Bőrünk képezi testünk külső határát. Legnagyobb felületű szervünk, bőrünkön keresztül érintkezünk a külvilággal, és rejti intim belső világunkat. A bőr rendellenességei, sérülései, a pattanások kontaktusteremtési nehézségekre utalnak. Először pubertáskorban jelennek meg, amikor szexuális ösztöneink kiélése válik fontossá az életünkben. Testünk fejlődése ennek a természetes szükségletnek, vágynak a kielégítésére késztet bennünket. A belénk ültetett társadalmi, nevelési, erkölcsi értékrend, a tiltások azonban nem engedik, hogy szabadon, bűntudat nélkül engedjünk vágyainknak. Ez egy belső konfliktust és tisztátalanság érzetet okoz bennünk. Szégyelljük a bennünk zajló történéseket, nem akarjuk, hogy a felszínre kerüljön. Szexualitásunk azonban valamilyen módon meg akar nyilvánulni, kitörési utat keres. Bőrünk felülete az, amivel egy szexuális együttlét során a partnerünkkel érintkezünk, tehát itt jelenik meg a belső konfliktus okozta gyulladás. Miért múlik el a pattanás napfény és levegő hatására? Nyáron levetkőzünk, vállaljuk meztelen testünk, nemiségünk, így nyitottabban, nyíltabban nézünk szembe a világgal és a másik nem képviselőivel. A pattanás megjelenése a bőrön segít abban, hogy ne kelljen ténylegesen megélni a szexualitást, hiszen a pattanások miatt „érinthetetlennek” tartjuk magunkat. A másik feszültségforrás, ami a pattanások előidézője lehet: ki és milyen módon sérti a határainkat? Vállaljuk-e azt, akik valójában vagyunk, vagy a környezetünk elvárásainak megfelelve más arcot mutatunk? Teszünk-e olyan dolgokat, amelyeket nem akarunk, és merjük-e jelezni, hogy ez teher nekünk? Mennyire vagyunk hajlandóak vagy képesek szembenézni magunkkal, vagy másokkal, az életünkben előforduló szituációkkal?
Mi az, amit tehetünk? Vállaljuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk! Igyekezzünk nyíltan kapcsolatot teremteni a környezetünkkel.
