A migrénes rohamok jellegzetesek, már az egyiptomiak is leírták, bár még nem nevezték migrénnek. Hosszú ideig a lélek betegségének tartották. Ma már biztosan tudjuk, hogy nem erről van szó, de az igaz, hogy a szellemi vagy lelki megterhelés, kiválthatja a rohamokat . A fejfájásnak persze számos enyhébb és súlyosabb változata van, és a kiváltó okok is széles skálán mozognak.
Nem sok olyan ember van, aki élete során soha nem tapasztal fejfájást, nem mindenki fordul azonban ezzel a panasszal orvoshoz. Aki mégis ezt teszi, az leginkább azért, mert régóta küszködik a fejfájással és nem sikerül úrrá lenni rajta.
Előfordul az is, hogy hirtelen kezdődik, és esetleg más panaszok társulnak hozzá. Az orvosnak – aki általában a háziorvosunk – első dolga az, hogy eldöntse, a fejfájás egy másik betegség tünete, vagy maga a betegség.
Az első esetben sokszor derül ki magas-vérnyomás, arcüreg-gyulladás, szemészeti betegség. Láz, hányinger, hányás egyidejű jelentkezése, agyhártya-gyulladásra utalhat. Legtöbben azonban mégis arra gyanakodnak, hogy agydaganat okozza a fejfájást, de ez a gyanú csak ritkán igazolódik. Leginkább akkor, ha a fejfájás 40-50 éves korban, vagy még később kezdődik, és nem önmagában jelentkezik, hanem hányinger, hányás, szédülés, a kar vagy a láb zsibbadása, gyengesége, esetleg beszédzavar kíséretében.
A hozzátartozók vehetik észre, hogy a fejfájásról panaszkodó rokonuk viselkedése megváltozik, esetleg a szokásosnál jóval többet alszik. Ilyenkor mindenképpen ideggyógyászhoz kell fordulni, aki elvégzi, illetve elvégezteti a szükséges vizsgálatokat, szükség esetén kórházba utalja a beteget.
Az esetek nagy többségében azonban semmilyen más betegség nem igazolódik, ez azt jelenti, hogy maga a fejfájás a betegség, másként fogalmazva önálló fejfájásról van szó.
Az önálló fejfájások is nagyon sokfélék lehetnek, osztályozásuk nem egyszerű feladat. A most használatban lévő nemzetközi együttműködéssel megalkotott és sok szakember tapasztalatán alapuló csoportosítás 1988. óta használatos, de nemsokára új változat megjelenése várható. Ez azért nagyon fontos, mert az önálló fejfájások pontos diagnózisának felállítása, szinte kizárólag a beteggel való beszélgetés alapján, a betegség tünetei, lefolyása alapján lehetséges. Ebben a betegségben nincsenek olyan eszközös vizsgálómódszerek, mint például rtg. vagy az agy állományáról képet adó számítógép tomographia (CT), melyek a fejfájásra jellemző elváltozásokra mutatnának. Jelen tudásunk szerint ez azért van így, mert az önálló fejfájások többsége, olyan visszatérő működési zavar következménye, ami az agy megfelelő központjait érinti és nyomon követésére csak speciális, a tudományos kutatásban használt módszerek segítségével van mód. Ezek a módszerek sem alkalmasak azonban a diagnózis felállítására, csak a már ismert és bizonyos szempontok szerint kiválogatott betegek és nem fejfájós emberek vizsgálata alapján, az egyes fejfájások megértéséhez visznek közelebb. 
