Nehéz néhány szóval bemutatni Vaszi Tündét, az országos csúcstartó távolugrót, de talán a legjellemzőbb rá a sokoldalúság és a megújulás képessége, mellyel folyamatosan éri el a sportágban sikereit.
A világbajnoki negyedik helyezett atléta mindig meg-megújuló külsővel, egyre remekebb eredményekkel rukkol elő. Tavaly kétszer is megjavította az országos csúcsot, és minden versenyen, amelyen elindult az élbolyban végzett. Persze ahhoz, hogy Tünde ilyen eredményeket tudjon elérni, keményen meg kell dolgozni a pályán. Az edzésekkel eltöltött hosszú órák pedig semmit sem érnének, ha közben nem figyelne oda a megfelelő táplálkozásra.
– Amikor elkezdtem atletizálni hamar kiderült, hogy a távolugrásban vagyok a legeredményesebb, legsikeresebb, így természetesen ezt választottam. Közben megismerkedtem a kézilabdázással is, de túl keménynek találtam. Két edzésen voltam, ahol nekem rohantak a pályán és ráestem a hátamra. Na akkor eldöntöttem, hogy én többet le nem megyek edzésre. Aztán megismerkedtem a kosárlabdázással, és ezt mind a mai napig nagyon szeretem. Sokszor úgy melegítettünk be edzésen, hogy fél órát kosaraztunk. Ha adódik lehetőség, akkor most is szívesen játszom, bár már nem sok időm van erre. Ilyenkor, ha meglátom a labdát, csak úgy vonz, és addig nem nyugszom, amíg nem kosarazunk.
Azt tudom, hogy most oda kell figyelnie arra, hogy mit eszik. Amikor elkezdett sportolni, akkor is így volt?
– Á, dehogy. Eleinte azt ehettem amit akartam, és persze annyit, amennyit akartam. Vidéken nőttem fel, és szinte minden étel a kertben termett, így teljesen egészségesen étkeztünk, noha nem volt tudatos. Nem főzött anyukám zsíros húsokat, és mindig rengeteg gyümölcs, zöldség volt otthon, amelyeket előszeretettel fogyasztottam is. A suliban reggeltől estig ettem. Volt, amikor dupla ételt készítettek, mert tudták, hogy a Vaszi mindig éhes. Az érettségiig, csak amolyan zabagépnek hívtak. Egész nap ettem, és nem híztam egy grammot sem. Aztán új edzőm lett, és megpróbálta tudományosan megmagyarázni, hogy mit szabad ennem, és mit nem. Na onnantól kezdve elkezdtem hízni, és hat kilót felszedtem, amit csak huszonkét éves koromban tudtam leadni. Addig bármit próbáltam, nem sikerült megszabadulnom a feleslegtől.
Szóval, ha hagyták volna, hogy ugyanúgy egyen, mint korábban, akkor lehet, hogy soha nem ismerkedett volna meg a fogyókúra rejtelmeivel?
– Addig semmi gondom nem volt a súlyommal, onnantól kezdve azonban állandóan figyelnem kellett arra, hogy mit eszem. Persze így visszagondolva, addig csakis egészséges ételeket fogyasztottam. Aztán már nem tudtam elviselni, hogy mindig felesleget cipelek magamon, így keményen elhatároztam, na most aztán lefogyok, és ismét elérem a versenysúlyom. Két napig tartott a nagy hév, ez alatt csakis táplálék kiegészítőt, és mindenféle ízesítésű fogyókúrás porokat ettem, de aztán feladtam. Ilyenkor pedig beindult a jojo-effektus, és annyit ettem, amennyi csak belém fért. Úgy gondoltam adok még egy esélyt a fogyókúrás poroknak, és az étkezéseim mellé beiktattam, aztán szép lassan megszabadultam a feleslegemtől.
Most már tudatosan odafigyel arra, hogy miből mennyit eszik?
– Szerintem a mennyiség is és a minőség is nagyon fontos. Bár azt hozzá kell tennem, hogy aki ma Magyarországon egészségesen akar étkezni, annak mélyen bele kell nyúlni a zsebébe. Szerencsére kapunk a szövetségtől pénzt a táplálék kiegészítőkre, egyébként biztosan nem lenne nekünk sem túl egyszerű a helyzetünk. Ma már tudom, hogy sokkal egészségesebb napjában hatszor keveset enni, mint háromszor sokat. Ilyenkor ugyanis nagyon megterheli az ember a szervezetét, a következő étkezésig viszont úgy érzi, hogy koplalnia kell. Kicsit hasonlít ez a tankolásra. Nem akkor kell benzint adni a kocsinak, amikor már por száraz a tank, hanem akkor amikor látjuk, hogy már fogytán az üzemanyag. Kicsit így vagyunk az étkezéssel is. Nem kell megvárni, míg teljesen kiéhezik az ember, hanem amikor úgy érzi, hogy éhes, akkor egyen valamit. Szerintem ez jóval hatásosabb.
Ezek szerint, ha éhes, akkor eszik, mindegy, hogy éppen hány óra van?
– Valahogy így van. Ha éjfélkor leszek éhes, akkor bekapok valamit, persze nem valami megterhelőt, csakis valami kis könnyűt. Megszoktam, hogy reggelizzek, tízóraizzak, ebédeljek, uzsonnázzak, és vacsorázzak, és az edzőtáborban ehhez igazodik az edzés. Persze mindez egy rendszer, amelyhez alkalmazkodik az ember szervezete. Ha plusz kilókat hordasz magadon, akkor nem tudod ugyanazt az eredményt elérni, mint a versenysúllyal. A távolugrásban szinte minden kiló, deka számít. Nem mindegy mekkora súlyt kell elröpítened több mint hat méterre. Ráadásul az izületeidnek sem tesz jót, ha felesleget kell cipelniük, valamint a homokba érkezéskor is lehetnek gondok ilyenkor.
Mit ajánl azoknak, akik szeretnének néhány kilogrammot leadni?
– Mindenképpen azt, hogy hosszútávra tervezzék a fogyókúrát. Aki egy hét alatt akar lefogyni, az biztos, hogy sikerre nem számíthat. Amit egy hét alatt nagy nehezen lead, azt sokszorosan visszaszedi a következő időkben. Azzal is tisztában kell lenni, hogy nincsenek csodaszerek. Ha valaki mozgás nélkül akar megszabadulni a feleslegétől, az biztosan nem éri el a kitűzött célt. Több okból sem. Egyrészt mozgás nélkül nehezebb lefogyni, másrészt attól, hogy lefogy néhány kilócskát még nem lesz feszesebb, izmosabb a teste. Ha hosszútávra tervezik meg sok mozgással a fogyókúrát, előbb vagy utóbb biztosan elérik a megfelelő súlyukat.
J.H.
