A Balatonfelvidéki borvidéket nem egyedül a megkülönböztetésre érdemes, ellenőrzött eredetű borainak sajátosságai, hanem az ebben is megtestesülő természeti környezete, a történelmének, kulturális hagyományainak egyedisége együtt teszik különösen figyelemre méltóvá.
Mint Eötvös Károly írja: „A Balaton és Bakony ez a két fönséges természeti tünemény egymást öleli át, egymásra árasztja fényét és sugarát, hagyományait, költészetét.” A Balatonfelvidéki borvidék szőlőhegyei pedig értékes gyöngyfüzérként mindenhol ott sorakoznak, ahol e két csodálatos tájegység ölelkezik. Apáról-fiúra szálló ősi intelem: „ A hegyek büszke magasán hagyjátok meg a magyar szőlőt! Szűrjetek a magasban olyan bort, amilyen isteneknek, királyoknak, igaz embereknek való, ünnepet nyújtó italként!” A borvidéken csillog Európa legnagyobb melegvizű tava, Hévíz.
A másik végén egy olyan bővizű ásványvízforrás tör fel a föld mélyéből, melyet már Pannónia római lakói is kedveltek. Tehát a természet a mértékletesen fogyasztott Balatonfelvidéki bor egészséget erősítő kedvező hatását további egészséget őrző, természetes értékkel is kiegészíti.
A borvidék keletibb fele mállékony, ezért a talajt ásványi anyagokban különösen gazdaggá tevő vulkáni kőzetek jellemzik, a nyugatibb fele dolomitra alapozott barna erdőtalajokkal borított. A Balaton-parthoz hol lenyúló, hol attól néhány kilométerrel hátrébbhúzódó, meredek profilú dombsorok védett tájékain különleges, a szőlőknek nagyon kedvező mikroklímák alakultak ki.
Egyedülálló éghajlati adottságokat teremt a borok termeléséhez az is, hogy a borvidék minden fontos szőlőhegye hatalmas erdőrengeteg környezetébe ágyazott. Ezért a nyári napok mediterrán ízű melegét estétől – a Balaton felé lengedező éjszakai szellő hatására – hűvös erdei levegő váltja fel a szőlősorok között. A nappalok melege tüzessé, testessé, az éjszakai hűvösség különlegesen gyümölcsössé, szépsavúvá, harmonikussá varázsolják a vidék érett szőlőből született, ellenőrzött minőségű borait.
Az egész borvidék a Balatonfelvidéki Nemzeti Park része, ezért is csak nagyon környezetbarát módon termelhető a szőlő és a bor. A táj mítosza rabul-ejtő, a régészeket és a történészeket is meglepte a 3000 éven át tartó kultúrák egymásba növő folyamatossága, a békés uralomváltások sorozata. A földművelés eredete 6 évezredre nyúlik vissza és ebben 2200 év megszakítás nélkül zajlott le. Fontos helyet foglal el a szőlőművelés, a borkultúra. A hagyományok tehát rendkívül mélyen gyökereznek.
Ez az a magyar borvidék, ahol régészeti leletek és a Balaton-fenék pollen üledékei dokumentálják a kelta szőlőtermesztést, annak folyamatosságát a római uralom idején, sőt a népvándorlás teljes időszakában. Ez azért is fontos adat, mert ha a borvidék kelta-, római- és középkori lelő- és lakóhelyeit összevetjük a mával, az a figyelemreméltó bizonyosság derül ki, hogy valamennyi megegyezik valamelyik mostani településsel vagy majorsággal. Az is kiderül, hogy több mint két évezreden át ugyanott voltak a kulturális és hatalmi központok, ahol most.
A vidéken a honfoglaló magyarok egyik török eredetű törzse telepedett le. Érdekesen cseng ezzel össze, hogy az ősi magyar szőlészeti és borászati szakszavak jelentős része ó-török eredetű. Ezt a törzset a honfoglalók papi és jogi fejedelme, a horka vezette. Ő celebrálta a két törzset egy nemzetté egyesítő vérszerződést is, ami egy boráldás volt. A székhelyét is a borvidék területén választotta meg, a Káli- medencében. Itt tehát a hozott magyar, az örökölt római és a térítők által tanított nyugati technológia közvetlenül ötvöződött.
A borvidék három jól körülhatárolható körzetre tagolt:
Káli körzet, amely teljes területén vulkáni kőzet a fontos talajalakító elem: Monostorapáti, Hegyesd, Mindszentkálla, Szentbékkálla, Köveskál, Balatonhenye.
Balatonederics – Lesencei Körzet, amelyet a Keszthelyi hegység keleti felének dolomit alapú kőzetei jellemeznek: Balatonederics, Lesenceistvánd, Lesencefalu, Lesencetomaj, Nemesvita. De Sáska és Zalahaláp már vulkáni.
Cserszeg – Rezi körzet, a Keszthelyi dolomit hegység déli és nyugati fele: Balatongyörök, Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Hévíz – Egregy, Rezi, Várvölgy, Vonyarcvashegy, Sümeg, Csabrendek.
A borvidék legfontosabb szőlőfajtái: Olaszrizling, Szürkebarát, Zöldveltelini, Zenit, Chardonnay, Rizlingszilváni, Tramini, Muskotály fajták.
A borvidék borait 40 éven át más borvidékek borainak javítására használták. Így az egykori nagy hírnév elfelejtődött. 5-6 éve indult újra az önálló bortermelés, nagyrészt kis- és közepes méretű szőlőbirtokra alapozottan. Az eredetiséget ma már a bortörvény is nagyon szigorúan védi. Ha a tájjal ismerkedő túrázó, az itt nyaraló vendég a bor és felszolgálójának igényes minőségét nem érzékeli, biztos lehet benne, hogy nem itt termett borral, nem itteni boreladóval találkozott.
Hagyja ott a rossz bort, a méltatlan borárust és menjen tovább tőle! Érdemes megkeresni a borvidéken a valódit, könnyen lehet találni. Egyre többet. Az itteni emberek nyíltszívűek és a bortermelést becsületbeli ügynek tekintik. Még sajnos nincsenek méltóképpen szem előtt, de mindent elkövetnek a régi jó hírnév visszaszerzése érdekében.
Dr. Tóth Sándor
