A forró olaj és a repülőbenzin szagát kiszippantja a légáramlat, amikor az ugrató parancsnok kinyitja a repülő ajtaját. Ejtőernyőzni jöttem, szemben ülök az ajtóval. A kidobott célszalag piros kígyóként tekereg a föld felé: 700 m magasan járunk! Végignézek a felszerelésen: hevedercsatok zárva, kioldó a helyén, húzok még a sisak csatján, Floridában majdnem lerepült.

 

Lesem kézfejemen a magasságmérőt, még háromszáz méter és ugrás! Zuhanj velem!

 

Az első ugrásnál nem is tudatosul, ami veled történik, ott lógsz halál boldogan az ejtőernyő nyitott kupolája alatt. A harmadik ugrás után jön a félelem. A babona szerint, ha megugrod a hetediket, sosem szoksz le róla.  

 

Az utolsó vicc

Az ugrók arca ilyenkor már beszédes. Eltökéltek, koncentrálnak. Nem csoda, úszni többen tudnak, mint repülni. A felszállás előtt még el-elpoénkodunk:

– Na, mi az ott a hátadon?”

Vagy:

– Juj, mi lóg ki az ejtőernyődből?

Itt fönt az is csendes, aki szinte naponta bohócot reggelizik. Azért valaki mégis beugratná az ugratót:

-Visszafelé is ezzel a géppel jövünk?

1000 méternél járunk. Elértük az ugrási magasságot.

-Felkészülni –így az ugrató, aki túlkiabálja a gép sok száz lóerejét.

Az első hat ugró feláll és odalép a gép ajtajához:

– Ugrás! -jön a parancs. Jobb kezemmel megfogom az ajtó keretét és egy erőteljes mozdulattal kilököm magam a repülőből. A légcsavarszél mellbevág, gyorsan kihomorítok és már hason zuhanok a föld felé, úgy 160 km/h-val.

 

A kupola

A szél fütyül mellettem és pár másodperc után, mintha egy légpárnán feküdnék. A kritikus sebesség elérése után – érzed – a levegő nem az a színtelen, szagtalan közeg, amiről a suliban tanultál, hanem szinte egy másik dimenzió. Ha 5-6 ezer métert repülsz, akkor fogod fel igazán, miért hívják az ejtőernyőzést az USA-ban „skydiving-nak”, azaz „égbúvárodásnak”.   A közel egyperces zuhanás a maximális szabadság érzését adja. Nem azt érzed, hogy már majdnem kétszázzal tépsz lefelé a gravitáció hívó szavára, hanem hogy merülsz a levegőben, miközben a táj „növekszik alattad”.

Bocs, de most nyitnom kell. Bal kezem előre viszem a homlokom elé, jobb kezem hátranyúl a kioldóért. Egy rántás és az erős rugó kidob egy kis ejtőernyőt a tokból, amelybe azonnal belekap a légáramlat és ez az úgynevezett nyitóernyő húzza ki a konténerből a főernyőt. Erős rántást érzek, valami felfelé húz, kalimpálok egyet lábaimmal, felnézek, és már ott van felettem a kupola.

 

Kormányozd, mint a bringát!

Lehúzom az irányító zsinórokat. Ha a jobb oldalit húzom le, jobbra kanyarodom, ha a balt balra. Olyan egyszerű kormányozni, mint egy bringát. Csinálok pár kört a reptér felett, élvezem a repülést, Kecskemét látképét, a nyári meleget. Akkora vigyor van az arcomon, hogy napok kellenek, mire elmúlik. Annyi endorfin és adrenalin sosem járja át testünket, mint ejtőernyőzéskor. A sportorvosok szerint ez nagyon egészséges. A stressz hormonok a magas koleszterin ott marad, fenn a gépen.

Nincs az a szerelmi bánat, amit 1-2 ugrással ne lehetne meggyógyítani. O.K van, de ha azt írom, akkor nem jöttök ugrani.

 

A hetedik: mennyország

Mindenki azt hiszi, ez is olyan férfias sport. De csak addig, amíg ki nem jön valamelyik reptérre, és nem látja az ernyőiket buzgón hajtogató csajokat.

