Csak bírd szus­­szal!

Az em­be­ri szer­ve­zet mű­kö­dé­sé­nek el­en­ged­he­tet­len fel­té­te­le a szer­vek fo­lya­ma­tos oxi­gén el­lá­tá­sa és ezek mű­kö­dé­se so­rán ke­let­ke­zett szén­di­oxid el­tá­vo­lí­tá­sa. Ezt a fo­lya­ma­tot gáz­cse­ré­nek ne­vez­zük, és a tü­dő­ben zaj­lik.

A kül­ső le­ve­gő (amely 20, 92 szá­za­lék oxi­gént tar­tal­maz) a lég­csőn, fő­hör­gőn, hör­gő­kön ke­resz­tül jut el a tü­dő­hó­lya­gocs­ká­kig. Az ér­rend­szer ide szál­lít­ja az úgy­ne­ve­zett vé­nás vért, amely a szer­ve­zet mű­kö­dé­se kö­vet­kez­té­ben ter­me­lő­dött és az el­tá­vo­lí­tan­dó szén­di­oxi­dot tar­tal­maz­za. A tü­dő­hó­lya­gocs­kák­ban le­vő oxi­gén itt az erek­ben le­vő szén­di­oxid­dal ki­cse­ré­lő­dik, így az ér­rend­szer már oxi­gén­ben dús vért szál­lít­hat a szer­vek szá­má­ra, míg a ká­ros szén­di­oxi­dot ki­lé­le­gez­zük. A tü­dő­hó­lya­gocs­kák fel­szí­ne kb. 100-150 m2, ami bi­zo­nyos mér­ték­ben függ a test­tö­meg­től, test­al­kat­tól is.

Ah­hoz, hogy a tü­dő ki-és be­lég­zés­kor tá­gul­jon és szű­kül­jön min­den­kép­pen szük­ség van a mell­kas moz­gá­sá­ra is, ami­hez egy­részt a bor­da­köz­ti iz­mok, más­részt a re­kesz­iz­mok ös­­sze­han­golt mű­kö­dé­se nél­kü­löz­he­tet­len. Fo­ko­zott fi­zi­kai igény­be­vé­tel­nél, nagy ven­ti­lá­ci­ós szük­ség­let ese­tén, egyes kül­ső mell­ka­si iz­mok (pl. tar­kó­izom, fej­bic­cen­tő izom, nagy mell­izom) szin­tén se­gít­he­tik a lég­zé­si mun­kát. Eb­ből kö­vet­ke­ző­en a mell­kas iz­ma­i­nak (bor­da­kö­zi iz­mok, nagy kül­ső mell­ka­si iz­mok) az ál­la­po­ta, fej­lett­sé­ge, és rend­sze­res edzé­se meg­kön­­nyí­ti a szer­ve­zet oxi­gén­el­lá­tá­sát, fo­koz­za a tü­dő­ben zaj­ló gáz­cse­rét.

A tel­jes tü­dő­ka­pa­ci­tás az a le­ve­gő­men­­nyi­ség, ami mély be­lég­zés­kor a tü­dő­ben van, ez kb. át­lag 6000 ml. (Ez ter­mé­sze­te­sen az élet­kor­tól, nem­től és test­súly­tól füg­gő­en vál­toz­hat). En­nek azon­ban kb. 20 szá­za­lé­ka, az úgy­ne­ve­zett ma­ra­dék tü­dő­ka­pa­ci­tás, nem vesz részt a gáz­cse­ré­ben, so­ha nem fúj­ha­tó ki. Nyu­gal­mi lég­zés­nél a ki- és be­lég­zés so­rán mind­ös­­sze a nyu­gal­mi tér­fo­ga­tot (500 ml) ven­ti­lál­ja a tü­dőnk, ezt a le­ve­gő­men­­nyi­sé­get hasz­nál­juk a min­den­na­pi élet­ben. Ez, per­cen­ként 250 ml oxi­gént biz­to­sít a szer­ve­zet szá­má­ra, ami a nyu­gal­mi mű­kö­dés­hez ele­gen­dő.

