Anyagcsere-gyorsítók és életveszélyes mellékhatások

A jóllakottság hormonja

Napjaink új kutatási eredménye a leptin nevű hormon, mely a bőr alatti zsírszövetekben képződik és az agyi receptorokhoz kapcsolódva szerepe van a jóllakottság érzésének kialakulásában. A leptin áttételesen a szervezet anyagcseréjét is szabályozza.

Egyedül a széklettömeget növelő szerek (ilyen pl. a korpa) jelentik azt a csoportot, amelynek hosszú időn át történő adása elfogadható. Lassan, kíméletesen hatnak, a legbiztonságosabb kiürülést elősegítő szerek.  

ZAVAR

A székrekedés nem más, minthogy a megszokott ritmusban jelentkező széklet (általában napi egyszeri) ritkábban jelentkezik, vagy kiürítése változik. Fontos azonban azt is tudnunk, hogy a napi egyszeri széklet ugyan általános, de vannak olyan emberek, akiknél naponta többször jelentkezik széklet, ürítése normális, és testsúlyváltozás, vagy egyéb laboratóriumi zavar, hasi panasz sem kíséri, illetve betegség sem áll a háttérben. És persze az is előfordulhat, hogy kettő vagy több naponta jelentkezik a normális állagú széklet, mely szintén nem okoz panaszokat, s eltéréseket. Ha az adott személynél évek óta áll így fenn folyamata, ez is normálisnak tekinthető, s az ettől eltérő változásokat kell csak értékelnünk. Amennyiben azonban az ismert, jól kialakult székelési folyamatban zavar támad, s a székelés beállt rendszere megváltozik, a székletek száma, jelentkezése csökken, nehézzé válik, akkor beszélünk tehát a székrekedésről.

TÍPUSAI

A székrekedés két fő formája ismeretes a kialakulás ideje alapján: hirtelen vagy orvosi nyelven hevenyen kialakuló (ez általában szervi elváltozásra utal), vagy idülten (krónikusan) jelentkező – általában funkcionális, működési, vastagbél tárolási, szállító és kiürítő képességének változását okozó betegségekre utal. Beszélhetünk azonban úgynevezett alkalmi székrekedésről is, mely egyszeri kimaradást (vagy kimaradásokat) jelent (ilyen észlelhető például idegen környezetben, utazáskor), s a panasz megszűnik, amennyiben újra a régi kerékvágásban vagyunk.

OKAI

A székrekedésnek lehetnek úgynevezett elsődleges okai: pl. a bélrendszer krónikus gyulladása, a bél daganatos megbetegedései, bélfejlődési rendellenességek, de jelentkezhet pl. fájdalmas székelés miatt (nagyon gyakran pl. aranyér kapcsán).
Másodlagos okok: a mozgáshiány, rossz szoktatás, pszichiátriai kórképek, fogyókúra, hashajtók túlzott használata, terhesség, cukorbetegség, a pajzsmirigy csökkent működése, gyógyszer-mellékhatások, stb.

 A kérdés sokakat érint a fejlett országokban, nagyon sokan szenvednek emésztőszervi betegségekben, aholis a széklet problémája áll a középpontban. Azért sem szabad bagatellizálni a problémát, mivel a székrekedés, mint panasz nemcsak egy tünetet jelent, hanem láthatjuk, hogy a hátterében betegségek húzódhatnak meg (enyhébbek és nagyon súlyosak, szervi eltérésekkel vagy lelki háttérrel), valamint a mindennapjainkat is jelentősen megkeseríti, ugyanis fájdalmat, puffadást, rossz közérzetet, aranyerességet okozhat. Tehát nemcsak azt mondhatjuk, hogy érdemes vele foglalkozni, hanem azt, hogy feltétlenül keresni kell a hátterét, és a kiváltó okot kezelve a normális székürítést kell visszaállítani.

KEZELÉS

Sokszor szerencsére csak a civilizáció ártalmait korrigálva vissza tudjuk billenteni az egyensúlyt (pl. a rendszeres táplálkozással, megfelelő rostdús ételekkel, zöldséget, gyümölcsöt fogyasztva és némi mozgást beiktatva), de szükség lehet bizonyos külső segítségekre is – ezek pedig általában a különböző hashajtók.

Ilyenkor mindig felmerül a kérdés: szabad-e egyáltalán hashajtókat használni? Ehhez ismernünk kell a hashajtók csoportjait, melyek a hatásuk alapján kerülnek felosztásra: vannak székletlágyítók (ilyen pl. a keserűsó), vannak székletpuhítók, (ilyen pl. a paraffinolaj), vannak a bélfal izgatásán keresztül hatók (ilyenek pl. a sennalevél, a ricinusolaj, a fenolftalein). Ezek használata elővigyázatosságot igényel. Különböző gyógyszereket köthetnek meg, valamint a béltartalom gyors áramlása miatt egyes gyógyszereket és tápanyagokat a normális felszívódási helyükön túl sodorhatnak. Használatuk ismeretlen eredetű hasi fájdalom, gyulladásos bélbetegségek, bélelzáródás, bélrendszeri vérzés esetén tilos! Egyedül a széklettömeget növelő szerek (ilyen pl. a korpa) jelentik azt a csoportot, amelynek hosszú idő át történő adása elfogadható. Lassan, kíméletesen hatnak, a legbiztonságosabb kiürülést elősegítő szerek.   