A talán legjobban ismert önálló fejfájás-betegség a migrén. Ez rohamok formájában ismétlődik, melyek 4 órától 3 napig tarthatnak, és havonta többször ismétlődhetnek. Előfordulhat azonban több hónapos, esetleg éves szünet, majd havi 6-8 roham. A fájdalom általában lüktető, görcsös jellegű, szinte mindig hányinger, de legalábbis étvágytalanság, máskor hányás, a külvilág ingerei iránti fokozott érzékenység kíséri. Ilyenkor a betegek többsége lehetőleg lefekszik, sötét, nyugodt szobában, ahol nem zavarja senki, és aludni próbál. A rohamok negyedét látászavar vezeti be, ilyenkor előfordul, hogy a látótér egy részén csak fekete folt van, mást nem látunk, máskor villogó pontok, vagy fényes, esetleg színes vonalak, gömb vagy csillag alakzatok jelennek meg. Ezek a jelenségek fokozatosan alakulnak ki, és 15-20 perc alatt megszűnnek. Ennél jóval ritkábban a végtagok zsibbadása, gyengesége, beszédzavar vagy szédülés is előfordulhat. Mai tudásunk szerint a migrénre való hajlam öröklődik, ennek genetikai alapja ma már ismert, de még korántsem tisztázott teljesen. A genetikai „hiba” következménye az agy csökkent energiatartaléka, ami könnyen kimeríthető, annál is inkább, mivel az egyik fontos élettani folyamat, az ismétlődő környezeti ingerekhez való alkalmazkodás képessége (azaz habituáció) sem működik tökéletesen. Ezeken kívül biztosan szerepet játszanak a hormonális változások, hiszen sok nőnek csak a menseshez kapcsolódóan van migrénes rohama, ugyanakkor a terhesség és szoptatás ideje alatt egyáltalán nincs. Bizonyos ételek (sárga sajtok, csokoládé), alkohol, rendszertelen táplálkozás, kevés alvás, időjárási frontok a rohamokat szintén kiválthatják, de ezekre mindenki különböző mértékben érzékeny. A migrén kezelésében megkülönböztetünk roham- és megelőző kezelést. Mielőtt gyógyszerekhez nyúlunk, fontos minden olyan kiváltó tényező kiiktatása, ami rajtunk múlik, mert így is kivédhetünk legalább néhány migrén rohamot. A rohamok kezelésében többféle lehetőségünk van: enyhébb rohamokat a patikában kapható fájdalomcsillapítók is megoldhatnak, erősebb rohamok esetén azonban a migrén kezelésében, specifikus gyógyszerekre lehet szükség, amit az ideggyógyász szakorvos írhat fel. Figyelni kell arra, hogy a kombinált fájdalomcsillapítók rendszeres (heti többszöri) szedése a fejfájást is mindenapossá teheti, a gyógyszerhez való hozzászokás révén. Megelőző kezelést csak orvos kezdhet, ez kúraszerűen mindennapos gyógyszerszedést jelent, aminek célja, a rohamok gyakoriságának és erősségének csökkentése. A migrén elsősorban a nőket sújtja, gyakorisága a 20-40 év közötti korosztályban a legmagasabb, 20-30 százalék közé tehető.
A leggyakoribb fejfájás az úgynevezett tenziós fejfájás, aminek előfordulása egyes statisztikák szerint 70-80 százalék, nőknél gyakoribb, de a férfiakat is érinti. A fájdalom kevésbé erős, mint migrén esetén, inkább tompa vagy feszítő jellegű, gyakran olyan, mint egy abroncs vagy satu, ami az ember fejét szorítja. A betegeknek általában nem a fájdalom erőssége okoz igazán gondot, hanem az, hogy nem múlik el. A migrénnél megismert kísérő tünetek itt nem jellemzőek, bár a fények vagy hangok iránti fokozottabb érzékenység, enyhe hányinger lehet, leggyakrabban az összpontosítás, a munkához szükséges tartós odafigyelés megy nehezen. Ezt sokan a szellemi leépülés, kezdődő Alzheimer betegség jeleként értékelik, de különösen fiatalabb életkorban ez szinte soha nem igazolódik. A tenziós fejfájás jelentkezhet havi néhány alkalommal, de állandósulhat is, ez viszi általában orvoshoz a betegeket. Ilyen esetben nem ritka a rendszeres fájdalomcsillapító-fogyasztás sem, ami tovább ronthatja az állapotot. Ebben a fejfájás-formában sem ismertek pontosan az okok, úgy gondoljuk, hogy szerepe van egyrészt a fájdalom-feldolgozás – valószínűleg itt is öröklött – működészavarának, másrészt a fej körül található, sokszor egyáltalán nem látványos izmok és a nyak-vállövi izmok tartós összehúzódásának. Ez utóbbira utal egyébként a „tenziós” elnevezés is. A tenziós fejfájás fenntartásában gyakran van szerepe a stressznek, a mozgásszegény életmódnak. Legfontosabb ezért a rendszeres mozgás, szükség szerint relaxáció beiktatása a mindennapokba, emellett esetleg kúraszerűen gyógyszerszedés. Tartós eredményt csak a fejfájást fenntartó tényezők felkutatása és lehetőség szerinti kiküszöbölése, de legalábbis megfelelő kezelése hozhat.
E két fejfájás forma mellett van még számos ritka eset, ezek közé tartozik pl. az úgynevezett cluster típusú fejfájás. Ez szinte kizárólag a férfiak betegsége, a legerősebb fájdalomként tartják számon. Az éles, mindig ugyanazon féloldali szem- és halántéktáji fájdalom a migrénnél jóval rövidebb rohamok formájában jelentkezik (1/2-2 óra) és a fájdalom oldalán a szem könnyezése, belövelltsége, néha a szem összehúzódása, orrfolyás vagy dugulás, az arc kipirulása kíséri. Ez mindenképpen szakorvosi segítséget igényel, egyrészt mert ritka, így felismerni sem könnyű, másrészt, mert kezelése sem könnyű feladat.
Dr. Áfra Judit
