A természet aranya, a méz 

Mi­ci­mac­kó erős von­zó­dá­sa a méz­hez, nem vé­let­len, hi­szen fi­lo­zo­fi­kus mac­kónk jól tud­ja, hogy már az óko­ri egyip­to­mi­ak ked­vel­ték és hasz­nál­ták, nem­csak éte­le­ik, ha­nem vál­to­za­tos or­vos­sá­ga­ik el­ké­szí­té­se­kor is. Ener­gi­át adó ha­tá­sát pe­dig a ró­mai gla­di­á­to­rok hív­ták se­gít­sé­gül fi­zi­kai ere­jük és teljesítőképességük fo­ko­zá­sá­ra.

Sokunk ked­ven­cét, az arany­ló, sű­rűn fo­lyó mé­zet, a mé­ze­lő mé­hek ál­lít­ják elő, ma­gas, 25-50 szá­za­lé­kos cu­kor­tar­tal­mú vi­zes cu­kor­ol­dat­ból, a nek­tár­ból, ami az ap­ró ál­la­tok szor­gos gyűj­tő­mun­ká­já­nak az ered­mé­nye. A méz a be­gyűj­tést kö­ve­tő­en a kap­tár méh­sejt­je­i­be ke­rül, ahol ér­le­lé­sen esik át, ami tu­laj­don­kép­pen víz­tar­tal­má­nak el­pá­ro­log­ta­tás út­ján be­kö­vet­ke­ző kb. 20 szá­za­lé­kos csök­ke­né­sét je­len­ti. En­nek ha­tá­sá­ra az ol­dat cu­kor­tar­tal­ma olyan tö­mény lesz, hogy a kü­lön­bö­ző mik­ro­or­ga­niz­mus­ok, pél­dá­ul gom­bák, bak­té­ri­u­mok nem ké­pe­sek sza­po­rod­ni ben­ne, ez­ál­tal hos­­szan el­tart­ha­tó­vá vá­lik. (Ezt a ha­tást hasz­nál­ják ki pl. a cu­kor­ral tör­té­nő tar­tó­sí­tás so­rán is.) Ez­után a sej­te­ket vi­as­­szal le­zár­ják. Az így ke­let­ke­ző lép­ből az íz­le­tes méz csur­ga­tás­sal, per­ge­tés­sel, eset­leg saj­to­lás­sal nyer­he­tő ki.
A jó mi­nő­sé­gű méz il­la­ta jel­leg­ze­tes, tisz­ta. Íze aro­má­san, kön­­nyen azo­no­sít­ha­tó­an édes, za­ma­tos. Szí­ne at­tól füg­gő­en vi­lá­gos, vagy sö­té­tebb sár­ga, eset­leg bar­nás, hogy jel­lem­ző­en mely vi­rág nek­tár­já­ból szár­ma­zik. Igen ked­velt, ta­lán a leg­nép­sze­rűbb vál­to­zat az akác­méz, mely a szín­ská­la vi­lá­gos pó­lu­sán he­lyez­ke­dik el, sőt szí­ne akár egé­szen fe­hé­res is le­het. A má­sik vég­le­tet a gesz­te­nye­méz kép­vi­se­li, mély, bar­na szí­né­vel. A ket­tő kö­zött sze­re­pel­nek a meg­szám­lál­ha­tat­lan méz­va­ri­á­ci­ók, pl. a se­lyem­fű-, a hárs- és a ve­gyes vi­rág­méz. A méz szí­ne és íze kö­zött pá­rat­lan össze­füg­gés fe­dez­he­tő fel. Míg a vi­lá­gos szí­nű mé­zek, lá­gyabb, egy­sze­rűbb ízű­ek, a sö­té­teb­bek erő­sebb, át­ha­tóbb aro­má­jú­ak. Fon­tos le­het tud­ni, hogy egy méz­re ak­kor mond­ha­tó, hogy va­la­mi­lyen vi­rág mé­ze, ha az adott nö­vény nek­tár­ját leg­alább 70 szá­za­lék­ban tar­tal­maz­za. Ér­de­kes tu­laj­don­sá­ga a méz­nek az úgy­ne­ve­zett ik­rá­so­dás, amely szak­ér­tők sze­rint a ki­vá­ló mi­nő­ség biz­tos je­le, és a méz ma­gas cu­kor­tar­tal­má­ból fa­kad. Meg­szűn­tet­he­tő ez a je­len­ség a mé­zes üveg me­leg, kb. 40 Celsiusfokos víz­für­dő­be he­lye­zé­sé­vel.
