Csak mérges manók ellen

Manapság az emberek jelentős hányada a szintetikus gyógyszerek helyett szívesebben alkalmazza ismét a gyógynövényeket. Sokan maguk próbálják meg a gyógyulásukhoz szükséges növényeket begyűjteni és alkalmazni, ám ezeknek elégtelen ismerete miatt mérgezések is bekövetkezhetnek.

A Solanum nemzetség, a Solanaceae – burgonyafélék – családjának névadója kb. 2000 fajjal van képviselve Földünkön. Világszerte megtalálhatók, Dél-Amerika különösen gazdag e fajokban. A Solanum nemzetség tagjainak mind gyógyászati-, mind toxikológiai jelentősége van, ugyanakkor nélkülözhetetlen táplálékforrásként is szolgálnak. Az összes fajban megtalálhatóak a glikoalkaloidok, melyek révén mérgezési tüneteket produkálnak. Ezek akár halálos kimenetelűek is lehetnek.

Nagyban közrejátszik az a tény, hogy terméseik élénk színűek, s ezzel felkeltik a figyelmet, különösképp a gyermekekét. A Solanum-alkaloidok a gyomor-bélrendszerből csak lassan szívódnak fel, bélnyálkahártya károsodás esetén ez meggyorsul. Kiválasztásuk a vesén illetve bélen keresztül történik.

Toxikológiai szempontból nehéz általános kijelentéseket tenni, hiszen egy fajon belül is a szervek fejlettségi állapotától függően különböző ezek alkaloid tartalma. Egyes fajok gyümölcseiben az érés alatt bekövetkezik ezeknek a tartalmi anyagoknak a metabolizálódása, s így az érett bogyók már csak alig mérgező vegyületeket tartalmaznak. A méregtelenítő mechanizmusnak köszönhető, hogy számos Solanum fajnak a gyümölcsét élelmiszerként tartjuk számon. Pl. paradicsom, tojásgyümölcs stb.

Enyhe alkaloid mérgezés általános tünetegyüttese: Erős nyálkahártyaizgató hatása miatt felszívódva a torokban kaparó érzést, hányást, erős hasmenést okoz, majd bekövetkezhet a keringés összeomlása. A tünetek a mérgező növényrész elfogyasztását követően rendszerint csak 4-19 óra múlva lépnek fel.

Erős mérgezés esetén a hányinger és hasmenés 3-6 napig is elhúzódhat és kábultság, félelemérzés, légszomj, szívgyengeség, látási zavarok is társulhatnak hozzá. Patológiásan nyálkahártya- és érrendszeri károsodás észlelhető.

A halálos kimenetelű mérgezés ritka, de az eseteket különös gondossággal kell diagnosztizálni. A mérgezésről megbizonyosodhatunk mikrobiológiai, mikroszkópos és pszichológiai vizsgálatok segítségével, s ezzel elkerülhetők a felesleges terápiás beavatkozások, amelyek abból adódhatnak, hogy a Solanum mérgezések könnyen összetéveszthetők a vakbélgyulladással, a Salmonella okozta megbetegedéssel, illetve a botulizmussal.

A mérgezés terápiája tüneti: amennyiben még nem következett be a hányás, gyomormosást alkalmazunk szénadalékkal. Fontos az elektrolit- és folyadékpótlás, valamint keringést biztosító szerek adása. Görcsök esetén görcsoldó szereket alkalmazunk.

A hazánkban is előforduló, mérgezést okozó Solanum fajok: a Solanum dulcamara L. vagy ebszőlő csucsor, a Solanum nigrum L. emend MILL. másnéven fekete csucsor, a Solanum tuberosum L. közismert nevén a burgonya és a Solanum pseudocapsicum L. vagy korallfácska.

A Solanum dulcamara története az i.e. időkre nyúlik vissza. Nagy valószínűséggel akkor már apotropaikum formájában alkalmazták. A középkorban és az újkor kezdetén mérges manók elleni szerként szolgált. A gyermekek bölcsője mellé helyezték az asszonyok, hogy megvédjék őket a varázslattól. Később szűkmellűség esetén alkalmazták. Az ebszőlő csucsor sok helyen az alattomosság jelképeként szerepelt. Manapság a népgyógyászat használja krónikus ekcémában, külsőleg.

Solanum dulcamara félcserje, akár 1-2 m magasra is megnőhet. Felfelé kúszó vagy elterülő, hajlékony szárral rendelkezik, a lomblevelek lándzsás, tojásdad alakúak. Virága ibolya, ritkábban fehér vagy rózsaszínű, a termése tojásdad, kezdetben zöld, később skarlátvörös, íze keserű, később édes.

A mérgező szteroid glikoalkaloidok a teljes növényben kimutathatóak. Ezek a növényi illetve állati sejtfalakat oldani képesek, ezáltal baktérium-, vírus-, gomba-, féreg- és rovarölő hatásúak. A föld feletti szervek alkaloid tartalmát tekintve a következő sorrend állítható fel: zöld bogyó > levél > hajtástengely > érett bogyó. Az érett piros bogyók gyakorlatilag nem tartalmaznak alkaloidot.

A mérgezés kapcsán megfigyelték, hogy 20-30 mg toxikus, 400-500 mg pedig halálos mennyiség solanin alkaloid esetén. Ez azt jelenti, hogy minimum 10 bogyó elfogyasztása után várhatóak a mérgezési tünetek, s kb. 200 bogyó okoz halálos mérgezést.