De kérdezzük meg Tóth Timeát, kódneve Aranyoska, hogy miként élte meg az ejtőernyős sportot:

– Ott álltam a repülő mellett, hátamon az ejtőernyő, amelyet kiképzőm még egyszer ellenőrzött. Majd több más újonccal együtt beszálltunk a repülőbe és elindultam életem egyik legnagyobb kalandja felé. Elképesztő élmény volt, bár az első ugrásnál nem is tudatosul minden mozzanat, ami veled történik. Izgalom, ugrás és már ott lógsz halál boldogan az ejtőernyő nyitott kupolája alatt. A harmadik ugrás után jön a félelem, ezzel eddig minden ejtőernyős így volt. A babona szerint, aki viszont megugorja a hetediket, az már sosem fogja abbahagyni ezt a nagyszerű sportot.

 

Hát, volt para

Bizony, sosem felejtem el a harmadik ugrásomat. Én voltam az első ugró. Ott ültem az ajtó mellett, néztem a repteret alattam és arra gondoltam, én nem vagyok normális. Ahelyett, hogy randiznék, itt ülök egy száguldó repülőben és pár perc múlva ki kell ugranom. Hát, volt para…

Néha kicsit cikizzük a kezdőket, persze csak szeretetből. Az első ugrásától parázó srácnak mondogattuk 800 méteren:

– Béla nézz ki, milyen szép a táj!

Béla konok maradt:

– Nem nézek! De ha túlélem, tegyetek le egy kocsmánál.

Az ejtőernyőzés egy mentális sport. Le kell küzdeni a velünk született ösztönöket és félelmeket. Ha ez sikerül, átléptünk egy óriási korlátot és megtapasztalhatjuk mi is a bátorság. Higgyétek el, érdemes.  

 

Fitt tipp

Ugrani akarok!  
Ha ejtőernyősök szeretnétek lenni:

•átlagos kondi,

•egy kis kalandvágy,

• és kéthetes tanfolyam kell hozzá. Kicsit olyan ez, mint a jogsira való felkészülés. Pár óra elmélet az ejtőernyő működéséről, egy kis repülőgép ismeret, meteorológia, egy kis vészhelyzet gyakorlat és mire észbe kaptok, már ott álltok hátatokon az ernyővel a reptér felszerelő vonalán. Ha nem is lesz minden újoncból elvetemült sok száz ugrásos ejtőernyős, de az biztos, hogy aki végrehajtja az ugrást, nagyon büszke lesz magára és kitapasztalja a saját határait, határtalanságait.  

 

Akrobatáktól a katonákig

 

• A kínaiak megelőztek mindenkit! Régi krónikák szerint úgy k.u. 1000 körül kínai akrobaták selyemből varrt ejtőernyőkkel ugrottak le magas sziklákról, így szórakoztatván a császárt.
•Az első ejtőernyőt Leonardo da Vinci tervezte 1495-ben. Természetesen sosem próbálta ki.

•Ám a brit hadsereg egyik ejtőernyőse 4000 méterről kiugrott a híres polihisztor tervei alapján készített ernyővel. A 75 kg súlyú, piramisformájú ejtőernyő tökéletesen működött. A tiszt csak az utolsó 800 méteren oldotta le a mester találmányát és a nagy súly miatt inkább a saját sporternyőével ért földet.
•A hadsereg 1889. április 14-én, Berlinben tartotta a világ első ejtőernyős bemutatóját.   Charles Leroux felderítőtiszt 1000 méteres magasságból, egy hőlégballonból ugrott ki körkupolás ejtőernyőjével.

• A második világháborúig az ejtőernyő csak azt a célt szolgálta, hogy a megsérültgépek pilótái mentsék magukat.

• Az első igazi ejtőernyős hadosztály Hermann Göring nevéhez fűződik. Az első világháborúban repülős hadnagyként harcolt, majd később ejtőernyőkkel kereskedett. 1935-ben tábornokként kiadta a parancsot az első ejtőernyős osztag létrehozására. Az ejtőernyősök, azóta is a világ hadseregeinek elitjét képezik.

 

FITT INFO

 

•Ha kedvet kaptál az ugráshoz, hívd a 06-20-966 37 93 számot!

 •Vagy gyere el keddenként 18.00 és 20.00 óra között a budapesti Ejtőernyős Klubba! (IX. kerület, Ferenc körút 28.)

 

Georg Spöttle