A maximalizmus és a teljesítményfokozás világában élve általában elégedetlenek vagyunk a memóriánkkal és a kreativitásunkkal is. Úgy gondoljuk, lassan tanulunk és gyorsan felejtünk, agyunk sem rövid, sem hosszú távon nem működik a lehető legjobban. Pedig csak arról van szó, hogy képességeinket nem használjuk megfelelően.
Talán keveset alszunk, túl sok fölösleges dologgal foglalkozunk, megterhel minket a teljesítménykényszer vagy a kimerültség miatti stressz, ezért nem árt tudatosítani magunkban, hogy milyen kincs birtokában vagyunk mindenféle teljesítményfokozás nélkül is.
Tárolókapacitás
Az idegsejtek és kapcsolataik számából óvatos becslések szerint agyunk 1-1,3 millió megabyte információ tárolására képes. Összehasonlítva a kromoszómáinkban magunkkal hozott genetikai információkkal, amelyeket fel lehet tenni egyetlen CD-ROM-ra, az agyunk által tárolni képes információ-mennyiség körülbelül 2 millió ilyen műanyaglapocskára férne föl.
Mindezt a hétköznapokban bizonyára azért tartjuk olyan kevésnek, mert ebben az információtömegben olyan „unalmas” és köztudott dolgoknak is el kell férniük, mint az, hogy a vér piros, hogy mi a lakcímünk, hogy a születésnapi tortára gyertya dukál. Nem újdonság az sem, hogy merre van a lent és merre a fent, a jobbra és a balra, pedig valamikor ezt is megtanultuk. Ezek az ismeretek – pontosabban hiányuk – csak akkor tűnnek fel, ha valamiért elvesznek. Egyébként mindig csak az újra vagyunk kíváncsiak.
Információfelvétel és feldolgozás
Mégis hogyan kerül ez a hatalmas mennyiségű információ az agyba? Életünk folyamán a minket ért ingerekből. Az ingerek lehetnek láthatók (vizuálisak), hallhatók (auditívak), tapintási vagy szaglási ingerek vagy ízek. Az egyszerre érkező adattömeg vagy információmennyiség nagysága függ az inger fajtájától is. Míg a szagingerek másodpercenként mindössze 20 bit-nyi információt tesznek ki, addig a látható ingerek ugyanennyi idő alatt mintegy 10 millió bitet is jelenthetnek.
A rövid távú emlékezet egy másodperctől legfeljebb egy percig terjedő ideig hét, az érzékszervnek megfelelő információs egységet képes megjegyezni, így például egy budapesti telefonszámot, ami pont hétjegyű. A hosszú távú emlékezet már kevesebbet akar tárolni, az információt lecsupaszítja a leglényegesebbekre, s így óhatatlan, hogy bizonyos részletek elvesznek.
Azok az információk, amelyeknek sikerült mindkét lépcső szűrőjén átjutni, és amelyek immár az idegsejtek között rögzült kapcsolatok formájában is eltárolódtak, elvileg végleg megmaradnak, és ami még meglepőbb, a tárolóhely befogadóképessége is akkora, hogy nem tudjuk kihasználni, tehát végtelennek is vehetjük. Az a problémánk, hogy sok mindenre nem tudunk emlékezni, valószínűleg abban rejlik, hogy az információk valamelyik lépcsőn elvesznek. Az is igaz, hogy sokszor csak azt hisszük, hogy nincs emléknyomunk valamiről, mert nem tudjuk előhívni, de egyébként létezik.
Vannak még rejtélyek
Az idegpályák ingerületvezetési sebessége körülbelül 100 m/s. Mivel rendkívül kis távolságokat kell áthidalni, tényleg a másodpercek tört része alatt juthatnak eszünkbe dolgok. Ekkor az idegsejtek egy korábbi aktivitási mintázata idéződik fel, azaz minél többféle és különlegesebb dologhoz tudunk valamit kapcsolni, és minél többet ismételtük, annál biztosabb, hogy ténylegesen vissza is tudunk rá emlékezni.
Bizonyára a felejtésnek is vannak áldásos következményei. A neuronok közötti kapcsolatok átépülése nélkül nem tudnánk például rosszul beidegződött dolgokat javítani, újratanulni. A régi, rossz információ így is sokszor zavaró tényező, de véglegesen nem foszt meg minket attól, hogy később még jól is rögzítsünk valamit. A felejtés rengeteg fölösleges információtól is megszabadít minket. Gondoljunk csak az autistákra, akik szinte fényképként a legapróbb részletekig is képesek megjegyezni eseményeket, adatokat, de a logikus gondolkodás már akadályokba ütközik. Lehet, hogy mi is hasonlóképpen járnánk, ha a felejtés adománya nélkül kellene élnünk.
Mindannyiunkkal megesett már, hogy valami sehogy sem jutott akkor eszünkbe, amikor annyira szerettünk volna rá emlékezni. Három-négy hét elteltével aztán kéretlenül is ott bosszantott minket, amikor hirtelen minden előzmény nélkül berobbant a tudatunkba a keresett gondolat. Nyilván kíváncsiak vagyunk arra, hogyan tudnánk pallérozni, kezesebbé tenni az emlékezetünket.
Az agy sejtjeinek oxigénre van szükségük a megfelelő működéshez, és annak felvételét tudományos kutatások szerint segíti a ginseng. A ginsenget hazánkban is lehet kapni különféle formákban, a legcélszerűbb azonban standardizált hatóanyagtartalmú ginsengkészítményt fogyasztani, mert csak ekkor garantált, hogy a szükséges mennyiségű és minőségű hatóanyagot juttatjuk a szervezetünkbe.
Talán legtöbb, amit tehetünk szellemi frissességünk megőrzése érdekében, hogy mindent megadunk szervezetünknek, amire szüksége van. Legalább azon ne múljon!
B. G.
