Teán a szó klasszikus értelmében azt a fekete- vagy zöldteát értjük, amelyet a teacserje (Camelia sinensis L. (o.) Kitzel) leveleiből, rügyeiből vagy fiatal hajtásaiból nyernek. A kifejezésbeli kapcsolat a gyógyteákkal és a gyümölcsteákkal azonban nem tekinthető véletlenszerűnek.
A teacserje gyógynövény, története mintegy 4700 éves. A világ különböző részein fellelhető teafogyasztási szokások szerint a fekete, illetve zöld teát isszák. A köztük lévő különbség a tealevelek feldolgozásának folyamatában válik érthetővé és áttekinthetővé. A kétféle tea egy és ugyanazon növény levele: a fekete tea fermentálás révén nyeri különleges színét, és részben aromáját is.
Értékes és jellemző hatóanyaguk a koffein, amely már kis dózisban fokozza a szellemi tevékenységet, gyorsítja a gondolattársítást, javítja a megfigyelőképességet. Csökkenti a fáradtságérzetet, de ront-ja a finom izomkoordinációt igénylő munkát. Enyhe vizelethajtó, méregtelenítő, fokozza a sósav és az emésztőnedvek termelését, hatékonyabbá teszi a szénhidrogének lebon-tását. Elősegíti az optimális testsúly helyreállítását is.
Rendkívül értékesek a teában található fenoloidok, mint természetes antioxi-dánsok. Minden olyan betegség megelőzésében előnyösen alkalmazhatók, ahol a szabadgyökök bizonyítottan szerepet játszanak a pathomechanizmusban. Felmérések szerint a napi egy csésze teát fogyasztóknak mérhetően jobb az antioxidáns aktivitása. Gyümölcslevekkel, borokkal összevetve is a zöld tea bizonyult ilyen szempontból a leghatásosabbnak. Értékes a tea antibakteriális tulajdonsága is.
Véd a különböző hasmenést okozó baktériumok ellen, de magas fluor tartalma miatt a fogszuvasodás megelőzésében is szerepet kaphat. Rendkívül előnyös élettani hatásai révén a tea mérsékelt fogyasztása feltétlenül előnyös az egészség megőrzésében és a betegségek megelőzésében. A túlzás itt is kerülendő: a magas koffeinbevitellel nem kívánt hatások kerülhetnek előtérbe. Vaskiegészítő készítményeket a tea polifenolok vasfelszívódást gátló hatása miatt nem helyes teával együtt fogyasztani.
Prof. Dr. Kéry Ágnes
Semmelweis Egyetem,
Farmakognózia Intézet
