A citromfű – egy Kis-Ázsiából származó lágyszárú növény. A középkorban Benedek-rendi szerzetesek hozták az Alpokon át nyugat-európai kolostorkertjeikbe. Nagy Károly császár ennek a termesztését is rendeletileg írta elő 810 táján, alattvalói számára. A parasztudvarokon még ma is fellelhetjük, mint gyógy- és fűszernövényt.
A citromfüvet (latin neve Melissa officinalis L.) a nép mézfűnek, méhfűnek, citromszagú melisszának is hívja. A népi gyógyászat a citromfüvet szinte minden betegségre használja. Rossz közérzet esetén, gyomor- és bélpanaszoknál, epe- vagy májbántalmaknál, és megfázásnál is segít. Sokféle tulajdonsággal rendelkezik, alkalmazzák a gyógyászatban, sőt fűszerként is. Az ókori keleti tudós orvos, Avicenna (980–1037. között élt) a „szív örömének” nevezte a növényt. A citromfűben található illóolaj, és főként ennek egyik komponense, a citronellál, nyugtató hatású, már mikroszkopikus adagban bevéve is. Kiváló eszköz a neurózis, depresszió, álmatlanság és a fejfájás kezelésére. Érthető, hogy a középkortól kezdve a fenti tulajdonságoknak köszönhetően a citromfű szélesen elterjedt a kardiológiában, a „szív erősítésére és a jó közérzet elérésére”. Ehhez jön még a citromfű illóolaja, ami baktérium-, vírus-, sőt gombaölő hatású. Kedveltsége miatt a citromfüvet 1988-ban az év gyógynövényének választották.
Mivel a citromfű hatóanyagai serkentik a szívműködést, és frissítik a szervezetet, de nem okoznak sem szívdobogást, sem álmatlanságot, még egészen kis gyerekek is ihatják. Így jól helyettesítheti a kávét.
Az érzékeny, gyulladásra, foltosodásra hajlamos, leégett bőr megnyugtatására, vízmegtartó képességének növelésére is ideális készítmény a citromfű zselé.
Friss, a citromszagra emlékeztető levelét saláták, gyümölcslevesek, mártások, főzelékek, töltelékek, gomba-, szárnyas- és vadételek, fűszerecetek ízesítésére használjuk, de hűtött italokban, süteményekben is kiváló. Ecetet, olajat és likőrt is ízesítenek vele.
K. J.
