Nagy-Bandó András visszérműtéteinek történetét olvasva több kérdés merült fel bennem. Vajon mikor ismerték fel először visszérbetegségét, milyen kezelést kapott az első műtét előtt, és az azt követő időszakban, míg sor került a következő műtétre?
A tágult visszerek és az ezek által okozott panaszok – amelyeknek oka a tágulásra hajlamos érfalszerkezet és/vagy az elégtelenül működő visszérbillentyük lehettek – nem egyszerre, hirtelen alakulnak ki. A visszértágulatok megjelenése esetén érbelgyógyász vagy érsebész által végzett angiológiai vizsgálat szükséges, melynek során tisztázzák a betegség kiváltó okát, stádiumát és a szükséges illetve lehetséges gyógykezelést, mellyel a betegség progressziója lassítható.
Valószínűleg lényegesen javított volna Nagy-Bandó András helyzetén, ha legalább az első műtétet követően kompressziós harisnyát hord, mely összenyomja a felszínes tágabb vénákat, így csökkenti a vénákban uralkodó nyomást, ezáltal a tágulásra hajlamos vagy billentyűelégtelenség folytán fokozott terhelésnek kitett vénafal segítséget kap. Elégtelen vénabillentyű záródás esetén az alsó végtagok vénáiban álló helyzetben a vér a hidrosztatikai erőnek megfelelően nem a szív felé, hanem visszafelé áramlik, a vénákban a falra nehezedő nyomás nő és ez fokozza a vénák tágulatát.
Ez a funkciózavar – ami műszeres vizsgálattal kimutatható – a különböző fokozatú kompressziós harisnyák alkalmazásával jól befolyásolható. A kezelés másik fontos tényezője a gyógyszeres terápia. Ma már tudjuk, hogy az erek belső felszínét borító úgynevezett endothel sejtréteg igen fontos szerepet játszik az érrendszer, a véralvadás és a gyulladásos folyamatok szabályozásában. A vénákban az endothelium működészavara esetén az érfal fokozottan áteresztővé válik, mely vizenyőképződésben azaz köznapi nyelven lábdagadásban nyilvánul meg.
A véralvadás egyensúlyának megbomlása fokozott vérrögképződéshez, trombózisok kialakulásához vezethet. A visszérbetegség kezelésében régóta alkalmazott flavonoidokról bebizonyosodott, hogy javítják a vénás endothelsejtek működését, csökkentik az érfal áteresztőképességét, ezáltal a vizenyőképződést. A visszérbetegség jelentkezésekor tehát van mód a progreszszió megállítására vagy lassítására és egy visszérműtétet követően megkezdett kezeléssel, akár elkerülhető lehet az újabb műtét.
Biztos vagyok benne, hogy Nagy-Bandó András egészséges életmódja késleltette a visszérbetegség előrehaladását, a második műtét időpontját, azonban a fenti terápiás lehetőségek alkalmazása hasznára válhatott volna, tovább csökkentve a betegség előrehaladásának ütemét.
Dr. Farkas Katalin
belgyógyász főorvos
