A közeledő ősz a nap sugarait elrejti előlünk, és hűvös napokat ígér, de rengeteg élvezetet is tartogat számunkra. Gyönyörködhetünk a fák ezernyi vibráló színében és az érzékeket! a gyümölcsök számtalan zamatos fajtája ejti meg. Egyik örök kedvencem az őszibarack.
Hogy mitől is különleges ez a növény? Nem nehéz kitalálni a választ: az első, számomra megnyerő jellegzetessége a gyümölcs bársonyos, kicsit bohókás, ám időnként igazán ragaszkodó héja, amellyel sokszor meg kell küzdenie annak, aki a növény mutatós, a fehértől, a sárgán át egészen a vörösig terjedő színekben pompázó, rendkívül ízletes húsát szeretné elfogyasztani.
A magas élvezeti érték egyik biztosítéka a gyümölcshúsban rejlő, meglehetősen magas, több mint, 88 százalékos víztartalom, amely amellett, hogy felüdülést nyújt a melegtől tikkadt és
szomjas embernek, számos rendkívül értékes, biológiailag aktív anyaghoz is juttatja a meggyötört szervezetet.
Melyek ezek az apró, ám annál fontosabb mikrotápanyagok? Kezdjük mindjárt az elején. Az ásványi anyagok csoportján belül a kálium (183 mg/100 g), a magnézium (10 mg/100 g), és a foszfor (12 mg/100 g), a nyomelemek közül a mangán (0,095 mg/100 g) mennyisége méltó említésre. A vitaminok közül a vízben oldódó B1, B2 vitamint és a biotint említeném, illetve fontos faktor a sárga húsú barackfajtákban megtalálható karotin, mely az A vitamin előanyaga és számos egyéb előnyös (pl. daganatmegelőző) hatást is tulajdonítanak neki.
A karotinnal az őszibarackon kívül a sárgabarackban, a sárgarépában és a sárgadinynyében is találkozhatunk. Az őszibarack jellemző makrotápanyaga – a többi gyümölcshöz hasonlóan – a szénhidrát, amelyből 10 deka gyümölcs 9 grammot tartalmaz, és a barack 41 kcal/100 g energiatartalmának túlnyomó részét adja. Ennek nagy része szőlő illetve gyümölcscukor, amelyek gyorsan hasznosítható energiaforrások és a növény kellemesen édes ízében fontos szerepet játszanak. A pompás aroma létrejöttében a cukrok mellett a szerves savak (pl. alma- és citromsav) és az illóolajok jelenléte is jelentősen közrejátszik.
Kiemelném továbbá a szénhidrátok összetett formáját, ezek közül is a rostokat. Az őszibarack 10 dekagrammjának elfogyasztásakor 3,2 g élelmi rost jut be a szervezetbe. Réges-rég ismert a rostok pótolhatatlan szerepe az egészséges bélműködés fenntartásában, helyreállításában. A napi szükséges 25-30 g rostanyag elfogyasztásával megelőzhető a bélrendszeri daganatos megbetegedések egy része és a székrekedés kialakulása is.
Napi 30 dkg (2-3 nagyobb darab) őszibarack elfogyasztásával tehát a napi rostszükséglet kb. 1/3 része fedezhető. Hogy is szól az ajánlás? Naponta 2-3 alkalommal fogyasszunk, az idénynek megfelelő, lehetőleg friss gyümölcsöt. Tehát frissen, asztali gyümölcsként mindenképpen komoly szerephez jut az őszibarack. Hasonlóan jelentőségteljes funkciót tölt be az ételek, jellegéből adódóan elsősorban az édes fogások, elkészítésében is.
Megunhatatlan kedvencek a zamatos, frissítő gyümölcslevesek, vizes, tejes, esetleg tejszínes turmixok, rostos ivólevek. A felsoroltak mellett a napi folyadékszükséglet kielégítésében kellemes változatosságot jelenthetnek az egyre népszerűbb, akár friss gyümölcs hozzáadásával készült gyümölcsteák. A hagyományos felhasználási körbe sorolhatók a különféle lekvárok, zselék, dzsemek hosszú sora, melyek igazán izgalmassá varázsolhatók a különféle gyümölcsök merész kombinációjával.
Párosítható az őszibarack például ribiszkével, áfonyával vagy akár málnával is. Könnyű és gyors desszert készíthető, ha a friss gyümölcsöt vagy a befőttet pudinggal, felvert tojáshabbal, tejes krémekkel társítjuk (igazán finom például az őszibarack fahéjkrémmel). Tradicionálisak hazánkban a különféle főtt, sült tészták, mint a barackos gombóc, a barackos pite, vagy a gyümölcstorták. Szintén nagy kedvencnek számítanak – főként a gyerekek körében – a bundázott, sűrű palacsinta tésztában sült gyümölcsök, melyek egyik legízletesebbike a bundás őszibarack fahéjas barnacukorral meghintve.
Nem lehet szó nélkül elmenni a baracknak, a sós ételek körében tett térhódítása mellett, melynek elsősorban az ínyencek örülnek. Fel-felbukkan ez az aromás gyümölcs a különféle, főként szárnyashúsból készült ételek párolt köreteként, bundája alatt, vagy éppen grillezett finomságként a kerti partik sütőrácsán. Érdemes merésznek lenni és megkóstolni az őszibarackot párolt zöldségekkel, pl. paprikával, cukkinivel kiegészítve. Igazán megéri.
Ugye már értik, és remélem osztják vonzódásomat az egyszerű, ám annál páratlanabb gyümölcs iránt. A további barátkozást pedig segítse az alábbi két recept.
Szűcs Zsuzsanna
Dietetikus
