Töltsd élettel az éveket!

Az öregség csakúgy viszonylagos fogalom, mint minden egyéb. Távolról sem egyezik meg minden esetben a naptári korral. Volt olyan páciensem, aki 28 éves koráig menstruált, s utána beállt nála a menopausa, de olyan is akadt, aki élete első orgazmusát 61 évesen élte át.

Férfiaknál még szemléletesebb a különbség, hiszen van, aki 40 évesen már „feladja” férfi mivoltát, ami a szexualitást illeti, és olyat is ismerek, aki 70 évesen egy időben élt szexuális kapcsolatban feleségével és 25 éve tartó külső kapcsolatával. Olyanról is tudok, – bár ez nyilván kivételes –, aki 95 évesen még új partnert keresett felesége halála után, mert a prostitúciót ízlésbeli okokból elutasította, noha ő még eredményesen működőképes volt.

Vannak, akik 50 évesen már öregek és vannak, akik 65 évesen is fiatalok. Úgy tűnik, az életet számos biológiai óra méri. Ilyen a növekedés és az öregedés, amely folyamatok az élet mindenféle funkcióját befolyásolják. Változnak a sejteken belüli folyamatok, a szív és- érműködés, a vesefunkciók, a hormonális egyensúly mértéke is. Persze vannak módosulatok a központi idegrendszerben, a szemben, fülben és minden szervben, de nem azonos a mértéke és a károsodás.

A WHO, azaz az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a 45 – 59 év közötti korcsoport a középkorú, a 60 – 74 évesek az öregedők, a 75 – 90 éveseket az öreg, míg a 90 év felettieket az agg megjelölés illeti. Vénről szó sincs. Tehát az öregember valóban nem vénember. A határok kellemesen rugalmasak.

A múlt század mentalitása szerint a 26 éves Anyegin már „öregedő” volt, és Puskin Greminjét már 45 évesen idősnek tartották. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a századfordulón az átlagéletkor 48 év volt. Szoros kapcsolatban állt a magas csecsemő-halálozással. Azért mégis…. Napjainkban, ha valaki 60 évesen meghal, azt mondjuk: „pedig milyen fiatal volt”. A XX. században ez az átlagéletkor több mint 30 évvel meghosszabbodott.

Kérdés, hogy tudunk-e megfelelően gazdálkodni ezzel az ajándékkal? Az élet lényege a mozgás. Ez persze mindenféle értelemben igaz. A rugalmas, váltani képes, vitális ember minden aktuális helyzethez alkalmazkodik. A WHO bölcs megfogalmazása szerint nem az a fontos, hogy az életet gazdagítsuk évekkel, hanem, hogy az éveket gazdagítsuk élettel. Nagyon fontos az aktivitás. Ki szereti az életet? Aki szereti a változatosságot, a mozgalmas, programokkal teli naptári heteket, a tervet és a napi elfoglaltságot.

Jól tudjuk, hogy az ember nem egy két lábon járó nemi szerv, hanem egy pszichoszomatikus egység. A személyiségnek szüksége van motivációkra, a korának megfelelő késztetésekre. Aki élni akar és szeret, az vitális, aktív és tervező.

„Ki miben tudós?” Ez itt a kérdés. Én, szeretem a szakmámat, szeretem a kertet, a vasalt, jó illatú ágyneműt, a társaságot, az embereket, a kézimunkát és mindent, ami arról értesít, hogy élek. Az életben feladatunk van. Mindenkinek a magáé. Más kérdés, hogy tudnunk kell, mi a miénk? Az öregkor a bölcsesség korszaka is. Tapasztalatok, információk özöne már a mienk. Ezt senki nem veheti el tőlünk.

Bölcsen kell viszonyulnunk a családunkhoz, a világhoz és legfőképpen önmagunkhoz. Akit a szexualitás boldogít legjobban, annak a maradék energiáit arra kell fordítania. Ne aggódjunk, amíg élünk vannak energiáink, szexuálisak is. Amíg valakit valami önmagán kívül is érdekel, addig nincs nagy baj. Ne a betegségünkkel foglalkozzunk, hanem azzal, ami ép bennünk, és amivel kellemessé tehetjük magunk és környezetünk számára létünket.