A világ egyik legnehezebb, legembert-próbálóbb sportágában jeleskedik Kovács Fatima triatlonbajnoknő, a sportág egyik hazai legjobbja, legsikeresebb hosszú távos triatlon-versenyzője, jelenleg a váci Katlan SE színeiben gyűjti a trófeákat. „Magyarországon én vagyok a harmadik legjobb Ironmanes nő!”

 

Sok mindent kipróbált, mielőtt e kemény, napi próbatételeket jelentő sport mellett kikötött, hisz általános iskolás kora óta versenyszerűen sportolt, kosarazott az iskolai csapatban, majd 17 évesen a Dunakeszi VSE-ben kezdett atletizálni.

 

A triatlonnal egy budapesti gálaversenyen ismerkedtem meg, és szerelem volt első látásra… ennek 11 éve – mondja.

 

Mielőtt magadról beszélnél, beszélj egy kicsit a sportágadról, hisz talán nincs mindenki pontosan tisztában vele, hogy mi is a triatlon.

A triatlon három versenyszámból áll: úszás, kerékpár és futás, ebben a sorrendben. 2000-ben, Sidneyben szerepelt először az olimpiai játékokon. Az olimpiai táv: 1,5 km úszás, 40 km kerékpározás és 10 km futás. A világ 50 legjobb női- és férfi versenyzője vehet részt a játékokon, a részvétel lehetőségét az azt megelőző években a különböző világkupa versenyek eredményei alapján döntik el. Amit én csinálok, az a teljes

távú triatlon, más néven Ironman verseny. Ennek távjai: 3,8 km úszás, 180 km kerékpár, 42,2 km (maraton) futás.

Magyarországon én vagyok a 3. legjobb Ironmanes nő, 1997-ben magyar bajnok, 1998-ban osztrák bajnok voltam. Versenyeim nagy részét külföldön teljesítem (főleg Ausztriában), mert itt jóval magasabb a díjazás, és a komoly, nemzetközi sikerekkel lehet igazán eredményt elérni.

 

Miért lesz valaki triatlonista?

Dinamikusabb, változatosabb ez a három sport így együtt, mint bármi, amit eddig csináltam. Az edzések is változatosabbak, mint egy szimpla sportágban. Ugyanakkor nagyon letisztult, mert ezen a távon csak magamra számíthatok.

 

Mennyi időt töltesz naponta a felkészüléssel?

Inkább a heti összmennyiséget mondom, mert így komplettebb, körülbelül 25–30 órát. Emellett már nem sok időm marad egyébre…

 

A triatlonnak melyik számát szereted a legjobban?

Mindhármat nagyon szeretem, de a kerékpár áll hozzám a legközelebb – ez egy volt atlétától szerintem nem kis dolog…- , s az edzésidőm nagy részét is „vele” töltöm.

 

A Duna mellett élsz, közel a természethez. A természet adta lehetőségek milyen pluszt jelentenek számodra?

Fontosnak tartom, hogy „napi kapcsolatban” legyek a természettel. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan helyen lakom, ahol mindez körülvesz. Gödhöz minden közel van, és a terep is nagyon változatos: síkvidéki edzéshez a Dunakanyart választom, ha pedig hegyi edzésem van, a Börzsöny dombjaiban gyönyörködöm, de a Pilis sincs messze.

 

Izgulsz-e a versenyek előtt?

Van egy kis versenydrukk, de ez szerintem még egészséges, bajban is lennék, ha nem lenne. A verseny előtti napon előfordul, hogy rémségeket álmodom, pl. hogy lekésem a rajtot… Igazából azonban nem vagyok stresszelős típus. Egy ilyen hosszú versenyen már nem nagyon lehet „újítani” a rajt előtti pillanatokban, arra kell koncentrálnom, hogy a maximumot hozzam ki magamból, ezen pedig egy stresszes állapot csak ronthat…

 

Milyen versenyekre készülsz a szezonban?

Az idén körülbelül 10 versenyt terveztem, tervezek, ebből 3–4 olyan van, amit főversenynek mondhatok.

Az, hogy a tervekből mit tudok megvalósítani, elsősorban az anyagi lehetőségektől függ, hiszen technikai sport lévén a versenyzés nagyon költséges, drágák a felszerelések, és magasak a nevezési díjak. Van Magyarországon szakszövetség, a Magyar Triatlon Szövetség, de csak az olimpiai részleget, illetve az utánpótlást támogatja. Nekem, mint Ironman versenyzőnek azonban folyamatosan biztos szponzorokra van szükségem ahhoz, hogy versenyezhessek. A támogatók felkutatása Magyarországon, sajnos még elég nehézkesen működik.

