sem merült benne, hogy a kor előrehaladtával a szexuális késztetés a helyére kerül, lecsendesedik, és egyenértékűvé válik az összetartozás biztonságával.

 

Vannak tipikus élethelyzetek, amikor bekövetkezhet a szexuális elakadás?

A terhesség, a szülés és a gyermekágyi időszak például tipikusan ilyen helyzet. Van, akinél felfokozott szexuális aktivitás jelentkezik, mások viszont „elvonulnak” a gyermekükkel, és intim kapcsolatukból észrevétlenül kirekesztik a férfit. Aztán egy idő után a nő megrémül attól, hogy a gyöngédségnél többre már nem vágyik.A férfi is gyakran elbizonytalanodik, az anyára mint szakrális szimbólumra tekint, márpedig egy szakrális személyt nem kívánunk meg. Elkezdik keresni, hogy ki a hibás, vádolják egymást, miközben mindketten szeretnék újra átélni a régi szép időket.

 

Tudtad például, hogy az illatoknak milyen ereje van? Manapság szerencsére újra elnyerte méltó helyét a szoptatás, egyre többen és egyre hosszabb ideig etetik így a kicsit. Márpedig ez idő alatt nincs ösztrogéntermelés, egészen az első menstruáció kezdetéig, és ennek hatására megváltozik a nő illata, és ezzel együtt a férfi felé kibocsátott hívójel is elhalványodik. Csak érdekességként teszem hozzá, hogy az első menstruáció után pedig a tej íze lesz más. Ha ezeket a tényeket ismernék, megértenék a hullámzó szexuális késztetést, nem egymásban és magukban keresnék a bajt, és sok kapcsolat megmenekülne a kihűléstől.

 

A másik hasonló időszak a menopauza. Sok nő fél attól, hogy ebben a korban már nem kell senkinek, és ő maga zárja le a hozzávezető utakat. Bár a szexuális késztetés megmarad, nem meri kimutatni érzelmeit, mert fél a visszautasítástól. Az állandó szorongás fizikai megnyilvánulása, hogy a hüvely síkosodása csökken, egyre szárazabb lesz, ami fájdalmas hüvelyérzéshez vezet, és lehetetlenné teszi a behatolást. Végül a mentális állapot behatárolja az örömszerző képességet és szintén elakadáshoz vezet.

 

A másik véglet a szüzesség elvesztése, illetve az ezt megelőző petting. Más a vágy, és más a beteljesülés. Az erotika ott fejeződik be, ahol az első szexuális aktus elkezdődik. Ilyenkor a nő magasabb sebességre kapcsol, de ha ez nem a megfelelő időben, társsal és körülmények között történik, azonnal be is fékez, és ez akár egy életre is szólhat, ha nem kér segítséget szakembertől. Ennek a befékezésnek a következménye lehet a vaginizmus, vagy más néven hüvelygörcs. Ez azt jelenti, hogyha valami közelít a hüvelybemenethez, legyen az a férfi nemi szerve, vagy a tampon, a hüvely záróizmai akaratlanul összehúzódnak. A vágy föltámad, de a beteljesülés lehetetlenné válik. A nemi zavar oka lehet: tudatlanság, szigorú, „erkölcsös” neveltetés, rossz élmények, érzelemhiány és még sorolhatnám. A vaginizmus magától nem múlik el, pszichoterapeuta segítségét kell kérni.

 

Korunk „divatos” létformája a szingliség, amivel kapcsolatban szintén sok a téves elképzelés. A szingli nem feltétlenül van egyedül, de bárki fekszik mellette az ágyban, mindig magányos marad. A szingli időszak nem a keresésről, hanem a kényszerű együttlétekről szól. Ez a befogadás elakadása. Az ilyen nők önmagukat tekintik alapértéknek, és karrierútjukat egyedül akarják befutni. A férfi számukra csak a teljes értékű nőiessége szimbóluma, vagyis a külvilágnak bizonyítja, hogy nála ezen a téren is minden rendben van, és ami ennél is veszélyesebb, hogy vannak olyan nők, akik számára nem az anyaság, nem a gyermek az igazán fontos, csak az, hogy elmondhassa, hogy van gyermeke. A státuszgyerek, aki csak azért jön a világra, hogy bizonyítsa: ez a nő teljes életet él. Gondoljuk meg, hogy egy szingli körül hány boldogtalan ember van? Életének szereplői védtelenek. És felvetődik a kérdés: vajon tényleg boldogok ezek a nők? Klinikánkon éppen ezeknek a helyzeteknek a megoldásával és feloldásával foglalkozunk különböző programok keretében.

 

Manapság jelentősen megnőtt a válások száma, ez is okozhat elakadást?

Egy kapcsolat végén csak vesztesek vannak. Az évek során a párok alakítják egymást, ott hagyják az ujjlenyomatukat társuk lelkén. Igazán sosem szabadulnak. Nehéz újra bízni, a szerelem nélküli szex pedig nem perspektíva a nők számára. Volt egy 40 éves női páciensem, aki válása után azt mondta: „nekem nem férfi kell, hanem egy társ, akivel eljárhatok moziba, étterembe és elbeszélgethetünk…”. Észre sem vette, hogy kasztrálta a férfiideált, mert még nem tudta lezárni a múltját. Fogadjuk el, hogy egy válás után újrakezdők már sohasem leszünk, és nézzünk szembe önmagunkkal: azok tettek azzá, aki vagyok, akik hozzáértek valaha a lelkemhez, nem kevesebb, hanem több lettem általuk és most továbblépek.

 

Ha nem ismerjük szexuális késztetésünk hullámzásait, és nem vagyunk tisztában azzal, hogy ezt az ösztöneink, és nem a tudatunk irányítja, elveszíthetjük örömszerző képességünket és megmarad a szorongás, a kín, jön az elakadás. Az általános elvárások észrevétlenül irányítják életünket. Gondoljunk csak a viktoriánus korra, amikor bűn volt élvezni a szeretkezést.

A nők szégyellték, ha örömöt okozott nekik a szex, mert az erkölcstelen és nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. Manapság épp a ló másik oldalán tartózkodunk, a nő férfi módjára szeretkezik, és a minőséget háttérbe szorította a mennyiség.

 

Kardos Judit