„…picit tartottam Kimitől (Kimi Raikkonen, Forma 1-es autóversenyző – a szerk.), hiszen köztudottan nehéz interjúalany… Nem arról híres, hogy nevetgél interjú közben, de ezt a beszélgetést a vidámság jellemezte. A finn pilóta sajtómenedzsere ennek köszönhetően nem szakította félbe az interjút a szokásos két és fél perc után, hanem addig tartott, amíg le nem zártam.” – részlet Kisó internetes nap­lójából.

 

– Ezért érdemes tévézni. Amikor például interjút tudsz készíteni valakivel, akivel szinte senki nem tud beszélgetni, az nagyon jó dolog. Sok mindenért kár­pótol… És itt van Ákos (Kovács Ákos zeneművész – a szerk). Ő például az utóbbi időben csak nekem adott interjút a VIVA-n. És még sok hasonlót tudnék mondani…


És mondaná, no meg mondja is, hiszen most a VIVA az élete… Pillana­tok alatt elfelejti, hogy kinn zuhog, ez milyen lehangoló, és beszél – tévés műsorvezető létére „meglepő módon” tisztán, érthetően, magyarul – és közben forr a levegő körülötte…


– Nem bírom ezt az időt, a hideget, mediterrán típus vagyok. Meg is néztem a családfámat, ám furcsa módon senki sincs az őseim között, aki onnan szár­mazna… Ennek ellenére nagyon imá­dom a latin zenét és táncokat, no meg a déli népekre jellemző temperamentu­mosságot.


Sötét haj, sötétbarna szemek, dús ajkak.Kisó, a VIVA műsorvezetője valóban mediterrán jelenség. Pedig a trópusok­hoz csak annyi köze van, hogy szüleivel öt évig Bagdadban élt, ott tanult meg angolul is. Sportból viszont valami olyat választott, amelynek nem sok köze van a forrósághoz… Bár ő cáfolja, hogy a jégtánc, amit tizenegy éven át aktívan művelt, nem kíván temperamentumot…


– Jégtáncban tizennégy-tizenöt éves koromban voltam a csúcson, akkor jó néhány nemzetközi versenyt megnyer­tem a partneremmel, egyéniben pedig harmadik lettem a Felső-Ausztria Bajnok­ságon. De főleg a táncot, a koreográfi­át imádtam, ugrani nem szerettem, így abbahagytam a versenyzést, és tizenhét éves koromtól jégrevükben szerepeltem, illetve koreografáltam. Olyan darabokat „vittem jégre”, mint például az Aladdin, a Pomádé, az Anasztázia vagy a Moulen Rouge, és ezekben főszereplő is voltam.
A műkorcsolyával 2002 után sem sza­kadt meg Kisó kapcsolata, hiszen most modern táncot és dzsessz-balettet tanít többek között Póth Dianának, a sport­ág jelenlegi egyik legjobbjának. Ennek persze – a versenyzésen kívül – volt előzménye…


– Az orosz edzőim 47 kilós versenysúlyt vártak el tőlem, de ahogy abbahagytam a versenyzést, 63 kiló lettem… Le akar­tam fogyni – szakszerűen –, így elvégez­tem az International Fitness and Aerobic Academy Tae Bo és aerobik edzői szakát, és sikeresen lefogytam. 2001-ben pedig a Magyar Táncművészeti Főiskola ötven év után először indított egy modern tánc és koreográfus szakot, és jelentkeztem. Összesen tizenkét hallgatót vettek fel, így az esélytelenek nyugalmával vártam a fejleményeket… engem is felvettek.   


És persze Kisó ezt is elvégezte, és most a tévézés mellett heti két alkalommal a kétszeres országos bajnok és EB negyedik helyezett Dianának munkáját is segíti. De a hét többi napján sem pihen. Otthon, Mátyásföldön van egy kis balett-terme tükörrel, rúddal, és ott szokott gyakorolni, táncol és koreografál, vagy felpattan a hypoxi trainerre, és azon erősít egy órácskát. Mostanában meg­kedvelte a futást is – ha elég meleg az idő –, három-négy kilométeres etapokat épít be a napi edzésprogramba. Kisó azt mondja, napi egy óra intenzív mozgástól elmúlik a rosszkedv, a szomorúság.


– Már a szüleimnél is sikerült elérnem, hogy rendszeresen mozogjanak, bár a cigiről még nem tudtam őket leszoktatni. Nálam ez egy sarkalatos kérdés, én nem tudnék olyan fiúval járni, aki dohányzik. Vagy a cigi, vagy én! Persze, az étkezés­re is oda kell figyelni. Forgatás közben néha nagyon kevés időnk van, olyankor én is beugrom valamelyik gyorsétkezdé­be, de inkább salátát eszem. Egyébként szerencsés alkat vagyok, sokat eszem, szeretem az édességet is, de így is tartom az 51-52 kilómat. Ha tehetem, az étkezést is megtervezem, mint az életem többi részét. Nem használok kalóriatáb­lázatot, és nem hiszek a „legjobb” diétás módszerekben. Mindenkinek más a leg­jobb.

Ha tésztát eszem, akkor is tudok fogyni, de egy teljes káposztaleves kúrát nem tudnék végigcsinálni. Arra viszont rájöttem, hogy ha fotóznak, előző nap jót tesz a káposztaleves-diéta, mert hajtja a vizet, és jól kihozza az izmokat. Nálam. De mindenkinél más lehet a hatás. Úgy gondolom, az ember szervezete tudja, mire van szüksége. És ha nem visszük túlzásba, mindent ehetünk, amit kívá­nunk. A kapucsínó (cukorral és sok-sok tejszínhabbal) elfogyott, Kisó indul haza aludni. Egész nap angol divattervezőkkel forgatott. Aztán jöttem én…

 

Apropó, Kisó; 24 éves, minden reggel hajat mos és kávézik, most éppen füg­getlen. Még jó néhány évet szeretne dolgozni a VIVA-nál, aztán továbblépne. Érdekli a híradózás, a sportriporterkedés, de ha nem tévés lesz, azt sem tartja tragédiának. Jogi egyetemre jár, énekelni tanul, a musical világa is vonzó szá­mára. Sodródó ember, aki megragadja a lehetőségeket, de szívesen vált, ha megéri. Temperamentumos, életeleme a mozgás, és élvezi, hogy fitt. Szoros időbeosztása ellenére mindig szakít időt rajongóira, minden levélre válaszol. Nem tartja magát sztárnak, sem különösen szépnek. Olyan sikeres ember szeretne lenni, aki letesz valamit az asztalra. Most a VIVA-n, a Táncreakció című műsorában szeretné kamatoztatni tudását.

 

Bánsági György