Hangos petárdák, kürtök harsannak az utcán, színes ruhába bújt, arcukat álarc mögé rejtő emberek táncolnak, mulatnak mindenütt. Februárban mindenki a tél végét várja, no és persze a farsangot. A bálok, maskarák, féktelen mulatozás időszaka ez, amely mint sok minden más is, erősen megalapozott hagyománnyal rendelkezik.
Ha azt mondom, mélyen gyökerező tradíció, az a farsangra hatványozottan igaz, hisz már a XIV – XV. századból fellelhetők olyan írásos anyagok, melyek a télbúcsúztató ünnepsorozatra utalnak. Hogy mi is tulajdonképpen a farsang? A vízkereszttől, a húsvétot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tartó időszak, melyben sajátosan ötvöződnek a mélyen vallásos keresztény és az ösztönös pogány elemek. A tél búcsúztatásának, a tavasz köszöntésének felfokozott időszaka ez, melyhez a népi szokások garmadája kapcsolódott, szinte elválaszthatatlanul.
Melyek is voltak ezek? Bizonyára mindenki hallott már a busójárásról vagy a téltemetésről. Kedves szokásként a lakodalmak is a farsangi időszakra estek, ahol az egybekelő ifjak, az új, közös élet kezdete egyet jelentett az újjáéledő természet jelképével. Természetesen az öröm, a mulatozás nem lehetett és ma sem lehet teljes, bőséges ivás és evés nélkül. Az elmúlt idők nagy falatozásainak emléke maradt ránk többek között, a zabáló- vagy kövércsütörtök elnevezésben. A mértéktelen táplálkozás a természet bőségét volt hivatott serkenteni. A bőséges étkezés szokásával együtt számos hagyományos farsangi étel is kialakult, fennmaradt. Most sokan biztosan rávágják, hát persze, a farsangi fánk, de azt kevesebben tudják, hogy a rétes fogyasztásának legalább ekkora tradíciója volt.
Közismerten kitűnő nyújthatóságával a rétestészta a szerencse szimbóluma lett. Készítéséhez a megszokottnál kicsit durvább, nagyobb szemcseméretű lisztet úgynevezett fogós vagy réteslisztet alkalmaznak, melyet ezen kívül leginkább a tésztaipar használ. A rétes a korszerű étkezés szereplői közé remekül illik, hiszen kevés tésztát és táplálkozás-biológiailag értékes anyagokban gazdag tölteléket tartalmaz.
A ma konyhatündérei ráadásul abban a szerencsében is részesülhetnek, hogy a farsangi nyalánkság készítésekor megmenekülhetnek a tésztanyújtás fáradtságos, csak a nagyi elbeszéléseiben szórakoztató tennivalójától konyhakész réteslap használatával. Igazán rugalmas ételről van szó, hiszen ízesítéstől függően nemcsak deszszert, hanem különleges előétel (például: libamájjal, gombával, esetleg sajttal és brokkolival töltve), vagy remek köret (például vadételek, szárnyasok mellé sárgarépával és káposztával bélelve) válhat belőle. Legszélesebb körben azonban a rétes mégis édes oldaláról ismert, és valóban a változatoknak csak a fantázia szab határt. Sokak kedvence a mákos, almás, meggyes, mazsolás-túrós rétes. A klasszikus változatok persze feldobhatók újszerű párosításokkal, mint amilyen a sütőtökös-mákos, sárgarépás-almás vagy a ribizlis-túrós rétes.
Dúsítható a töltelék olajos magvakkal, például mandulával, dióval, pirított szezámmaggal, de akár búzacsírával vagy zabkorpával is. A korszerűség és az energiaszegénység kedvéért érdemes a tésztalapok előkészítésekor a lehető legkevesebb zsiradékot (lehetőleg növényi olajat) felhasználni.
Szűcs Zsuzsanna
dietetikus
Szűcs Zsuzsanna
dietetikus
