Könnyű terhelés alatt a rendelkezésre álló oxigén mennyisége elégséges ahhoz, hogy a működő izmok számára szükséges energiát a szervezet túlnyomórészt aerob (oxigén közreműködésével) anyagcsere útján állítsa elő. Ha növeljük a terhelést, a rendelkezésre álló oxigén mennyisége már nem lesz elég a szervezet igényének kielégítésére.

 

Egy másodlagos energiatermelő út, az úgynevezett anaerob (oxigén nélküli) glikolízis is megindul. Az anaerob glikolízis végterméke a tejsav.

 

Elsőként Lusk figyelte meg a 19. században, hogy izommozgás alatt tejsav szaporodik fel a vérben, és ez okozza az ezzel egy időben fellépő izomfáradást. Az izomműködés feltétele az izomrost folyamatos ellátása ATP-vel. Az egyes anyagcsere utak a terhelés idejétől illetve intenzitásától függő mértékben vesznek részt az ATP termelésében. Amikor a sportoló alacsony intenzitású izommunkát végez, a mozgáshoz szükséges energiát aerob módon nyeri.

 

A maximális terhelés 60 százalék feletti intenzitásnál a glukózból keletkező piruvát nem lép be a Krebs-ciklusba, hanem oxigén hiányában tejsav képződik belőle. A keletkezett tejsavat a véráram szállítja azokhoz a szervekhez, amelyek anyagcseréjük során annak felhasználására képesek (szív, máj, vese). A máj a tejsavból képes újra glukózt készíteni. Terhelés után 25 perccel a felhalmozódott tejsav 50 százaléka kiürül a sejtből.

 

 Az eredeti tejsavszint helyreállítása megközelítőleg egy órát vesz igénybe. A tejsav elszállításának mértéke a lokális véráramlástól is függ, ezért ez az idő csökkenthető, ha teljes pihenés helyett alacsony intenzitású munkát végzünk levezetésként. Alacsony intenzitású terhelés során inkább a zsírok (aerob átmenet), míg magasabb intenzitású erőkifejtésnél inkább a szénhidrátok elégetéséből származik az izommunkához szükséges ATP.

 

Ha az intenzitást növeljük, az anaerob energiaszolgáltatás veszi át a fő szerepet, az izomban a tejsavtermelés fokozódik, ha a lebontás nem képes ezzel lépést tartani, ennek eredményeként megnő a vértejsav koncentráció. Ahol a tejsav hirtelen emelkedni kezd, azt az intenzitást az anaerob átmenet zónájának hívják. A szakirodalom ezt a küszöb értéket a 4 mmol/l vértejsav koncentrációban határozta meg. Ez az érték azonban egyénenként és sportáganként változhat.

 

Nagy állóképességű sportágakban (hosszútávfutás, triatlon, országúti kerékpár) alacsonyabb, míg gyorsasági sportágakban (rövid távfutás, pályakerékpár, kajak-kenu, gyorskorcsolya ) magasabb tejsav értéknél van a sportoló anaerob átmenete. A versenyzők terheléses vizsgálata során a pulzusszám, oxigénfelvétel meghatározása mellett fülcimpából vett vérmintából (1-2 csepp vér) megmérjük a tejsav értékét, amit a teljesítmény függvényében grafikusan is megjelenítünk.

 

A tejsavgörbe segítségével tanácsot tudunk adni az edzőnek az optimális edzés kialakításához. Meghatározhatjuk az egyes küszöbértékekhez (aerob, anaerob) tartozó sebességet, a hozzátartozó pulzusszámot és az edzés időtartamát is. Így elkerülhetjük az alul-, vagy túledzettséget. Az alacsony intenzitású terhelés nem elég erős inger a szervezet számára ahhoz, hogy megfelelő válaszreakció jöjjön létre az edzés során. A túl intenzív terhelés viszont a tejsav felhalmozódásához vezet, ami az izomban a sejtek számos funkcióját megzavarhatja, csökkentve az izom összehúzódás erejét és az izom kifáradását eredményezi.

 

Az elmúlt két évben figyeltük meg, hogy a vizeletben maximális terhelés után 20-30-szorosára is megemelkedhet a tejsav koncentráció a nyugalmi értékhez képest. A férfiak és nők között nem volt különbség. Ugyanakkor a nagy állóképességű sportágak versenyzőinek terhelés utáni vizelet tejsav koncentrációja lényegesen alacsonyabb volt, mint a gyorsasági sportágak sportolóinak. Véleményünk szerint a tejsavürítés mértékét elsősorban sportági és edzési sajátosságok határozzák meg (a genetikai adottságok mellett).

 

A nagy állóképességű sportágakban mind a verseny, mind az edzés elsősorban a nagy terjedelmű, alacsonyabb intenzitású terhelést jelenti, így a szervezet is ehhez alkalmazkodik (magasabb oxigén felvétel, alacsonyabb vér és vizelet tejsav koncentráció). A gyorsasági sportágakat főleg a rövid ideig tartó, magas intenzitású edzések, versenyek jellemzik, így az anyagcsere folyamatok is ehhez az igénybevételhez alkalmazkodnak.

 

Dr Györe István

főorvos,

Országos Sportegészségügyi Intézet