A tavasz közeledtével mind jobban és jobban vágyakozunk a szabadba, kirándulni, vagy felülni egy biciklire és tekerni a pedált. Vajon mihez kezdhetünk még a gyönyörű madárcsicsergésben? A természet erőivel – a víz, napfény, szél, levegő – a sportot összekötni nagyszerű gondolat.
Természetjárás (gyalogos, vízi, motoros, kerékpáros, autós), tájfutás (cross, country), a villám-tájfutás, a hegymászás, a sziklamászás és a műfalmászás, a barlangászat, a búvárkodás, a terepíjászat, a lovaglás, a vadászat, a horgászás, a sárkányrepülés és a golf.
Ide tartoznak elvileg a kerékpározás, a vitorlázás, a szörfözés, az evezés, a kajakozás, a kenuzás, a sízés, a korcsolyázás, de ezeket a sportágakat a technikai, a vízi, illetve a téli sportok közé sorolom annak ellenére, hogy jobbára a természetben zajlanak.
A sportági csoportok közül a legnépszerűbbek a sportjátékok. Természetünknél fogva szeretünk játszani, táncolni, zenét hallgatni és szükségünk van a szellem, az agy tornáztatására is, de a fittség szempontjából vitathatatlanul a természeti sportok állnak az első helyen az aerobik sportcsaláddal holtversenyben.
A turizmus
Ha azt a szót halljuk: turizmus, fele-fele arányban gondolunk a természetjárásra, illetve az idegenforgalomra. Helyesebb lenne az utóbbinál a „vendégforgalom” kifejezés. Ez korunk legdinamikusabban fejlődő iparágainak egyike. A természetjárás – „a láb mindig késznél van” – a legkézenfekvőbb természeti sport. A természetben, erdőben, hegyen végzett mozgás nagyban hozzájárul az egészség, az erőnlét, a munkaképesség megőrzéséhez. A természetjárás nincs életkorhoz kötve, bárki űzheti edzettségi fokának megfelelően.
A természetjárás ágai:
• barlangi túrázás, mely nagy felkészültséget, állóképességet igényel.
• vízitúrázás: művelői túráikat gyakran megszakítják és gyalogtúrákat is tesznek.
• a magashegyi túrázás szinte külön szakágnak számít 1500 méter fölött, mely már időnként alpin mászótechnikát is igényel.
• Az utóbbi időben legdinamikusabban a kerékpáros turizmus fejlődött. Ennek is kialakult egy speciális ága, a mountain bike, a terep- vagy hegyikerékpározás. A kerékpártúráknál talán még intenzívebben kell betartani a fokozatosság elvét. Jól kell ismernünk a kerékpárt is, annak technikai felszereléseit, pl. a sebességváltót. Fontos a szabályos elhelyezkedés kialakítása is. Ez biztosítja a biztonságos haladást, az erőkifejtés hasznosságát. Mindenkinek saját testméretéhez megfelelő gépet kell vásárolnia. Túra előtt ne feledkezzünk meg a bemelegítő gimnasztikáról, és még egy dologról, a helyes öltözködésről.
• a vízi természetjárás csónakban, kishajóban, vitorlással folyó- vagy állóvízben teljesített túra. Megkülönböztetünk vízfolyással szemben, folyásirányban és állóvízben, valamint vadvízi túrákat.
• a horgászás is túlnőtt önmagán, mint amatőr tevékenység, és kialakult a sporthorgászat. Lényege a meghatározott felszerelés. Két ága van: a halfogóág, illetve a dobóág, amikor is meghatározott célba, vagy minél messzebbre kell dobni. Művelése nagymértékben fokozza az idegrendszer terhelhetőségét, segíti a koncentrálás fokozását, türelemre nevel, fegyelmez.
A lovaglás
A civilizáció „áldásai” közé szorult ember érthető nosztalgiát érez a hajdani társ iránt, „aki” eleven csodát jelent számára: izgalmas, páratlanul élvezetes sportot, kiadós mozgást, a természet fölfedezését, vagy divatot, szimbólumot, egyfajta értékrendet.
Végül is mindegy, hogy milyen indíték ülteti nyeregbe az embert, az eredmény a fontos. Az pedig akarva-akaratlan pozitív lesz, ha a lóra ülés gyakori, netán rendszeresen visszatérő alkalommá válik. Mert a ló átalakítja lovasát: fegyelemre, kitartásra, magas fokú együttműködésre készteti. Eleven „sporteszköz”, amely rendkívül erős, mégis meghódítható szeretettel és türelemmel. De ehhez a hódításhoz nem elég a tenyérből kínált kockacukor!
Együttműködés, a ló mozgásához való alkalmazkodás jelenti az irányítás feltételeinek kialakulását. Ha csak alkalmatlan nehezék vagyunk a ló hátán, ha ijedten vagy gorombán rángatjuk a szárat, fájdalmat okozva, akkor a ló menekülni próbál tőlünk, s amennyire teheti, nélkülünk. Tudnunk kell azonban, hogy a legtöbb ló bizalommal van az ember iránt, s mert kitűnő a memóriája, meghálálja a jó bánásmódot. Viszont az is igaz, hogy a speciális edzettség hiánya izomlázat okoz, az alkalmatlan öltözet pedig (melegítőben, farmerben, edzőcipőben lovaglás) esetleg feltörést.
A lovaglást egy életen át kell tanulni, mivel a „sporteszköz” 4-5 mázsás, roppant erős, mégis érzékeny élőlény. S ahány, annyiféle tulajdonságú, viselkedésű. Ezért csakis avatott oktató segítségével kezdjük a ló megismerését, majd a lovaglás tanulását.
Fokozatok:
• ülés-, jármódok, igazítások futószáron, voltizsáló, majd normál nyeregben ülve, ugyanez szabadon, osztályban.
