Épp egy Kangoo tréninggel összekötött fotózáson mosolyogtak a lányok, amikor megérkeztem a Mammut II 4. emeletén található Moveland fitness központba. Weöres Márta és Payr Anna, a két csinos vitorlázó hölgy a cadizi vébén, a 470-es hajóosztályban kiharcolta az athéni olimpián való indulás jogát, s manapság a felkészülés kellős közepén járnak.
Miről is beszélgethettünk volna, mint a vitorlázásról, a felkészülésről és a mindennapjaikról.
Hogy tetszett a Kangoo?
W. M.: Nekem bejött, bár eleinte egy kicsit furcsa volt. Hatalmas előnye, hogy kíméli az ízületeket, most pont erre van szükségem.
P. A.: Talán hihetetlen, de nekem semmi aerobikos múltam nincs, így koncentrálnom kellett az együttmozgásra, de hamar „levettem” miről is szól.
Azt olvastam, hogy 5-6 éves korotok óta vitorláztok. Miért dönt úgy két pici leányka, hogy vitorlázni kezd?
P. A.: Mindkettőnk édesapja vitorlázott, így már kicsi korunkban rengeteget voltunk vízparton és a vízen is. Valahogy belenőttünk az egészbe.
W. M.: Van egy Optimist nevű gyermekvitorlás, melynek kis vitorlázata és stabil felépítése ideális a gyermekek számára. Ezzel kezdtünk mindketten, persze csak miután megtanultunk úszni (az úszás alapfeltétel). Számomra a vitorlázás korán kezdődött, de emellett komolyan vívtam is. Aztán inkább a vizet, a szelet választottam.
Beszéljünk egy kicsit erről a 470-es hajóosztályról. Nekem laikusnak, mit érdemes tudni róla?
W. M.: Ez egy tőkesúly nélküli, trapézos, kétszemélyes hajó. A 470 arra utal, hogy 4 méter 70 centi hosszú. Minden paramétere milliméterre sztenderdizált, tehát a versenyzők alatt, ha nem ugyanolyan, de rendkívül hasonló vitorlás van. Ez a típus a könnyű súlya miatt eléggé borulékony, minden változást azonnal jelez, de jó tulajdonsága, hogy kisebb szélben is érzékeny a hajóvezetésre, ugyanakkor komolyabb légmozgásban könnyen siklásba hozható, és ilyenkor rendkívül gyors.
Sokat versenyeztek egy évadban?
W. M.: Hát, elég sokat. Magyarországon egy év alatt a mi hajóosztályunknak körülbelül 15 versenyt rendeznek, de talán a felén tudunk elindulni, mert az Olimpiai felkészülés miatt inkább a külföldi megmérettetéseket választjuk.
P. A.: Egy külföldi versenyen extrém esetben akár 18 futam is lehet, míg itthon átlagosan 3-5 futam. A tengeren szinte mindig többnaposak, akár egyhetesek a viadalok, plusz még az oda- és a visszautazást is beleszámolhatjuk. Szóval gyakran nem vagyunk itthon, amikor a hazai kupák zajlanak.
Gondolom fárasztóak az utazások. Nem kevés felszerelés kell ehhez a sporthoz. Az állandó ki- és bepakolás…
W. M. Ez is benne van. Gyakran csak ketten utazunk, húzzuk magunk után a vitorlást, s felváltva vezetünk a helyszínre. Persze előfordul, hogy többen megyünk, akkor megoszlanak a feladatok.
P. A.: Már rutinos pakolók vagyunk, felesleges dolgokat nem viszünk, nem hozunk. Ez nem arról szól. Ausztráliában például hajót béreltünk, ilyen is van.
W. M.: Nemrég számoltuk ki, egy évben kb. 30 ezer km-t autózunk.
Már többször nyertetek magyar bajnokságot a férfi mezőny előtt. Mennyire technikai, vagy mennyire fizikai sport a 470-sel menni?
P. A.: Alapvetően technikai, de komoly fizikai munkával is jár. Egy tengeri versenyen míg a mezőny eléri a kijelölt pályát, az már magában véve egy óra. Ott beállítjuk a hajót, sok mindent hozzá kell szabni az adott viszonyokhoz és a taktikához. Majd következik egy futam, amelynek ideje függ a pálya hosszától, a szél erejétől, és megközelítőleg szintén egy órán át tart. Aztán a két futam között sem áll meg a szél, ugyanúgy nem borulhatunk bele, így a pihenés csak látszólagos.
W. M.: Volt olyan nap, hogy négy futam is lement egymás után, ilyenkor 8-9 órát is a vízen töltöttünk. No, az már sok. Látnod kellene, ahogy Anna akrobatikázik a hajó oldalán. S a fizikai fáradságon túl, fejben is ott kell lenni. Ha bírja az ember fizikailag, akkor általában a gondolatai is a helyén vannak, s jó döntéseket hozhat.
Egy ilyen hosszú versenyen vág a szél, fröccsen a víz, nem vagytok fázósak?
W. M.: Amíg 18 fok fölött van a víz hőmérséklete, egy neoprén ruhában versenyzünk, ha hidegebb van, akkor egy speciális Helly Hansen vízálló felszerelésben vagyunk, s ha kell, még alá is öltözünk.
P. A.: Persze a neoprénből is kint van a lábfejünk és a kezünk, úgyhogy érzi az ember a hideget.
W. M.: Amikor hideg van, addig edzünk, amíg érezzük a kezünkben a kötelet. Ha hidegebb van, nincs értelme. Versenyen persze nincs választás.
Az olimpia évében vagyunk. Hogy álltok a felkészüléssel?
W. M.: November óta folynak a kondicionáló edzések, s már nagyon vágyunk a vízre. Február elején utazunk edzőtáborba Athénbe, melynek végén részt veszünk az Athens Eurolymp Week nevű versenyen, melyet pontosan azon a pályán rendeznek meg, ahol az olimpiai viadalt is.
P. A.: Az olimpiáig még jó néhány versenyen rajthoz állunk. Nagyon fontos, hogy júliusban is edzeni fogunk Görögországban, hisz a februári és a nyári szelek jellemzően mások. Megpróbáljuk feltérképezni a viszonyokat éles, az olimpiaihoz hasonló körülmények között.
Rengeteg utazás, verseny, szabadidő és magánélet alig… Meddig lehet ezt az életet élni?
W. M.: Addig vitorlázom, amíg örömet okoz. Azért gondolok a jövőre is, idegenforgalmi közgazdászként végeztem a KVIF-en, középfokú edzőit szereztem a TF-en, s most végzek a Közép-Európai Egyetemen.
P. A.: Én a Közgázon vagyok ötödéves tájépítészmérnök hallgató, jövőre szeretnék diplomázni. Utána sokfelé vezethet az út, még nem tudom, melyiket választom. De egyelőre a vitorlázás és az olimpia az első.
Sérülésmentes felkészülést, és jó szelet kívánok Athénra is!
Szarvas Zoltán
fotók: Szalontai Ábel
