Kevesen vannak, akik életük folyamán legalább néhányszor nem szenvedtek a fejfájástól, de vajon amikor belénk nyilall a kínzó érzés, tudjuk-e, hogy pontosan mi az oka, hogy a fejfájásnak melyik típusáról van szó, és miként szüntethetjük meg leggyorsabban a tüneteket? A fejfájásnak több típusa van.
A tenziós fejfájás a leggyakoribb, előfordulása egyes statisztikák szerint 70-80 százalék. Nőknél gyakoribb, de a férfiakat is szép számban érinti. A migrénnel ellentétben ez nem rohamok formájában lép fel, hanem napi rendszerességgel, vagy hetente többször jelentkezik. A fájdalom kevésbé erős, mint a migrénnél, inkább tompa vagy feszítő jellegű, gyakran olyan, mint egy abroncs vagy satu, ami az ember fejét szorítja. A betegeknek általában nem a fájdalom erőssége okoz igazán gondot, hanem az, hogy nehezen vagy egyáltalán nem múlik el. Hányinger, hányás, fény vagy hangok iránti túlérzékenység a tenziós fejfájásban nem jellemző, de a két utóbbi enyhe formában előfordulhat. Leggyakrabban az összpontosítást, a munkához szükséges tartós figyelmet akadályozza.
Az okok nem ismertek, de valószínűleg szerepe van egyrészt a fájdalom-feldolgozás – valószínűleg öröklött – működészavarának, másrészt a fej körül található, sokszor egyáltalán nem látványos izmok és a nyak-vállövi izmok tartós összehúzódásának. Ez utóbbira utal egyébként a „tenziós” elnevezés is. A tenziós fejfájás fenntartásában gyakran van szerepe a stressznek, a mozgásszegény életmódnak. Legfontosabb ezért a rendszeres mozgás, szükség szerint relaxáció, autogén tréning elsajátítása és rendszeres gyakorlása. Szükség lehet gyógyszerekre is, de fájdalomcsillapítóként ne a kombinált formákat részesítsük előnyben, mert a gyógyszerekhez való hozzászokás súlyosbíthatja a fejfájást. Tartós eredményt csak a fejfájást fenntartó tényezők felkutatása és lehetőség szerinti kiküszöbölése, de legalábbis megfelelő kezelése hozhat.
Azt a fejfájást, amiről a legtöbb szó esik, gyakran az erős fejfájás szinonimájaként említik. Ez a migrén. Előfordulása a teljes népességre vonatkoztatva 8-12 százalék, ezen belül leggyakoribb a 20-50 év közötti nők körében, ebben a csoportban 20-25 százalékot is elér a gyakorisága. A migrén rohamok formájában jelentkezik, melyek 4 órától 3 napig tarthatnak és havonta többször ismétlődhetnek. Előfordulhat azonban több hónapos, esetleg éves szünet, máskor havi 6-8 roham is. A fájdalom általában lüktető, görcsös jellegű, szinte mindig hányinger, de legalábbis étvágytalanság, máskor hányás, a külvilág ingerei (fények, hangok, szagok) iránti fokozott érzékenység kíséri.
A betegek többsége nehezen vagy alig tudja ellátni napi teendőit, legjobb, ha sötét, nyugodt szobában le tudnak feküdni, ahol nem zavarja őket senki. A betegek egy része a rohamokat már egy nappal előre megérzi, elsősorban hangulatváltozás hívhatja fel a közelgő rohamra a figyelmet. A rohamok mintegy negyedét látászavar vezeti be, ilyenkor előfordul, hogy a látótér egy részén csak fekete folt van, mást nem látunk, máskor villogó pontok vagy fényes, esetleg színes vonalak, gömb vagy csillag alakzatok jelennek meg. Ezek a jelenségek fokozatosan alakulnak ki és 15-20 perc alatt megszűnnek. Ennél jóval ritkábban a végtagok zsibbadása, gyengesége, beszédzavar vagy szédülés is előfordulhat.
A súlyos migrén roham jellegzetes, a külső szemlélő számára is riasztó lehet. Nem csoda, hogy már az egyiptomiak is leírták, bár még nem nevezték migrénnek. Ez a kifejezés francia eredetű, a fejfájás gyakran féloldali jellege miatt a görögök nevezték hemicraniának, ami aztán a korabeli angol nyelvbe „megrim”-ként került, innen származik a „franciásított” migraine vagy migrén szó. Hosszú ideig a lélek betegségének tartották, ma már biztosan tudjuk, hogy nem erről van szó, de az igaz, hogy szellemi vagy lelki megterhelés a rohamokat kiválthatja. Mai tudásunk szerint a migrénre való hajlam öröklődik, ennek genetikai alapjáról is vannak már ismereteink, de még számos megválaszolatlan kérdés vár tisztázásra. A genetikai „hiba” következménye az agy csökkent energiatartaléka, ami könnyen kimeríthető, annál is inkább, mivel az egyik fontos élettani folyamat, az ismétlődő környezeti ingerekhez való alkalmazkodás képessége (azaz habituáció) sem működik tökéletesen. Ezeken kívül biztosan szerepet játszanak a hormonális változások, hiszen sok nőnek csak a menseshez kapcsolódóan van migrénes rohama, ugyanakkor a terhesség és szoptatás ideje alatt egyáltalán nincs. Bizonyos ételek (sárga sajtok, csokoládé), alkohol, rendszertelen táplálkozás, kevés alvás, időjárási frontok a rohamokat szintén kiválthatják, de ezekre mindenki különböző mértékben érzékeny.
A migrén kezelésében megkülönböztetünk roham- és megelőző kezelést. Rohamkezelésre mindenkinek szüksége van, de ez nem jelent feltétlenül minden esetben gyógyszeres kezelést. Első lépésként a lehető legtöbb kiváltó tényező kiiktatása javasolt, mert így is kivédhetünk legalább néhány migrén rohamot. A megmaradó rohamok kezelésében többféle lehetőségünk van: enyhébb rohamokat a patikában kapható fájdalomcsillapítók is megoldhatnak, erősebb rohamok esetén azonban migrén kezelésében specifikus gyógyszerekre lehet szükség, amit az ideggyógyász szakorvos írhat fel.