 

Az elmúlt években a nők egyre inkább helyet követelnek maguknak olyan „fajsúlyos” sportágakban, melyek korábban a férfiak területeinek számítottak. Igaz ez a triatlonra is?

Szerencsére mind nagyobb teret kapunk a sportban, és ez a versenyek díjazásában is megmutatkozik. Egyre több az olyan verseny, ahol ugyanazok a díjak illetnek meg minket is, mint a férfiakat.

 

Meddig akarsz versenyszerűen sportolni? Van-e valami nagy célod, amit a sportban el akarsz érni?

Nincsenek konkrét elvárásaim. Mindennel addig érdemes foglalkozni, amíg mentálisan töltődni tudok belőle. Gyermekszülés után állítólag jobb a nők állóképessége. Lehet, hogy néhány éven belül „élek ezzel a lehetőséggel”. Terveim között szerepel Hawaii „meghódítása”, itt rendezik az Ironman világbajnokságot, s szeretnék a profi mezőnyben sikereket elérni, ami nagy kihívást jelent. Magyarországon eddig két nőnek sikerült helytállni a profik között.

 

Mit csinálsz szabadidődben?

Bevallom, nem marad sok belőle, de azt is aktívan töltöm. Szerencsére a vőlegényem is örökmozgó típus, így viszonylag sok időt tölthetünk együtt. Az utazás és túrázás mellett nagyon szeretünk vitorlázni, lovagolni, a Duna közelségét kihasználva néha kajakozom. Télen síelünk, korcsolyázunk… Nehezen tudom magam elképzelni a fotelben a tévé előtt ülve, mellesleg 7 éve nincs is tévénk…

 

Van-e olyan szakmád, amit még azelőtt tanultál, hogy eljegyezted magad a sporttal? Van-e terved az aktív versenyzés utáni évekre?

Dísznövénykertész, gyógynövény-boltvezetői, és keramikus szakmában is szereztem végzettséget. Ezek látszólag egymástól különböző területek, de ha jobban átgondoljuk, összeköti őket az alkotás, ami nélkülözhetetlen számomra. Jelenleg a TF rekreációs szakára járok egy egyéves képzésre, itt decemberben végzek, addig van időm eldönteni, hogy ezen a szakon, vagy a triatlon-szakedzői levelező szakon kezdem el a diplomás képzést. A diploma megszerzése után szeretnék Gödön színvonalas, jól működő sportéletet létrehozni. Szerencsére többen vagyunk hasonló beállítottságúak a környéken, így egy lelkes, szakértői csapatmunka látszik kibontakozni, remélem, sikerrel járunk.

 

És még egy utolsó kérdés, ami szerintem sokunknak juthat eszébe, amikor ilyen edzésmennyiségekről hall. „Hány kalóriát eszik, ehet meg ez a nő”?

Azt gondolom: abból vagy, amit megeszel. Ahhoz, hogy folyamatosan magas színvonalon tudjak teljesíteni, nagyon fontos a minőségi táplálékok bevitele.

Az edzések során gyakran 5–6000 kalóriát is elégetek egy nap, márpedig ezt pótolni kell, hogy másnap, harmadnap is oda tudjak állni. Nagyon sok szénhidrátot fogyasztok, no nem a csokoládéra kell itt gondolni, mert az túl sok mindenre nem használható, hanem az értékes, komplex szénhidrátokat részesítem előnyben, mint amilyen a barna rizs, vagy teljes kiőrlésű lisztből készült tésztafélék. A regenerálódáshoz nélkülözhetetlenek a fehérjék, ezt halból vagy sovány húsból igyekszem megenni, lehetőleg sok zöldséggel.

Persze, nem vetem meg az édességeket sem, sőt bevallom, nagyon édesszájú vagyok, de szerintem ezt is normális keretek közé lehet szorítani: ha nagyon megkívánok valami édeset, készítek édes zabkását, gyümölcsrizst vagy gabonapelyhes süteményt. Persze ezeket sem lehet mértéktelenül habzsolni, de nincs akkora lelkiismeret-furdalásom, mint mondjuk egy tábla csokitól, ráadásul megvan az az előnye, hogy tudom, mi van benne, hisz én készítettem.

 

Kárpáti Júlia