Az egyik meghatározó élményem a teázással kapcsolatban a hamisítatlan napközis teakészítés volt. Ha nosztalgiázni szeretnék, manapság is ehhez ragaszkodom, de ha teázni támad kedvem, akkor inkább irány a teaház. Eddig azt hittem, a „hagyományos” teázás a tökéletes élvezet. Azonban a „Tea útja” Teaházban eltöltött délután óta azt kell mondanom, ez inkább csak egy lehetőség a tea élvezetére.

 

Azért örültem ennek az interjú lehetőségnek, mert Szentirmai Évával, egy kínai teaház tulajdonosával stílszerűen saját „teaszentélyében” találkozhattam. A csendes, nyugodt termecskébe lépve egy számomra újfajta nyugalom vett rajtam erőt.

 

Hogyan kerültél kapcsolatba a kínai teázási szokásokkal?

Évekkel ezelőtt hosszabb ideig Moszkvában dolgoztam egy bankban. Éltem a menedzserek életét. Aztán hallottam a tai-chiről és szerettem volna komolyabban megismerni. Ehhez egy klubot ajánlottak, ahol a thai-chi mellett volt teaklub is. Itt ismerkedtem meg a kínai teakészítés és fogyasztás szertartásával. A következő két és fél év alatt egyre gyakrabban jártam el a klubba. Szenvedélyesen megszerettem ezt a számomra addig kevéssé ismert kultúrát. Végül azon kaptam magam, hogy először csak a tai-chizás előtt és után teáztam, aztán már minden nap ott voltam. Itt nemcsak teáztunk, hanem előadásokat is hallgattunk. Megismertünk egy szemléletet, tanultunk a kínai naptárról, a feng shuiról és még nagyon sok mindenről. Olyanok beszéltek ezekről, akik valóban éltek Kínában.

 

Mi ragadott meg elsőként a kínai kultúrában?

Ez egy számomra új életforma, nagyon más, mint amiben addig éltünk. Megéljük, ahogy felforr a víz, ahogy illatoznak a tealevelek, ahogy gőzölög az ital. A tea egy kommunikációs eszköz, ami segít abban, hogy az ember egy kicsit megnyíljon, illetve, rávezet olyan állapotokra, amikor az ember befele tud fordulni. Azt, hogy milyennek érzed a teát, az azon is múlik, hogy mennyire tudod elfogadni. A cél az, hogy a figyelem erre összpontosuljon, nem pedig arra, hogy honnan jöttél és hová mész.

A teát minden ízesítő nélkül, önmagában fogyasztjuk.

 

Hogyan lett a teaszeretetből teaház itthon?

Amikor hazajöttem, azt gondoltam, ezt az élményt feltétlenül meg kell másokkal is osztanom. Ebben nagyszerű partnerem lett az öcsém, aki már Moszkvában is gyakorta, meglátogatott és ő is nagyon hamar megértette, megérezte ennek az életformának a lényegét, hogy azon kívül, amikor egy filterre gyorsan ráöntjük a teát és közben zuhanyozunk, meg intézkedünk-, talán másképpen is lehet teázni, és élvezni a teázást.

Kitaláltuk, hát hogy ezt a tapasztalatot megosztjuk a budapestiekkel.

 

Milyen ez a szertartás?

A kellékek: csészék, agyagkanna, kiöntő, tálca, tea. A kiöntőt arra használjuk, hogy a kannából egyből átöntjük a leforrázott teát, ezt többször meg lehet ismételni, és így a tea fokozatosan adja ki az ízét. Olyan ez, mint a négy évszak, ahogyan egymást követi. A virág először kinyílik, aztán elvirágzik. Így az elején a még pici golyó alakú tealevelek fokozatosan nyílnak ki a szemed láttára. A kanna hiszini agyagkanna. Ez egy helység, ahol tradicionálisan évszázadok óta bányásszák az agyagot és formázzák az edényeket. Vannak kiegészítők, csipeszek, ezekkel lehet rendet rakni a tálcán. Van a kis Buddha szobor, ami a tálca szerencsefigurája. Mindig több vizet öntünk a tealevelekre, túlöntjük a csészén, ez alul összegyűlik a tálcán. Ez a bőséget, gazdagságot jelképezi. Megkülönböztetünk szagoló és ivócsészét. Mindegyiknek más a funkciója. A teaválasztás előtt érdemes elolvasni a teák magyar „fordítását”, mert mind mond valamit az egyes teákról. A választás előtt persze meg lehet 2-3 félét szagolni is.

 

Honnan származnak a teanevek?

