Az anya és a gyermek méhen belüli kapcsolata az utóbbi évek egyik legizgalmasabb kérdése. Vajon mikor kezdődik, hogyan, milyen biológiai mechanizmusokkal készíti fel a természet az anyát a változásokra, a gyermek kihordására, fogadására? A nemi hormonok és a lelkiállapot változásainak kapcsolata régóta ismert tény. A reproduktív rendszer és az agy kölcsönösen hat egymásra.
Az agy integráltan működő hormonrendszer segítségével irányítja a nemi működést, míg a nemi hormonok az agyi központokra feed-back módon hatnak vissza, szabályozva önmaguk terelődését. Az élet azon periódusaiban, amikor a nemi hormonok szintje változásokat mutat, (a nemi érés folyamán, menzesz előtt, a reproduktív funkciókkal összefüggésben, valamint a menopauza felléptekor) gyakrabban észlelték a nők pszichés panaszait, mint más időszakokban.
Általában a hormonszint-változások idején nagyobb érzékenységet mutatnak a nők, kiegyensúlyozatlanabbak, és nagyobb az esély a depresszív tünetek jelentkezésére is. A női nemi működéssel kapcsolatos pszichés panaszokat több ismert tünetegyüttesként tartjuk számon, például premenstruális szindróma (PMS), szülés utáni depresszió és menopauzális pszichés panaszok. A fenti lelki problémák és hormonszint-változások szoros időbeni összefüggése valószínűvé tette, hogy a nemi hormonok (ösztrogének, gesztagének, androgének), közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a lelkiállapotot.
A női reproduktív működésnek azonban van egy olyan állomása is, melynek idején a nő kiegyensúlyozottabb, stabilabb, mint máskor. Ez a terhesség. A legutóbbi időkig csak megfigyelésként említették, hogy a terhesség első harmadának ideje alatt kifejezetten jó a kismama hangulata, sőt a korábban fennálló pszichés panaszok csökkennek. Olyan testi betegségek tünetei is javulást mutatnak, melyeknek hátterében pszichés mechanizmusokat feltételeztek (például: gyomorfekély, reumás ízületi gyulladás, egyes bőrbetegségek). A kedvező hatást eddig a várt terhesség pozitív pszichológiai hatásával magyarázták, a biológiai magyarázat váratott magára.
Az elmúlt évtizedek felfedezése, hogy a méhlepényben termelődő terhességi hormon, a human choriogonadotrophin (hCG) és az agyi luteinizáló hormon (LH), mely a női ivarszervben a nemi hormon termeléséért felelős, biológiailag „rokonoknak” tekinthetők. Ez a két hormon hasonló szerkezete miatt az agy területén az idegsejtek felszínén azonos fogadó anyagon (receptoron) kötődik. Ezt a receptort nevezték el LH/hCG receptornak.
Tekintettel arra, hogy az agyi LH/hCG receptorok és ezek a „rokon hormonok” az agyi, úgynevezett limbikus rendszer területén helyezkednek el, feltételeztük, hogy biológiai hatásuk is a fenti területet érinti. A limbikus rendszer többek között az érzelmi működés szabályozócentruma. Ez a rendszer más agyterületekkel is összeköttetésben áll, így szerepet játszik a szociális érdeklődés megjelenésében és a „stressz-reakciókban”, de részt vesz az aktivitás és az alvás-ébrenlét szabályozásában is.
Az a tény, hogy egy agyi hormon és egy speciálisan terhességi hormon ilyen funkcionális rokonságban van egymással, egy sor kérdést vetett fel. Vajon hogyan hat a terhesség a központi idegrendszerre, van-e hatásuk e hormonoknak a terhes nő viselkedésére, van-e jelentősége ennek a születendő gyermek szempontjából?
Az, hogy egy hormon befolyásolja-e az agy működését, hormonkezelt és kontroll kísérleti állatok magatartásának változásain mérhető le. Ilyen jellegű vizsgálatokat végeztünk, majd párhuzamokat kerestünk eredményeink és az emberi terhesség ideje alatti viselkedésváltozások között.
Érdekes eredményeket hozott már az első kísérlet: az alvás vizsgálata. Vizsgáltuk a hCG-aktivitásra, illetve az alvás-ébrenlét ciklusra gyakorolt hatását. Az állatkísérletek alanyai fehér laborpatkányok voltak. A vizsgálat során olyanfajta kísérlet történt, melyet az embereknél epilepszia-gyanú esetén végeznek, ez az úgynevezett EEG vizsgálat. Kiderült, hogy hCG hormonkezelés után az állatok lényegesen többet aludtak, és ébrenlétük ideje alatt többet pihentek, mint a kezeletlen állatok.
Ismert tény, hogy a kisterhesek (első trimeszter) lényegesen nagyobb alvásigényt mutatnak, mint akár terhesség (graviditás) előtt, akár a későbbi időszakokban, így az eredmény érdekes párhuzamot mutat az emberekkel kapcsolatos megfigyelésekkel. A legtöbb terhes (gravida) alvásciklusa és aktivitása megváltozik az első trimeszter alatt, amikor a legmagasabb a hCG-szint a vérben. Eredményeink összhangban állnak a terhes nők tüneteivel, akik tendenciózusan álmosak, többet pihennek és hosszabb az alvásidejük az első trimeszterben. Az alvásritmus ismét normalizálódik a második trimeszterben, sőt később nehézségeik is lehetnek az elalvással a terhesség késői stádiumában. Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy a hCG a terhesség alvást segítő hormonja. Terhesség alatt a hCG megjelenik az agykamrákat kitöltő folyadékban, a likvorban, ami valószínűsíti, hogy emberben a hCG közvetlen hatást gyakorolhat az idegrendszerre.
