Vázrendszerünk eredetileg a négy lábon járó gerincesek számára teremtődött. Amikor felegyenesedett az első négy lábon járó, akkor megindultak a gerinc degeneratív elváltozásai is. Ennek isszuk a levét mind a mai napig. S ahogy a népesség egyre idősebb lesz, úgy ezek a degeneratív elváltozások egyre komolyabb problémát okoznak.
A gerincgyógyászat az orvostudomány egyik új és nagyon dinamikusan fejlődő területe. A hazai fellegvár, a Gerincgyógyászati Nemzeti Központ orvos-igazgatóját, dr. Varga Péter Pált kérdeztük arról, hogyan óvhatjuk gerincünk egészségét. Mivel a gerinc bonyolult mozgásokat is végez, nemcsak mechanikai stabilitásra, hanem komoly mozgékonyságra is szüksége van. A gerinc betegségeit orvosgyakorlati jelentőségük szerint a következőképp csoportosíthatjuk: a legtöbb ember degeneratív elváltozásoktól, egy nagy létszámú populáció a deformitásoktól, a következő csoport a daganatos betegségektől szenved, végül a sérülések következnek.
Mi a különbség a degeneratív elváltozások és a deformitások között?
A degeneratív folyamatok a gerinc alkotórészeiben produkálnak elváltozásokat (pl. a porckorongban, az ízületekben), míg a deformitások azt jelentik, hogy a normálisnak tűnő görbületektől eltérés van (pl. gyermekkori gerincferdülés, vagy Becherew-kór esetén). A deformitások kialakulhatnak veleszületetten vagy betegségeket, sérüléseket követően. Másrészt valamennyi daganatos betegség adhat áttétet a gerincbe. Ez egy nagyon fontos probléma, mivel ma már egyre több daganat nagyon jól kezelhető. Egyre több daganatról bizonyosodik be, hogy ha időben felismerik, és megfelelően kezelik, az életet nem veszélyezteti. A gerincben levő áttét ezekben az esetekben is fájdalmak forrása, és csak akkor derül ki jelenléte, ha esetleg összetörnek a tönkrement csigolyák. A gerincáttét nagyon gyakori oka a hirtelenbénulásoknak is. A gerinc daganatosan érintett csigolyáit gyökeresen el lehet távolítani, s csigolyaprotézissel lehet helyettesíteni. Gerincsebészeti technikát illetően ez a terület a mi szakmánk egyik csúcspontja.
Mikor kell gerincbetegségre, elváltozásra gyanakodnunk?
A gerinc betegségeit fájdalmak jelzik. Elsősorban a mozgásra, terhelésre jelentkező fájdalmak gyakoriak, de jellegzetes lehet egyes gerincszakaszok éjszakai fájdalma is. Az viszont egyértelmű, hogyha valakinek tartósan fáj a gerince (dereka, nyaka, válla), ki kell vizsgálni annak okait. Ha három-négy napig aktivitással összefüggő fájdalma van valakinek, és ez nem múlik el spontán, vagy egyre erősödik, akkor mindenképpen forduljon orvoshoz. A degeneratív fájdalom és kérdéskör elsősorban a reumatológus és a nem-műtéti kezelésben járatos szakemberek asztala. (Nagyon ritkán kell műtétre vinni ezeket a betegségeket.)
Van-e olyan eset, amikor a gerincpanasz hátterében nem gerincelváltozás áll?
A derékfájdalmak mögött rengeteg nem gerinceredetű elváltozás vagy történés lehet.
Hogyan előzhetjük meg a degeneratív elváltozásokat?
Nagyon fontosnak tartom, hogy szóljunk a prevencióról, a gerincbetegségek megelőzéséről. Ez szinte kizárólag a megfelelő szintű aktivitással, sporttal, illetve természetes életmóddal érhető el. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a folyamatos sport és kondicionálás legnagyobb ellensége a mozgásszervi fájdalom. Ha valaki fájdalmakkal küszködik, nehezen tartja karban az izomzatát, nehezen sportol. Itt kell megjegyezni, hogy kevés olyan gerincbetegség van, ami miatt el kellene tiltani bárkit is a rendszeres testmozgástól vagy a sporttól. Azt hirdetjük, hogy mindenféle gerincbajra gyógyír az aktivitás.
Pedig a közhiedelem szerint gerincproblémákkal jobb, ha nem sportolunk.
Csak az alulképzett orvos tiltja el a beteget a mozgástól. A fájdalom nélküli mozgás lehetőségét kell visszaadni a betegnek. Mi, magyar orvosok a Magyar Gerincgyógyászati Társaság részvételével, a gyógytornászokkal és a testnevelő tanárokkal közösen prevenciós programot szerveztünk. Ez a tartásjavító torna beépítve a mindennapi testnevelés tananyagába, eredményesen akadályozhatja meg gerincbetegségek kialakulását. Ez a program az általános iskolákban és az óvodákban működik, s ma már mozgalommá terebélyesedett. Széleskörű vizsgálatokkal és meggyőző statisztikai adatokkal bizonyítottuk eredményességét. Bárcsak
Hogyan tud ebben részt venni a testnevelő, az edző?
A legfontosabb népegészségügyi szűrő személy a motivált testnevelő tanár.
