Elpocsékolt értékeink

Az át­lag­em­ber szel­le­mi ka­pa­ci­tá­sá­nak jó, ha két szá­za­lé­kát hasz­nál­ja ki. Pe­dig, ha csak a te­le­ví­zió előt­ti pas­­szív nas­so­lást, na­pi egy óra, bár­mi­lyen hasz­nos te­vé­keny­ség­re cse­rél­né, le­gyen az jó köny­vek ol­va­sá­sa, rend­sze­res sport­te­vé­keny­ség, nyelv­ta­nu­lás, hang­sze­ren va­ló já­ték, a vi­lág egyik leg­kép­zet­tebb em­be­ré­vé vál­hat­na, és rá­adá­sul egész­sé­gét is meg­őriz­het­né. Lát­hat­juk te­hát, hogy mi­cso­da iszo­nya­tos po­csé­ko­lást foly­ta­tunk tes­ti és szel­le­mi ér­té­ke­ink­kel és tar­ta­lé­ka­ink­kal. Ez fo­ko­zot­tan ér­vé­nyes a cu­kor­be­te­gek­re.

Közismert, hogy az I. tí­pu­sú di­a­bé­tesz mel­lett egy­re gya­ko­ribb a la­kos­ság kö­ré­ben a II. tí­pu­sú – úgy­ne­ve­zett nem in­zu­lin­füg­gő – cu­kor­be­teg­ség, amely­nek oka el­ső­sor­ban a hely­te­len élet­mód­ban gyö­ke­re­zik. A ma­gyar la­kos­ság csak­nem két­har­ma­da, je­len­tős test­súly több­let­tel ren­del­ke­zik, amely több­nyi­re inak­tív élet­mód­dal pá­ro­sul. Az em­be­rek több­sé­ge nem szí­ve­sen néz szem­be az­zal a tén­­nyel, hogy éle­te hát­ra­lé­vő ré­szé­ben ked­venc éte­lei és ita­lai egy ré­szé­ről vég­leg le kell mon­da­nia. Ar­ról pe­dig, hogy he­ten­te leg­alább négy­szer, mi­ni­mum negy­ven per­cet azo­nos in­ten­zi­tás­sal mo­zog­jon (pul­zus­szám: 180 – élet­kor) so­kan hal­la­ni sem akar­nak. Ilyen­kor kez­dő­dik meg a kü­lön­bö­ző ki­fo­gá­sok gyár­tá­sa: ne­kem er­re nincs időm, pén­zem, ked­vem stb…

Sta­tisz­ti­kai fel­mé­ré­sek jel­zik, hogy a ma­gyar la­kos­ság át­lag há­rom órát tölt el a TV előtt. Ez alatt rend­sze­rint va­la­mit rág­csál­nak, il­let­ve isz­nak, ami rend­sze­rint sze­szes ital. Így te­hát, túl azon, hogy ki­von­ják ma­gu­kat a test­moz­gás alól, fe­les­le­ges ka­ló­ri­ák­kal töm­ve ma­gu­kat, csak a té­li zsír­rak­tá­ra­kat nö­ve­lik. Mér­ték­adó vé­le­mé­nyek sze­rint, meg­fe­le­lő élet­mód és ke­ze­lés mel­lett a cu­kor­be­te­gek élet­tar­ta­ma hos­­szabb le­het az át­lag po­pu­lá­ci­ó­é­nál, mely­nek va­ló­szí­nű ma­gya­rá­za­ta az, hogy a cu­kor­be­teg oda­fi­gyel ma­gá­ra, di­é­tá­zik, rend­sze­res or­vo­si kont­roll alatt áll és egész­sé­ge­sebb élet­mó­dot foly­tat, mint a töb­bi­ek.

A di­a­bé­tesz di­é­tá­já­val szám­ta­lan spe­ci­á­lis ki­ad­vány fog­lal­ko­zik, me­lyek hasz­nál­ha­tó re­cep­te­ket is tar­tal­maz­nak. Itt csak né­hány gon­do­la­tot emel­nék ki e tárgy­kör­ből. A cu­kor­be­teg ét­rend­je tar­tal­maz­zon mi­nél több ga­bo­na­fé­lét, zöld­sé­get és mi­nél ke­ve­sebb na­tív cuk­rot, il­let­ve olyan élel­mi­szert, mely­nek ma­gas az ún. glikémiás in­de­xe (mi­lyen gyor­san il­let­ve ma­gas­ra emel­ke­dik a vér­cu­kor az el­fo­gyasz­tott táp­lá­lék után bi­zo­nyos idő­egy­sé­gen be­lül). Ke­vés szót és hang­súlyt szo­kott kap­ni a fo­lya­dék­fo­gyasz­tás a di­a­bé­tesz­ben. Min­den­képp fon­tos, hogy leg­alább 2-2.5 li­ter ka­ló­ria­men­tes fo­lya­dé­kot igya­nak meg na­pon­ta. Ez le­het gyógy­tea, ás­vány­víz, zöldséglé vagy olyan ros­tos gyü­mölcs­lé, mely csök­ken­tett mér­ték­ben, vagy in­kább egy­ál­ta­lán nem tar­tal­maz cuk­rot. A ka­ló­ria­dús fo­lya­dé­kok­kal „orvul” több fe­les­le­ges ki­lót le­het fel­szed­ni. Ezért nem mind­egy te­hát, hogy mi­lyen fo­lya­dé­kot fo­gyasztunk.

Dr. Bakanek György