A későbbiekben a hormonhatás és a szorongás kapcsolatát vizsgáltuk. Talán egy állattulajdonos részére nem is tűnik furcsának, hogy mérhető egy állat félelemérzése. Mindenki látott már háziállatot remegni, ágy alá bújni, szűkölni stb. Az állat éppúgy, mint az ember, képes félni, megijedni. Azonban ez így még csak szubjektív megfigyelés. Ha a félelem pontos mértékére vagyunk kíváncsiak, rendelkezésünkre állnak ismert vizsgáló módszerek, melyek segítségével objektíven tudunk értékelni. Ilyen módszer az úgynevezett „félelem az ismeretlentől” vizsgálat, melyet angol nyelvterületen „neofóbiának” neveznek. A viselkedésvizsgálat maga nagyon egyszerű. A patkányok 24 órával a vizsgálat előtt nem kapnak enni. Másnap választaniuk kell a számukra ismeretlen és ismert étel között. Ha az ismeretlen ételt választják, akkor kevésbé, ha az ismertet vagy semmit, akkor jobban félnek. Az étel választásáig eltelt idő objektiválja a vizsgálatot.
Eredményeink bizonyították, hogy a terhességi hormon csökkentette a szorongást, ugyanis a hCG kezelés csökkentette az ismeretlen étel megízleléséig eltelt időt. A legtöbb ember észleli, hogy a nemi ciklus idején van pszichésen bizonytalanabb és van kiegyensúlyozottabb időszak. A nőknél menzesz előtt fordul elő kifejezett érzelmi labilitás. Állatkísérletekben viszont egy pozitív hormonhatást bizonyítottak be: a patkány, a ciklusnak abban a részében, amikor a „rokonhormon” (LH) szintje magas, kevesebb jelét mutatja a félelemnek, mint a ciklus egyéb fázisaiban.
Kíváncsiak voltunk, hogy a hCG-nek, mint terhességi hormonnak van-e valamilyen hatása az anya-gyerek kapcsolat kezdetére. A kérdésfelvetés hátterében az az ismert tény áll, hogy a szülés utáni enyhe levertség, az úgynevezett „posztpartum blue” viszonylag gyakran előforduló tünet. Ez azt jelenti, hogy az anya szülés után napokig többet aggodalmaskodik, mint egyébként, rosszabb a hangulata és ennek nem tudja okát adni. Szerencsére ez az állapot napok alatt magától elmúlik. Veszélyesebb azonban a szülés utáni depresszió, mely a szülést követően fellépő markáns hangulatzavart jelenti. Ez az állapot képtelenné teheti az anyát gyermeke ellátására is. Kísérleteink során fiatal, még nem szült nőstény patkányokat számukra idegen, újszülött patkányokkal helyeztünk egy ketrecbe. Vizsgáltuk az érett állatok és az újszülöttek közti kontaktusokat, hCG-kezelés után, illetve a nélkül. A hCG-kezelt állatok jelenősen több kapcsolatot teremtettek az újszülöttekkel, mint a kontroll állatok. A hormon tehát erősíti az anyai érdeklődést. A szülést követő időszakban a patkánynál spontán jelentkező anyai érdeklődés szoros összefüggésben van az ezzel párhuzamosan lecsökkent szorongásszinttel. Elképzelhető, hogy a félelemérzés csökkentése segíti elő az anyai attitűd és a gondoskodó magatartás fellépését.
Az egészséges anyák egy része is gyakran érez szorongást, amikor az újszülöttjét először látja, ez a gyakori hangulatzavar általában kezelés nélkül is elmúlik. Ha nem, a tünetek jól reagálnak antidepresszáns kezelésre. Feltételezték, hogy a szülést követő hangulatváltozásokat az ösztrogén-szint változása okozza, mely „ösztrogén megvonási állapotot” eredményezhet. Szülést követően azonban a hCG-szint is lecsökken. Elképzelhető, hogy néhány, erre érzékeny embernél ez az állapot „hCG-megvonást” eredményezhet szorongással, rossz hangulattal, irritábilitással és csökkent anyai érdeklődéssel.
A terhesség első trimeszterének uralkodó hormonja – a hCG – úgy tűnik, kezdetben a terhesség alvást segítő hormonja, majd a későbbiekben komplex érzelmi változásokat okoz, melyek túlnyomórészt pozitív hatásúak a hangulatra, szorongásra és pozitívan befolyásolják az anyai érdeklődést. Valószínűnek tűnik, hogy a hCG-hatás olyan komplex szabályzó és adaptációs mechanizmus része, melynek segítségével a természet biológiailag és pszichésen „előkészíti” a kismamát a terhesség ideje alatt, az újszülött fogadására.
Dr. Lukács Hedvig
pszichiáter
Központi Honvéd Kórház
Pszichiátriai szakrendelő