Emel­lett szok­vá­nyos lég­zé­si tech­ni­ká­nál a tü­dő­nek csak egy kis ré­sze szel­lő­ző­dik ki, és ana­tó­mi­ai, áram­lás­ta­ni, lég­zés­me­cha­ni­kai okok mi­att több­nyi­re a tü­dő­csúcs­ok ke­vés­bé vesz­nek részt a lég­zés­ben (Emi­att, mint ros­­szul ven­ti­lált te­rü­le­tek meg­be­te­ge­dés­re is haj­la­mo­sab­bak). A nyu­gal­mi tér­fo­gat eről­te­tett ki-be­lég­zés so­rán je­len­tő­sen meg­nö­ve­ked­het, és el­ér­he­ti a 4800 ml-t is. A tü­dő tel­jes ka­pa­ci­tá­sá­nak fo­ko­zá­sa, a tel­je­sít­mény nö­ve­lé­se ér­de­ké­ben fon­tos a meg­fe­le­lő, he­lyes lég­zés­tech­ni­ka al­kal­ma­zá­sa, amely­ben mind a légzőizmokat, mind a has­iz­mo­kat, és az egész mell­kas se­gít­sé­gét igény­be tud­juk ven­ni an­nak ér­de­ké­ben, hogy fo­koz­zuk a szer­ve­zet oxi­gén­el­lá­tott­sá­gát.

A le­ve­gő áram­lá­sá­ban igen fon­tos sze­re­pe van a hör­gő­rend­szer­nek, ame­lyen ke­resz­tül a le­ve­gő be­jut a hó­lya­gocs­kák­ba. Fon­tos, hogy ezek át­jár­ha­tó­ak le­gye­nek. Pél­dá­ul do­há­nyo­sok­nál lé­nye­ge­sen több vá­la­dék ter­me­lő­dik a hör­gő­nyál­ka­hár­tyán, ez aka­dá­lyoz­za a le­ve­gő áram­lá­sát, és a vá­la­dék ne­he­zeb­ben tá­vo­zik a hör­gők­ből, mert a ni­ko­tin bé­nít­ja a vá­la­dék­szál­lí­tást vég­ző csil­ló­sző­rö­ket is. Do­há­nyo­sok­nál te­hát a szer­ve­zet oxi­gén el­lá­tott­sá­ga lé­nye­ge­sen ros­­szabb, emi­att ke­vés­bé ter­hel­he­tő­ek, ál­ló­ké­pes­sé­gük so­ha nem olyan jó, mint a nem-do­há­nyo­so­ké. Emel­lett a do­há­nyo­sok ál­ló­ké­pes­sé­gé­nek rom­lá­sá­ban sok más té­nye­ző is sze­re­pet ját­szik még pl: gya­ko­ri lég­úti gyul­la­dá­sok, nagy­men­­nyi­sé­gű oxi­gén­szál­lí­tás­ra al­kal­mat­lan szál­lí­tó mo­le­ku­la (methemoglobin) kép­ző­dés stb., és ak­kor a do­hány­zás egyéb ká­ros mel­lék­ha­tá­sa­it még nem is em­lí­tet­tük.

Az oxi­gén te­hát min­den egyes szer­vünk szá­má­ra nél­kü­löz­he­tet­len „üzem­anyag”. Hi­á­nya egyes szer­vek működését ká­ro­sít­ja, mun­ká­ját hát­rál­tat­ja. Tö­me­gé­ben szer­ve­ze­tünk leg­na­gyobb oxi­gén fel­hasz­ná­ló­ja a szer­ve­zet moz­gá­sát biz­to­sí­tó váz­izom­zat. Oxi­gén hi­á­nyá­ban fá­ra­dé­kony lesz, az izom­erő gyen­gül és ha­ma­rabb ala­kul ki izom­láz.

Te­hát ha nö­vel­ni akar­juk ál­ló­ké­pes­sé­gün­ket, fo­koz­ni akar­juk tel­je­sít­mé­nyün­ket, szer­ve­ze­tünk­nek több oxi­gén­re van szük­sé­ge. Ezt pe­dig a tü­dőnk ké­pes biz­to­sí­ta­ni szá­munk­ra. Vi­gyáz­zunk rá, ne te­gyük tönk­re do­hány­zás­sal, ta­nul­junk meg he­lye­sen lé­le­gez­ni, for­dít­sunk több gon­dot kör­nye­ze­tünk­re, hogy mi­nél több friss, oxigéndús le­ve­gőt lé­le­gez­hes­sünk be.

Dr. Ju­hász Er­zsé­bet

Or­szá­gos Ko­rá­nyi TBC és Pulmonológiai

In­té­zet osz­tály­ve­ze­tő fő­or­vo­sa