Bevált, úgy éreztem, kitisztult a szervezetem a kúra alatt és megszabadultam a lerakódott méreganyagoktól, a narancsbőröm is szinte teljesen elmúlt!”

Névjegy

Viktorné Takács Zsuzsanna (44)

Gyermekei: Zsuzsi (19) és Endre (16)

Magasság: 163 cm

Korábbi súly: 87 kg

Jelenlegi súly: 57 kg

(Túl)súlyos gyermekkor

Igen, már gyerekként tudtam, hogy kellene valamit tennem, de akkor még nem volt elég akaraterőm hozzá, és inkább a tanulásban igyekeztem kitűnni, hogy megmutassam, én is képes vagyok valamire, és oktalanul csúfolnak. 11 évesen 67 kg voltam, utána lefogytam 10 kg-t 1 év alatt. Ezt úgy sikerült elérnem, hogy nagyon visszafogtam magam az étkezések során, és részt vettem szinte minden iskolai sportfoglalkozáson.

A másik véglet

Folyamatosan fogytam, a mélypontnak tartott 46 kg-ra. Csontsovány, beteges, erőtlen voltam és mindig találtam magamon olyan területeket, ahonnan még le szerettem volna fogyni. Közvetlen környezetem és a szüleim félteni kezdtek és orvoshoz vittek, aki nem nagyon foglalkozott a problémámmal, azt mondta csak: egyek többet. Most már tudom, hogy akkor anorexiás voltam, ez különleges kezelést és bánásmódot igényelt volna. Valamivel később egy másik orvos megállapította, hogy 56 kg az ideális súlyom, ezt igyekezzek elérni és megtartani. Ekkor én is szinte megijedtem magamtól és éreztem, hogy ez már abnormális mértékű fogyás. Megfogadtam a tanácsot, és 2 hónap alatt visszahíztam a kívánt súlyra. Ez lényegesen egyszerűbb volt, mert azt ehettem, amit akartam, de 56 kg-nál szigorúan megálltam. Attól kezdve az 56 volt számomra a bűvös szám és a mai napig tartom ezt a súlyt.

Ketten, nehezebben

Terhességem alatt természetesen újra meghíztam, nem is keveset. Az első gyermekemmel 30 kg-t, a második terhességemnél már nagyon odafigyeltem arra, mit és mennyit eszem, így lényegesen kevesebbet, 18 kg-t híztam. Ekkor még teljesen elegendő volt a fogyáshoz az, hogy változtattam az étkezésen.

Volt azonban egy érdekes fordulat az életemben: amikor 35 éves lettem, észrevettem, hogy már nem elég csupán az étkezést visszafognom, ahhoz, hogy fogyjak. Hiába követem ugyanazokat az étkezési megszorításokat, már nem látom a kívánt hatást. Meg is beszéltem magammal, hogy „akkor én most öregszem és az ezzel járó súlygyarapodást el kell fogadnom”. Így engedtem meg magamnak +10 kg-t és lettem kb. 66 kg, amikor úgy éreztem, most kell „Megállj!” –t parancsolnom. Nem foghatom a koromra, hogy nem vagyok képes változtatni! Újra az 56 kg lebegett a szemem előtt.

Felismertem, hogy nem lesz elég csak az étkezésre figyelni, hanem mindenképpen mozognom kell valamit. Az aerobikot választottam, heti 4-szer egy-másfél órán vettem részt. Utána mindig úgy éreztem, mintha kicseréltek volna, elszálltak a napi gondok és velük együtt a kilók is fokozatosan kezdtek leolvadni rólam. A zsírréteg helyét nőies izmok vették át. Bár néha falatoztam volna, edzések után már leginkább csak az elvesztett folyadékot pótoltam.

Azóta a mozgás annyira az életem részévé vált, hogy nem hagynék ki egyetlen edzést sem, és nem nagyon engedem másoknak sem: edzés előtt mindig körbetelefonálom a lányokat, hogy ki ne hagyják ők sem! Nagyon szigorú vagyok, semmilyen kifogást nem fogadok el.

Teljes életmódváltás

Kb. 5 éve nagy elhatározásra jutottam. Teljes életmódváltást hajtottam végre pár nap alatt. Vegetáriánus lettem és méregteleníteni kezdtem frissen préselt tönkölybúzafűvel, aminek jótékony hatásáról már sokat hallottam korábban. Nálam is bevált, úgy éreztem, kitisztult a szervezetem a kúra alatt és megszabadultam a lerakódott méreganyagoktól, a narancsbőröm is szinte teljesen elmúlt. Csak bioélelmiszereket fogyasztottam és fél év alatt újra elértem a vágyott súlyt. Mindeközben kizárólag csak magamnak szerettem volna megfelelni. Lelki harmóniára törekedtem és tudtam, hogy ezt leginkább úgy tudom elérni, ha a testem is rendben van.

Titkom: a kosárka – módszer

Észrevettem, hogy ha napközben stressz ér, hajlamos vagyok letörni kifliből, csokiból, ropiból egy darabot, egész napom azzal telik, hogy ahol látok, bekapok egy falatot, természetesen a főétkezések mellett. Ezért bekészítettem egy kis kosarat a konyhába, és amibe éppen belekóstoltam volna, azt szépen beletettem. A nap végére pedig…mondanom sem kell: tele lett. Mindig arra gondoltam, még jó, hogy ezt mind nem ettem meg, ezért a kosár a mai napig ott van, bár most már ritkán kerül bele valami. A stresszt ugyanis evés helyett kitűnően levezeti a torna, ha pedig aznap éppen nincs, akkor otthon meditálok.

Négytagú családomban külön főzök magamnak. A család többi tagja a hagyományos ételeket szereti. Apró változtatásokat azonban az ő ételeikbe is becsempésztem, amit nem nagyon vesznek észre, mert alapvetően nem változtatom meg az ízeket. Napraforgó- helyett olívaolajban sütöm a húst, a töltött káposztát barnarizssel készítem, a süteményeket tönkölyliszttel sütöm. Nem szeretném őket átnevelni, csak vigyázok rájuk!