A halálos kimenetelű mérgezések nem megfelelően dokumentáltak, csak egy beszámolóban találhatunk elfogadható adatokat. Az eset 1948 nyarán történt Angliában, ahol egy 9 éves kislány másfél napos intenzív orvosi ellátás ellenére meghalt. A vastagbelében megtalálták a bogyók mikroszkópikus maradványait. A májból kb. 21 mg solanint mutattak ki. Az anamnézisből ismeretes, hogy a kislány egy üzemen kívüli vasúti töltés mellett játszadozott az elmúlt néhány hétben, s ott a földiszeder mellett tömegesen növő ebszőlő csucsor termését ette. Ennek ismeretében feltételezhető, hogy a gyermek hoszszabb időn keresztül jelentős mennyiségű bogyót fogyaszthatott.

A Solanum nigrum L. emend MILL. másnéven fekete csucsor vagy kutyabogyó kozmopolita növény.

Egyes országokban terápiásan alkalmazzák, de hazánkban elsősorban toxikológiai szempontból van jelentősége. A fekete csucsort a 16-17. században Európában zöldségnövényként termesztették és hasonló módon még manapság is találkozhatunk vele a trópusi országokban.

A mérgezésekért itt is az alkaloidok tehetők felelőssé. A következő sorrendben csökken ezek mennyisége: éretlen gyümölcs > levél > szár > érett gyümölcs. Az éretlen termés elfogyasztását követően 4-19 óra múlva jelentkeznek a mérgezési tünetek.

Mivel a Solanum nigrum gyomnövény, számos állatmérgezési esetet figyeltek meg. Különös veszélyforrást jelent, hogy a gépi aratás során a gyomnövény bekerülhet a zöldségnövények közé, s így az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerbe is.

A korallbokor Solanum pseudocapsicum lassú növekedésű, örökzöld, bokros cserje, melyet általában egynyáriként termesztenek.

A solanacapsin nevű alkaloidjának, direkt támadáspontja a szívizom. A szívet lelassítja az ingerképzés gátlásán keresztül. Toxikus koncentrációban sinusarrhytmiát vált ki, extrasistole, az ingervezetés blokkolása, szívmegállás ill. szívizom gyengeség is felléphet. Ugyanakkor a gasztrointesztinális traktusban izgató hatást fejt ki, hányást, hasmenést is kiválthat.

Toxicitását tekintve ellentmondó információk állnak rendelkezésünkre. Régebbi adatok szerint már kis mennyiségű bogyó elfogyasztása is mérgezési tüneteket vált ki: émelygést, hasfájást, pupillatágulatot, aluszékonyságot. Az utóbbi időkből komoly mérgezésekről nincs tudomásunk.

A Solanum tuberosum, másnéven burgonya 40-70 cm magas lágyszárú, évelő növény. Föld alatti szára tojásdad, hengeres gumókat képez. A belőle előállított keményítőt előszeretettel használja a gyógyszeripar. A népgyógyászat a friss, különösen a pirosas héjú burgonyagumó levét alkalmazza hiperaciditással járó gyomorproblémák kezelésében.

Sok embert meglep az a tény, hogy ez az élelemként szolgáló növény akár halálos mérgezést is okozhat. Valóban a Solanum tuberosum minden része toxikus szteroid-alkaloidot tartalmaz. Ezek mennyisége számos tényezőtől függ: pl. a termesztési hely éghajlati viszonyaitól, a termesztési évtől, a talaj minőségétől ill. az adott növény fejlettségi állapotától. Különösen magas értéket ér el a csírákban.

Normál esetben azonban a fogyasztásra kerülő gumóban csak elenyésző mennyiségben fordul elő, főleg a burgonya héjában. Nem megfelelő helyen, napfénynek kitéve vagy túl hosszú időn keresztül történő tárolás következtében az alkaloid tartalom az ember számára toxikus értéket érhet el. A gumó megzöldülésével ill. kicsírázásával az alkaloidok intenzív termelésbe kezdenek, különösen a héjban és csírában. Általában a toxikus mennyiségű alkaloidot tartalmazó krumpli keserű ízű. A gumó hámozását követően is nő az alkaloid szint (stresszhatás).

A szteroid glikoalkaloidok főzés során nem bomlanak el a héjában főtt krumpliban, a sültkrumpliban teljes mértékben megmaradnak, A sósburgonya esetén a főzővízbe kerülnek, s ennek következtében a víz leöntésével részben eltávolíthatók. A kifogástalanul, frissen hámozott krumpli függetlenül az elkészítési módtól, az egészségre nem ártalmas.

Phytophtora infestanssal vagy más kórokozóval fertőzött növény gumójában szintén magas alkaloid tartalmat figyeltek meg.

Gyermekek esetén a burgonya bogyóinak elfogyasztásával történő mérgezés is előfordulhat. A haszonállatok tejébe is bekerülhetnek az alkaloidok, azt keserű ízűvé tehetik és másodlagos humán mérgezést okozhatnak.

Magyarországon ezen növényi mérgezésekkel kapcsolatban nem történt adatgyűjtés, így csak a külföldi statisztikákra hagyatkozhatunk. A berlini Toxikológiai Centrum szerint 1972-től a korallfácska esetében 1000 esetben kértek tanácsot, a fekete illetve az ebszőlő csucsornál 318 esetet, a burgonyánál 292 esetet tartanak számon.