Erosz a görög mitológiában a testi szerelem istene. Talán úgy is lehetne nevezni, hogy a szexuális vágy megvalósulására buzdító, csábító szellem, de lehetne úgy is nevezni, hogy a „test ördöge”. Az erotika felkészítés, előkészületi állapot a nemi együttlétre. Az erotikus gondolatok, akár partner nélkül, sőt álomban is működhetnek.
Ennek nemcsak az erotikus álmok a megszemélyesítői, hanem az ébredéskor tapasztalható erekció vagy éppen – főleg kamaszkorban – az éjszakai spontán ejakuláció.
Ezekre a tudat híján működő, élettani történésekre az egyszerűség és a biológiai állapot a jellemző. Kivételek azok az álom-szimbólumok, amelyeknek megfejtése már a mélylélektan tárgykörébe tartozik. „anyám, az álmok nem hazudnak.” – írja Petőfi, s ez bizony igaz akkor is, ha első „látásra” és hallásra az álom tartalom érthetetlennek, olykor badarságnak tűnik. Az álmok a tudatalatti vágy-fantáziák tükrei.
A valóságban pedig az erotika, bármennyire is a nemiség kísérőjelensége, a legmagasabb nemi kultúráltságnak lehet a megjelenítése. Mindenki rendelkezik valamilyen „mennyiségű” szexuális tartalommal, s az egyénre jellemző energiát képvisel. Vannak kifejezetten jó szexualitással megáldott férfiak, és vannak, akik hyposzexualitásuk miatt kevésbé aktívak, vagy akár emiatt tartózkodnak is a nemi együttlétektől. Olyanok is akadnak, akiknek pszichoszexuális fejlődését megzavarták a környezeti, emberi tényezők, s teljesen elfordultak az életnek ezen részétől Ők aszexuálisok, akik pedig csak gyér és ritka érdeklődést mutatnak a téma iránt: a hyposzexuálisok.
Minél gyérebb az egyén szexuális hajtóerejének energiája, annál nagyobb szüksége van az előjáték erotikát fokozó történéseire, a partner szexepiles magatartására, vagy éppen küllemére. A múlt század elején, a viktoriánus kor gyümölcseként, a szemérem kötelező női erény volt. A hoszszú szoknyákból elővillanó női boka, erotikus hatással volt a férfiakra. Napjainkban viszont a nők szinte meztelenre vetkőzve, átlátszó „semmikben” mutatkoznak nyilvánosan, olykor a szükséges fehérneműt is elhagyva rezegtetik rugalmas vagy kevésbé esztétikus mellüket. Ez a nagy szabadosság és a nők kezdeményező magatartása olykor pont a fordított eredményt érik el, mint amit megcéloztak.
Az ősi „hím-aktivitást” jelentősen gátolja a női ki- és feltárulkozás, erről árulkodik az a sok szexuális zavar, ami a fiatal generációt gátolja az egészséges libidó kialakulásában és újra termelődésében. Minden nőben megvannak azok a gének, amelyek nemcsak mozgósítani képesek a férfi nemi vágyát, de amivel jól gazdálkodva egy életen át fenntarthatja párja érdeklődését maga iránt. Csakhogy ezzel az adottsággal bánni kell, és ugyanúgy szükség van a férfi nemi étvágyának felkeltésére, mint ahogy, mint tudjuk „az éhség a legjobb szakács”.
A közvetlen testi kapcsolat során rangsorolhatók azok a testi zónák, amelyekkel a libidó fokozható, ha erre szükség van. A jó szexualitású férfi, testének egész bőrfelületén érzékeny. A látvány és tapintás együtt képesek növelni a szexuális feszültséget, s minél nagyobb ez a feszültség, annál nagyobb hatású annak oldása, intenzívebb a gyönyör érzete.
Ezen túl a nyak háti része, a fül gyöngéd ingerlése az ott található idegvégződések miatt fokozzák a közösülési kedvet. Ezen felül a térdhajlat belső oldala, a fenékizmok simogatása is hatásos. A férfi hasa és combjainak belső része atavisztikus, ősi rögzülések miatt ez volt – állatoknál ma is így van -, megőrizte az alacsony ingerküszöböt, s ezért a jól reagáló képességet is. A comb belső felületén lévő úgynevezett szabó izom erőteljes simogatására a herék kissé felhúzódnak és ennek erotikus hatása felér egy, a herét konkrétan érintő ingerrel.
Az magzati lét korai fejlődési szakaszában az ember „egynemű”. Igaz, hogy a kromoszomális program (XX, XY) már kód szinten jelzi az egyén nemét, de a nemi szerv fejlődése a 7-8. embrionális hétig közös. Csak később, amikor már a kislányembrióban kifejlődik a petefészek szövete, kisfiúban a hereállomány, és ezek termelni kezdik a női- illetve férfi hormont, akkor válik ketté a korábbi közös alap. Ez a közös alap a női nemi szerv. Ebből az ősi „közösködésből” megtartott idegsejti csoportosulás a férfinél is megvan, noha neki nem lesz szüksége erre a képződményre, amely a csecsemő táplálásának centruma. A nemi differenciálódás idején a speciális sejtcsoportok már korábban a „helyükre” rendeződtek, csakúgy, mint kislánynál a csikló tájékon összegyűlt sokmillió neuron. Ezeknek az a hivatása, hogy ha az egyed férfi lesz, a klitorisz tovább növekedve hímvesszővé alakul, amelynek sokféle működéséhez gazdag idegellátottságra van szükség. A közös nemi szerv fejlődés legpregnánsabb bizonyítéka a férfi herezacskóján látszó összenövési forradása a nagy ajkaknak, amely a lánynál nyitott marad.
Így érthető, hogy a férfinek is érzékeny a mellbimbója, amelynek ingerelhetősége miatt kerül az erogén zónák közé. Természetesen a hímvessző és a herék direkt ingerlése a leghatásosabb, de akinek erre a közvetlen ingerlésre nincs szüksége, mert e nélkül is akcióképes, annál nem is érdemes ezt gyakorítani, főleg azokban az esetekben, melyekben a direkt ingerlés jelentősen sietteti a magömlést. Nem az a cél, hogy mihamarabb vége legyen a szeretkezésnek, hanem az, hogy mindkét fél csúcsélményének elérése után fejeződjék be az aktus.
Dr. Lux Elvira
szakpszichológus