Amikor a szerzetesek nemesítették az egyes fajtákat, akkor ők adták a neveket, amelyek kötődnek a teák tulajdonságaihoz. Jelölhetik a tea származási helyét, az erősségét, az íz jellegzetességét, vagy kapcsolódhatnak egy-egy ismertebb legendához.

 

Milyen hosszú egy teaszertartás?

Ha valaki nálunk szeretne teázni, arra rá kell szánnia legalább 40 percet. Azt szoktuk mondani, ha valaki azzal jön be, hogy csak 2O perce van, akkor jöjjön inkább máskor, amikor jobban ráér, mert idő kell ahhoz, hogy a tea élvezete átjárjon, és befele fordulva, csak önmagunkra figyeljünk. A lényeget megérteni nem lehet, csak átélni. Nyilván nem mindenki nyitott erre, próbáljuk megtalálni azokat, akik igen.

 

Honnan ismerik a teaházat?

Szájhagyomány útján terjed a hírünk, illetve a lehetőség a kínai teázás megismerésére. Ez nem szezonális időtöltés. Ha valakinek tetszett, az szól a barátainak, hogy jöjjenek el, vagy esetleg vásárol eszközöket ahhoz, hogy otthon is megrendezhesse a szertartást. Nemrég néhány kamasz tért be hozzánk, és látszott rajtuk, hogy megrettentek. Azt mondták, hogy bocs, de nekünk innen mennünk kell, mert itt csendzavar van. Ez iszonyú, de hát ilyen korban élünk. Ők felvállalták a véleményüket, nem azt mondták, hogy nem tetszik a hely, hanem nem tetszik, hogy csend van.

 

Mi a lényege a tea szertartásnak?

A kínai naptár megtanított arra, hogy figyeljek magamra, figyeljek másokra. A tea segít ebben. És amikor összpontosítasz sokkal több dolgot észreveszel, apróságokat, részleteket.

 

A kínaiaknál szertartásosan csak a jómódúak vagy a műveltek isznak teát, mert ehhez tanultnak, kulturáltnak és gazdagnak kell lenni.

A háttérben teazene szól tradicionális hangszereken. A teázók, művészeti képekben gyönyörködnek, versolvasással, filozofálással múlatják az időt, elmélyülnek önmagukban.

 

Beszéljünk egy kicsit a teafajtákról.

A teák csoportosítása a tea színével, a formájával, a tartósítási eljárással van kapcsolatban. Megkülönböztetünk fehér, sárga, zöld, vörös, puer, és wulong teákat. A fehér teát a napon, a szélben csak megszárogatják. A sárga teákat az előbb említett eljáráson kívül egy kicsit meg is füstölik. A zöldet ezen felül még   hőkezelik, és valamilyen formájúra gyúrják. A vörös teát mindezeken kívül egy kicsit fonnyasztják, fermentálják. A puer teát, földben mélyített helyeken évekig érlelik, mint a jó bort. A wulong, vagy türkiz teák pedig egyesítik a zöld és a vörös teák tulajdonságait. Olyan illatosak, mint a zöld teák és annyira teltek ízben, mint a vörös teák. Az árfekvés az alapanyagtól függ, nem pedig az eljárástól. Az egyes tea fajták megadják, hogy a tradicionálisan termesztett leveleket hogyan érdemes feldolgozni. Olyan ez egy kicsit, mint a szőlőtermesztés, és a bor készítés.

 

Milyen teafajtákat, kellékeket tartasz?

Csak olyat tartok, ami nekem is ízlik, tetszik. Ha száz kannát hozunk, akkor annyit próbálok ki, a csészéknél ugyanígy teszek. Évente 1-2-szer megyek, megyünk ki Kínába az eredeti áruért. Április végén lehet például friss zöld teákhoz jutni, így most megyünk is beszerző körútra.

 

Hogy zajlik a beszerzés?

Kimegyünk és legelőször is felvesszük a kinti ritmust. A kínaiak nagyon érdekesek, hosszasan lehet alkudozni velük. Sajátos tárgyalási stílusuk van, először barátkoznak, akkor nem mondanak árat, csak később. Szépen lassan. A teák mindig újak, hiszen mindig új szüret van. Minden teát ki kell sokszor próbálni, ahhoz, hogy dönteni tudjak. Ezeknek egy része rendkívül drága.

 

Mivel csalogatnád ide néhány mondatban az olvasót?

A teaház egy csendes hely, ahol a kimerült test és a fáradt lélek megpihenhet. A tea a test és a lélek itala, frissítő hatása mellett segít elmélyülni, kiszakadni a hétköznapok forgatagából.

 

Telegdi Ágnes