• az alapiskolától (ügetés- és vágtamódok, jobb- és balkézre átlóváltások, féllovarda, kiskör, stb.), a könnyű, majd erősebb tereplovaglásig, közben elemi ugróiskola.
Amatőr lovaglásban csúcsnak minősíthető a többnapos túralovaglás, valamint az úgynevezett vadászlovaglás.
A gyógylovaglás
A gyógylovaglás alkalmával a következő hatások érvényesülnek:
• a ló sajátos mozgása
• az „élő gyakorlóeszköz” pszichikai hatása
• az ellenőrzött, nehéz mozgásforma iránti atavisztikus igény
• az ember és a ló kivételes kapcsolata, mely a jégkorszak barlangrajzain is jól látható, ahol a ló az ember kedvenc állata.
Fő javallatai, a központi idegrendszer mozgászavarainak kezelése. A „gátlás” vagy „ha az agy elfelejtette bizonyos izmok aktiválását”, a gyógylovaglás klasszikus javallatai közé tartoznak – például olyan esetben is, amikor a tónusos bénult belefáradt az alkalmazott gyógykezelésbe.
A gyógylovaglás igen hasznos a tartáshibás gyermekek esetén is. Csak a gerinckezelés végső szakaszában kerülhet sor arra, hogy a beteg aktív hatást gyakoroljon a lóra, lovasoktató segítségével, könnyű ügetéskor és galopp esetén. A sportlovaglásban és a gyógylovaglásban csak a ló a közös tényező, csakúgy, mint az úszás és a víz alatti vízsugár-masszázs esetén a víz.
A gyógylovaglás nem hasonlítható és nem is tévesztendő össze az aktív lovaglással. A betegre a ló hátának háromdimenziós hintázása van hatással. Kétségtelen, hogy ez a mozgás az emberi járástípusnak megfelelő. A ló mozgása lépés közben áttevődik a beteg törzsének izomzatára, jellegzetes mozgásszerkezet formájában, mely két egészséges lábon való járás mozgásának felel meg. Egy bénult beteg törzsizomzatának alkalmazkodnia kell tehát bizonyos járástípusú mozgáshoz. A következő történik: a ló minden lépésénél a medence csavarodása (rotációja) balra és jobbra 8 fok, a medence oldalkitérése jobbra és balra 7-8 cm.
Gyógylovaglás során az izomzat és aktiváló rendszere „visszajelentés” (biofeedback) mechanizmussal állandó alkalmazkodásra és koordinációs igénybevételre kényszerül a ló hátának háromdimenziós mozgása következtében. Ez az egyetlen kezelési módszer (gyógymód), melynek során mozgás közben a beteg fizikai hatásoknak, azaz imbolygó impulzusoknak van kitéve. A lovagló mozgás a gerinc már fixált szegmenseit nem lazítja fel.
A tájfutás
Terepen, erdőben, hegyen-völgyön át, a természeti akadályok leküzdésével kell a térképen feltüntetett ellenőrző pontokat megtalálni. Az a győztes, aki a legjobban tájékozódik és a leghamarabb ér oda. A tájfutó tehát ellenőrző pontokat érint, előírt sorrendben, útvonalát a pontok között maga választja meg. Ebben a sportban a futóképességet szellemi tevékenységgel kell összekapcsolni. A jó versenyző mindig tudja, hogy hol van, át tudja tekinteni a terepet és a térképet, helyesen tudja megválasztani útvonalát. Gyors döntés, helyes útvonalválasztás! E fogalmak a mindennapi életben is fontosak.
A táv megtételéhez jó kondíció, fittség szükséges. A sportág űzéséhez csak elhatározás kell.
A sportoló edzés közben, hétköznapi futásai alatt saját maga által kijelölt célpontokat is felkereshet, de az igazi csemegét az ellenőrző pontokon mások által elhelyezett piros-fehér tájfutó bóják megtalálása jelenti. A tájfutás erdei sport. Az erdő mindig tartogat valami újdonságot, meglepetést az odalátogató számára. A jó levegő, a ruganyos ösvényeken való futás, az erdei állatok megpillantása sok örömet és élményt jelent minden futónak.
Milyen felszerelésre van szüksége egy tájfutónak?
A legfontosabb a térkép, amit a rendezők biztosítanak a futónak. A tájfutó térkép általában 1:15000 méretarányú, részletes és pontos, kimondottan a sportág számára készült. A tájfutó térképeken kívül a turistatérképek, kis-tájtérképek, képeslap-térképek, helyszínrajzok és várostérképek is alkalmasak lehetnek a sportág gyakorlására. A tájoló a versenyző legfontosabb segédeszköze, amellyel a térkép tájolása és a követendő irány megállapítása elvégezhető. A bozótruha és a futócipő a versenyző egyéni felszerelése, a terepen való haladást könnyíti meg.
Ez a sportág gyermekkortól az idős korig mindenkinek nyújt valamit:
• a fiataloknak egy értékes tevékenység, amely sokoldalúan erősíti a testet és a személyiség fejlődésére is nagy hatással van, növeli a kitartást és az akaraterőt,
• a családoknak játékos időtöltés, a legkülönbözőbb életkorú családtagok indulhatnak ugyanazon a versenyen,
• az iskoláknak egy testet-lelket összekötő sportot ajánl, amihez drága felszerelés, létesítmény nem szükséges.
Mindezek eredménye: a futók teherbírása nő, stresszel szemben ellenállóbbak, kevésbé betegszenek meg, így a sportágnak fontos népegészség-megőrző szerepe van.
Dr. Jakabházy László
Semmelweis Egyetem
Testnevelési és Sporttudományi Kar
Rekreáció Tanszék