MIKOR, MELYIK

Alkalmi székletkimaradásnál használhatunk enyhébb hatású szereket.

Fiatal páciens krónikus székrekedésénél nem javasolt azonban a használatuk a kóros hozzászokás veszélye és egyéb mellékhatásai miatt, ilyenkor célszerűbb a több rostanyag bevitele, torna, mozgás, és a rendszeres táplálkozás beállítása.

Idős betegnél, idült székrekedésnél már megengedhetjük az enyhébb, nem agresszív hashajtókat, persze előbb étrendi változtatás, némi mozgás és esetleges praktikák beiktatásával (langyos víz kortyolgatása, vagy langyos tej elfogyasztása, stb.

ORVOST!

A hashajtók használatát előzze meg feltétlenül orvosi vizsgálat, nem áll-e a hátterében betegség, és az orvossal megbeszélve válasszuk ki a legmegfelelőbb szert. És amit addig is tehetünk: lassítsunk a tempón, lazítsunk, étkezésünk legyen rendszeres és rostdús. (A növényi rostok cellulózt és pektint tartalmaznak, melyek nem szívódnak fel, nagy a vízmegkötő képességük, növelik a széklet mennyiségét, állagát puhítják, így normalizálják a székürítés folyamatát. Mellékhatásuk kevés van ugyan, de fontos tudni: nagyon ritkán bélelzáródást okozhatnak, s mivel a nyomelemek felszívódását is csökkentik, azokat pótolni kell, glutén érzékenyek a búzakorpát nem fogyaszthatják, és fokozott lehet alkalmazásuk mellett a gázképződés). 

A székrekedésesek fogyhatnak anyagcsere gyorsítóval?

A székrekedésesek fogyhatnak-e, vagy használjanak valamilyen anyagcsere gyorsító szert?

Egyértelmű és rövid lesz a válaszom: NEM, ne használjanak ilyen szert. Az okot kell mindig tisztázni és keresni, és a legcélravezetőbb a rendezett élet, a rendezett, egészséges, rostdús és megfelelő folyadékot tartalmazó táplálkozás, a mozgás és a stressz csökkentése.

A diétázók fogyhatnak anyagcsere gyorsítóval?

A diétázók is az előbbi tanácsot kapják, csak a megfelelő kalóriamennyiség beállításával. Számos anyagcsere gyorsító ismert és sajnos el is terjedtek, de súlyos, akár életveszélyes mellékhatásaik miatt nem tanácsos alkalmazni őket. Az orvos feladata eldönteni azonban, hogy az illető páciensnél a kockázat-haszon serpenyők merre billennek. Ugyanis ha az elhízás már olyan mértékű, hogy a beteg számára életveszélyes kockázatokkal jár, akkor joga és módja van a fogyasztótablettákhoz, vagy egyéb gyógymódokhoz nyúlni segítségül. De a mindennapos elhízásokhoz igenis a diétát és a mozgást alkalmazzuk, és rendezzük emésztésünket.

Életveszélyes próbálkozások

•Az 1920-as években bélféregpetével próbálkoztak, mely féregpete a bélben megtelepedve és szaporodva gátolta a tápanyagok felszívódását, csak a számos mellékhatás, majd halálesetek hívták fel a figyelmet a hibás fogyókúra módszerre.

•Ezután jöttek a hashajtók, melyek függőséget okoztak, a bél elvesztette a természetes reflexét, kálium-folyadékhiányt és még számos mellékhatást okoztak.

•Aztán a pajzsmirigyhormonok következtek, melyek ugyan valóban gyorsították az anyagcserét, de a szervezet normális hormonháztartását felborítva számos betegséget idéztek elő.

•Napjainkban is divatosak még az amfetaminszármazékok, melyek kábítószernek minősülnek, fogyást idéznek elő, viselkedési és egyéb pszichés anomáliákkal, betegségekkel.

•Jelenleg a fogyasztótablettáktól várjuk a hatást, mely a legkevesebb energiát jelenti részünkről: eszünk, de a tablettát bevéve valami történik és nem fogunk hízni, sőt fogyunk. Sajnos ez nem így van. A gyógyszereknek is több támadáspontjuk van (bélrendszeri és idegrendszeri), melyek következtében mellékhatások jelentkezhetnek (pl. hasmenés, idegrendszeri elváltozások), stb.

Dr. Jakab Csilla

belgyógyász-endokrinológus