A fizikai megterhelés során ő figyel fel arra a gyermekre, aki nem teljesít úgy, mint a többiek A lelkiismeretes testnevelő tanár kiemeli ezt a gyermeket a sorból, és gondoskodik arról, hogy a lihegő, fulladó, szédülő gyermek kivizsgálásra kerüljön. Számomra nagy élményt jelentett ilyen motivált tanáregyéniségekel megismerkedni, munkájukat közelebbről megfigyelni. Azt gondolom, hogy a gyermekkori mozgásszervi prevenció területén az orvos első számú harcostársa a testnevelő tanár. Az iskola-egészségügy prevenciós tevékenységeinek sikere döntően a testnevelő tanárokon múlik. Tudniuk kell, hogy igenis nagyon fontos dolgot tesznek, amikor egy mozgásban visszamaradott gyereknél utánajárnak, miért fehéredik el a terheléstől, miért lesz rosszul futás közben, miért pirul ki egyszerűbb gyakorlatok végzése során jóval hamarabb, mint a társai. (Így lehet felfigyelni például a rejtett gyermekkori magas vérnyomás betegségre.)
Mitől tud többet a Gerincgyógyászati Nemzeti Központ (GNK), mint egy másik kórház?
Ez egy sokszakmás intézet, ahol munkacsoportban dolgoznak idegsebészek, ortopéd sebészek, általános sebészek mellett reumatológusok, radiológusok, rehabilitációs szakemberek, pszichiáterek, pszichológusok, urológusok, neurológusok és gyógytornászok a gerincbetegségek komplex kivizsgálásán és kezelésén. Hazánkban jelenleg ez az egyetlen ilyen intézmény. Fő tevékenységünk elsősorban sebészeti, a degeneratív elváltozások mellett a daganatsebészet teszi ki munkánk oroszlánrészét. Természetesen az ország egész területéről utalnak hozzánk betegeket, nagyon nagy forgalmú intézmény vagyunk. Vannak olyan műtétek, melyeket csak mi végzünk az országban, s vannak műtéti típusok, melyeknek nyolcvan százalékát idehaza mi végezzük. Jelentősnek mondható gerincsebészeti oktatási és kutatási tevékenységünk, amit az is bizonyít, hogy évente nagyszámú külföldi specialista keresi fel intézetünket hosszabb-rövidebb ideig tartó továbbképzésre, bizonyos eljárások tekintetében a megfelelő műtői jártasság elsajátítására.
Mekkora orvoscsoport vesz részt a munkába?
Most huszonegy orvossal dolgozunk. Hamar bekerültünk a nemzetközi munkamegosztásba, ami nemcsak az orvosképzésben való részvételt jelenti, hanem nagyszámú külföldi beteg Budapesten történő kezelését is. Munkatársaim nagyon motivált szakemberek, valamennyien jó úton abba az irányba, hogy egy-egy szűkebb területen nemzetközi hírnevet szerezzenek. Kitűnő emberek, nagy élvezet velük dolgozni.
Kutatás is folyik az intézetben?
Igen. Kutatási programjaink részeként új eljárásokat dolgoztunk ki a csigolyák úgynevezett fúziós műtéteire, a daganatos csigolyapótlásra, a csontritkulásban végzett műtétek speciális igényeire, s hosszasan lehetne még sorolni működési területeinket. Ezek a kutatások elsősorban a gerincbe ültetendő fém implantátumok kifejlesztése, s a speciális felhasználások lehetőségeinek meghatározása körül zajlanak.
Egzisztenciálisan is megtalálják az orvosok a számításukat?
A magyar egészségügy rákfenéje a paraszolvencia. Nekem – mint e munkacsoport vezetőjének – az is a feladatom, hogy olyan legális jövedelmekhez jutassam a munkatársaimat, amely a paraszolvencia szerepét csökkenti. Úgy érzem, jó úton vagyunk, mivel sikerült térben és időben leválasztott magánorvosi tevékenységet szervezni az intézményi munkánk mögé. Létrehoztuk a Budai Egészségközpontot, amelyben – jóllehet, szakmailag nem tudunk többet adni, mint az állami kórházban – rendkívül jó környezetet alakítottunk ki járóbetegek ellátására. Ez a Központ a betegek körében rendkívül népszerű, mivel nemcsak a környezet, de a betegek igényeihez való maximális adaptáció miatt is egyedülálló lehetőséget nyújt időtakarékos és hatékony gyógymódok igénybevételére.
Hogyan került az orvosi pályára, mi volt a személyes indíttatása?
Elég későn döntöttem el, hogy orvos leszek. Sok
Mi az, ami kikapcsolja, mert feltételezem, nem sok szabadideje van.
Centrális kérdés az életemben a család, a kulcskérdés pedig a jó feleség. Ha nincs jó feleség, akkor nincs közös szabadidő, nincs kiegyensúlyozott családi élet. Nekem szerencsém van. A feleségem egy rendkívüli asszony, jól tudja kézben tartani a család mindennapi életének irányítását. Boldog ember vagyok alapvetően, bár nem sok időm jut azokra a passziókra, melyek igazából kikapcsolnak. Ilyen a zene, az irodalom és a történelemtudomány. Lelki egyensúlyom megtartása szempontjából döntőnek tartom a jól végzett munka feletti öröm megosztását gyermekeimmel: akinek este bele kell nézni egy vagy több gyermek szemébe, az tudja, miről beszélek. Nem szeretném, ha gyermekeim esténként egy fáradt öregembert látnának hazamenekülés után, hanem egy optimista, kiegyensúlyozott és tettre kész embert, aki pontosan tudja, hogy mi a dolga az életben.
Lengyel Gabriella
