A teniszjáték elsajátítása egy hosszú ideig tartó, nagy odafigyelést, és sok gyakorlást igénylő feladat. Jól döntünk, ha kezdeti lépéseinket teniszedző segítségével tesszük meg, aki mindjárt a helyes mozdulatok elsajátítására ösztökél. A roszszul begyakorolt ütés kijavítása munkával korrigálható, de olykor életünk végéig elkísér.

 

E néhány gondolat azoknak kíván mankót nyújtani, akik idejük vagy pénzük szűkössége miatt nem tudják tréner segítségével csiszolni játékukat. A modern teniszben fontos   szempont, hogy a labdát gyorsan és könnyedén üssük meg. Erőlködés nélkül akkor tudjuk megütni a labdát, ha az nem a test mellett vagy mögött van, hanem előttünk, ezáltal fejtünk ki testsúlyunkkal még nagyobb nyomást a labdára.

 

Ennek megfelelően kell a tenyeres ütésnél megválasztanunk az ütőfogást. Az európai játékosok korábban általában ún. kontinentális ütőfogást használták, melyet úgy képzeljünk el, mintha szeget kalapál- nánk az ütőnk élével. Az eastern, vagy keleti ütőfogás esetén a hálóra lapjával fektetett ütőre felülről markolunk. A kemény talajú, gyors pálya szükségessé tette a jóval a test előtti találatot, melyhez a keleti ütőfogás, míg a lassú salakpályán a kontinentális ütőfogás volt megfelelő.

 

A tenyeres ütés játékunk legfontosabb eleme, melyet néhány praktikus módszer segítségével magunk is finomíthatunk. Ahhoz, hogy az érkező labdát testünk síkja előtt tudjuk megütni, mindenek előtt időben kell hátravinnünk az ütőnket, hogy előrelendítésünk dinamikus és ne elkapkodott legyen. Az ütőnk által leírt hurok nagyobb ívű lesz, ha az alapvonal környékén történik az ütés és kisebb ívű, ha mindezt a T-vonalnál tesszük. A túl széles mozdulat elkerülése végett gondoljuk azt, hogy hónunk alatt labdát szorítunk, mely nem eshet ki onnan. Jobb kezes játékos esetén a bal váll a labdára nézzen, így testünk elfordulásával nagyobb és pontosabb találatot érhetünk el. Ha bal kezünkkel a labdára mutatunk, önkéntelenül is a megfelelő pozíciót vesszük föl.

játékunk legfontosabb eleme, melyet néhány praktikus módszer segítségével magunk is finomíthatunk. Ahhoz, hogy az érkező labdát testünk síkja előtt tudjuk megütni, mindenek előtt időben kell hátravinnünk az ütőnket, hogy előrelendítésünk dinamikus és ne elkapkodott legyen. Az ütőnk által leírt hurok nagyobb ívű lesz, ha az alapvonal környékén történik az ütés és kisebb ívű, ha mindezt a T-vonalnál tesszük. A túl széles mozdulat elkerülése végett gondoljuk azt, hogy hónunk alatt labdát szorítunk, mely nem eshet ki onnan. Jobb kezes játékos esetén a bal váll a labdára nézzen, így testünk elfordulásával nagyobb és pontosabb találatot érhetünk el. Ha bal kezünkkel a labdára mutatunk, önkéntelenül is a megfelelő pozíciót vesszük föl.

 

Az ütés előkészítésénél és befejezésénél támasztásként bátran használjuk a szabad kezet, mely így tehermentesíti az aktívat. Az ütés pillanatában azonban szorítsunk rá a markolatra, ezzel elkerülhetjük azt, hogy amennyiben a labda nem pont a rakett tengelyében érkezik, kicsavarja azt kezünkből és a labda eltérüljön a kívánt iránytól. Ha játékunkat fel akarjuk gyorsítani előre irányuló mozgásunkkal támadjuk meg a labdát, így testünk mozgási energiája hozzáadódik az ütés energiájához. Nem elhanyagolható a megfelelő térdmunka hangsúlyozása sem. Az ütő előkészítésénél a térdet rogyasszuk meg, majd a mozdulatsor folyamán rugószerűen emelkedjünk. Megtapasztaljuk, hogy így 10-20 cm-rel emelkedik a labda röppályája.

 

A fonákütésnél a fogásunkat a tenyereshez képest ajánljuk megváltoztatni, ehhez a keleti ütőfogas a legoptimálisabb. Egy egyszerű gyakorlattal könnyen csiszolhatjuk back-handunket. Elsőként két kézzel fogjunk rá ütőnkre. Egyikkel a markolatot fogjuk, másikkal a fejet támasztjuk. Az ütőt lendítsük nyújtott karral a fejünk fölé, ezáltal a labda helyes fogás esetén előrepörgést kap. Következő lépésként bal kezünkkel ne a fejet tartsuk, hanem az ütő szívét (nyakát) markoljuk.

a fogásunkat a tenyereshez képest ajánljuk megváltoztatni, ehhez a keleti ütőfogas a legoptimálisabb. Egy egyszerű gyakorlattal könnyen csiszolhatjuk back-handunket. Elsőként két kézzel fogjunk rá ütőnkre. Egyikkel a markolatot fogjuk, másikkal a fejet támasztjuk. Az ütőt lendítsük nyújtott karral a fejünk fölé, ezáltal a labda helyes fogás esetén előrepörgést kap. Következő lépésként bal kezünkkel ne a fejet tartsuk, hanem az ütő szívét (nyakát) markoljuk.

 

Utolsó fázisként az oldalirányú elfordulás után enyhe térdhajlítással a fonák ütés már a megfelelő technikai szinten kell, hogy megtörténjen a találati pont így karnyújtásnyira a test előtt van, a labda előrepörög, csakúgy mint a fore-handnél.

 

Igen fontos az időben való nyitás, (az ütő hátravitele) és amennyiben nem vagyunk kiszorított, kényszerhelyzetben a labda megtámadása úgy a fonák, mint a tenyeres ütés esetén a hurok nem a találat pillanatában ér véget, hanem a megfelelő kivezetés végén. Így lesz játékunk görcsmentes és harmonikus.

 

Napjaink teniszében meghatározó jelentősége van az adogatásnak. Nagy figyelmet kell szentelni a labda feldobására. Enyhén hajlított kézzel, testünk síkja előtt, lehetőleg függőlegesen dobjuk fel a labdát, melyet a holtponton találjunk el. Egyaránt rossz a túl magas és a túl alacsony feldobás, csakúgy, mint ha a labda a testünk síkja elé vagy mögé érkezne.

Ütőnk pályája folyamatos és törésmentes legyen, így biztosítható az optimális energiaátadás a rakett és a labda között. A telilapos adogatásnál az óramutatók középpontjában, nyesés esetén 3 óra, pörgetett szervánál 2 óra irányában érintkezik a húrozás a labdával.

 

E sorok a teljesség igénye nélkül íródtak, ennek ellenére remélem sokan találnak használható ötletet, praktikus tanácsot, mellyel élvezetesebbé és eredményesebbé válik e csodálatos játék.

 

Nagyiványi György