Táp­anyag-ös­­sze­té­tel szem­pont­já­ból jel­lem­ző­nek te­kint­he­tő a méz szén­hid­rát­tar­tal­ma, amely kb. 80 szá­za­lék. En­nek nagy ré­sze invert cu­kor, to­váb­bá 6-7 szá­za­lék­ban sza­cha­rózt, il­let­ve fruk­tózt (gyü­mölcs­cuk­rot) tar­tal­maz. Ezen egy­sze­rű szén­hid­rát­ok gyor­san fel­szí­vód­nak, kön­­nyen moz­gó­sít­ha­tó ener­gia­for­rás­ként van iga­zán je­len­tő­sé­gük szer­ve­ze­tünk szá­má­ra. A sű­rí­té­si fo­lya­ma­ton át­esett, már kész méz víz­tar­tal­ma nem je­len­tős, kb. 14,5 szá­za­lék. Fe­hér­je­tar­tal­ma el­ha­nya­gol­ha­tó, csu­pán 0,4 g. A méz ener­gia­tar­tal­ma kb. 340 kcal/100 g, mely ér­ték ön­ma­gá­ban sem­mit­mon­dó­nak tűn­het, de ös­­sze­vet­ve a leg­gyak­rab­ban éde­sí­tés­re hasz­nált cu­kor­ral, és an­nak kb. 420 kcal/100 g ener­gia­tar­tal­má­val, ez a tény ha­tá­ro­zott előnyt je­lent­het, töb­bek kö­zött a má­ra már nép­be­teg­ség­nek te­kint­he­tő, né­ma jár­vány­nak is ne­ve­zett túl­súly és el­hí­zás ét­ren­di ke­ze­lé­se ese­tén. A méz iga­zán je­len­tő­set a mikrotápanyagok te­rü­le­tén nyújt. Ki­emel­he­tő je­len­té­keny ká­li­um- (47 mg/100 g), kal­ci­um­tar­tal­ma (40 mg/100 g), il­let­ve eh­hez ké­pest mér­sé­kelt fosz­for- (20 mg/100 g), nát­ri­um-, man­gán-, to­váb­bá vas­tar­tal­ma (1 mg/100 g). Ez­zel részt vesz tes­tünk sav-bá­zis egyen­sú­lyá­nak fenn­tar­tá­sá­ban, a ma­gas vér­nyo­más be­teg­ség (hypertonia) di­é­tás ren­de­zé­sé­ben. A vi­ta­mi­nok kö­zül a vízoldékony cso­port tag­ja­it, töb­bek kö­zött pantoténsavat, biotint, C vi­ta­mint tartalmaz. Mind­ezek alap­ján el­mond­ha­tó, hogy ma­gas bi­o­ló­gi­ai ér­té­kű, kön­­nyen emészt­he­tő élel­mi anyag. Fo­gyasz­tá­sa a már em­lí­tett ener­gia­sze­gény, il­let­ve ma­gas vér­nyo­más ét­ren­di meg­ol­dá­sán túl, szá­mos to­váb­bi egész­sé­gi prob­lé­ma, pl. máj­be­teg­sé­gek di­é­tá­já­ban ajánl­ha­tó. Ér­de­kes al­kal­ma­zá­si te­rü­let le­het a spor­to­lók ét­rend­je, ahol az edzés előtt fo­gyasz­tott, gyor­san mo­bi­li­zál­ha­tó ener­gia­for­rás­ként sze­re­pel­het. Nem feledkezhetünk el ter­mé­sze­te­sen a ha­gyo­má­nyos nagy­ma­ma mó­di fel­hasz­ná­lás­ról sem. Le­gyen­gült, nát­hás ál­la­pot­ban nincs jól­esőbb ér­zés a méz­zel íze­sí­tett me­leg te­á­nál, amely azon túl, hogy nyug­tat­ja a fáj­dal­mas, be­vont tor­kot, a be­teg tes­tet a re­ge­ne­rá­ló­dás­hoz nél­kü­löz­he­tet­len vi­ta­mi­nok­hoz és ás­vá­nyi anya­gok­hoz jut­tat­ja.
Egyes, el­ső­sor­ban ter­mé­szet­gyógy­ásza­ti for­rá­sok ja­va­sol­ják a vi­rág­por fo­gyasz­tá­sát, im­mun­rend­sze­rünk erő­sí­té­se ér­de­ké­ben. Sőt, a méz sze­re­pel az eg­zo­ti­kus kul­tú­rák né­pe­i­nek, így a ma­ja in­di­á­nok mí­to­sza­i­ban is, mint há­zi pa­ti­ka­szer, hi­szen po­ten­cia­nö­ve­lő és vágy­fo­ko­zó (afrodiziatikus) ha­tá­sa igen nép­sze­rű­vé tet­te.
Szűcs Zsu­zsan­na
dietetikus