Hazánk területének négyötöde alatt termálvíz található. Miután hasonló hidrogeológiai adottságokkal csak Izland, Japán és Németország büszkélkedhet, akár termálvíz-nagyhatalomnak is nevezhetjük magunkat. Gyógyvizeink jótékony hatásairól, a gyógyfürdőkről dr. Bender Tamás, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosa számolt be lapunknak.
Ezerkétszáz forrásunkból 160-at minősítettek gyógyvízzé, közel 100 gyógyfürdőnk és szanatóriumunk közül pedig 13-at tartanak számon nemzetközileg is elismert gyógyhelyként.
Felszín alatti vizeink közül azokat, amelyek literenként legalább 1000 milligramm oldott ásványi anyagot, vagy egyes életfontosságú nyomelemekből az átlagosnál többet tartalmaznak, ásványvíznek nevezzük. Azokat az ásványvizeket pedig, amelyek a föld alól feltörve legalább 30 °C-fokosak, termálvíznek hívjuk. A gyógyvízminősítést azon ásvány-, illetve termálvíz kaphatja meg, amelynek gyógyhatását klinikai tanulmányok igazolják, illetve amelyet ezek alapján az Országos Gyógyfürdő Igazgatóság gyógyvíznek nyilvánított.
Mint Hippokratész és Galenus műveiből is kiderül, a különféle vizes gyógymódok már az ókorban is fontos kellékei voltak az egészség megőrzésének és a gyógyításnak, míg a közép- és az újkorban főként a német természetgyógyászok – például a különféle borogatások kitalálója: Priessnitz – jeleskedtek a vízben rejlő gyógyerő mind teljesebb megismerésében és alkalmazásában.
Hazánkban is nagy hagyománya van a vízgyógyászatnak: Magyarország a XIX. század végétől a második világháború kitöréséig a világ egyik vezető balneológiai nagyhatalma volt, legnevesebb orvosaink – többek között Korányi Sándor – foglalkoztak e tudománnyal. Az 50-es és a 60-as évek „reformjainak” köszönhetően aztán a balneológia is feledésbe merült, a 70-es évekre pedig olyannyira elveszítette hajdani presztízsét, hogyha a gyógyító szakmában valakit meg akartak sérteni, azt mondták neki, „te még fürdőorvosnak sem vagy jó.”
A 90-es évektől ismét javulni kezdett a helyzet. Természetesen gyógyvizeink, gyógyfürdőink és gyógyszállóink népszerűsítéséért még bőven van mit tenni, mindenek előtt újabb és újabb kutatásokat, klinikai tanulmányokat végezni és minél szélesebb körben – neves külföldi szaklapokban, illetve a világhálón – publikálni ezek eredményeit.
A gyógyvizek alkalmazása meglehetősen sokrétű. Ezek ugyanis részben kívülről (gyógyfürdők), részben belülről (ivókúrák) fejthetik ki jótékony hatásukat. A gyógyfürdők – amelyek a víz nyomása, hőhatása, illetve vegyi összetétele által gyógyítanak – 90 százalékban mozgásszervi bántalmak (idült ízületi gyulladás, kopásos gerinc- és ízületi elváltozások, köszvény, porckorong-megbetegedések) esetén használatosak, míg a kéntartalmú vizek egyes bőrbeteg-ségek, a sótartalmúak nőgyógyászati panaszok, a szénsavtartalmúak pedig érbetegek, keringési panaszok esetén alkalmazhatók.
Az ivókúrák általában az emésztőrendszeri és anyagcsere-betegségek – gyomorégés, savtúltermelés, epebántalmak, székrekedés – esetében hatásosak. Az alkálikus vizek kiváló savkötők, míg a szulfátosak hashajtók, elősegítik a bélmozgást. A kúrák sikeresen alkalmazhatók egyes húgyivarszervi betegségek esetében is, ha például valakinek
kalcium tartalmú veseköve volt, magnéziumban gazdag gyógyvíz fogyasztásával megelőzheti az újabb vesekő képződését.
Hazánk számos tradicionális gyógyvízzel rendelkezik, ilyen többek között a Ferenc József, a Mira, az Igmándi, a Mohai Ágnes, a Parádi víz, vagy a szegedi Szent Anna-kút vize. Ezek közül is az egyik legismertebb a világon egyedülállóan magas oldott anyagtartalommal rendelkező, sokféle betegség kezelésére alkalmas Salvus. Ennek a víznek a kortyolgatása ugyanis nemcsak különböző emésztőszervi panaszok csillapítására, illetve a cukorbetegek vércukorszintjének csökkentésére alkalmazható eredményesen, de permetét belélegezve tisztítja a légutakat, gyógyítja azok gyulladásait, sőt a hangszálak regenerálódását is elősegíti.
A gyógy- és ásványvizeinkben található nyomelemek persze egyéb hatással is vannak szervezetünk működésére. A nátrium a vízháztartás és a vérnyomás szabályozásában, a klór az emésztés elősegítésében, a jód a pajzsmirigy egészséges működésében, a cink és a mangán a fehérje-, a zsír- és a szénhidrát-anyagcserében játszik szerepet.
A vas az oxigén-, a szén-dioxid- és az elektronszállításban, illetve a hemoglobin képződésében, a magnézium az idegrendszer tevékenységének támogatásában, a kálium az izmok és idegek működésében tölt be fontos szerepet, míg a kalcium, a foszfor és a fluor a csontok és a fogak fontos építőelemei.ár a gyógyvizeink jelentős része palackozva, recept nélkül kapható a gyógyszertárakban, sőt sok élelmiszerüzletben is, csak orvosi felügyelet mellett szabad tartósan vagy rendszeresen fogyasztani, ha ugyanis nem figyelünk oda kellőképpen az adott víz összetételére, bajt okozhatunk.
Egy erősen jódtartalmú víz például kifejezetten káros lehet a pajzsmirigy-túlműködésben szenvedők számára. Egy biztos, az ivókúrák az esetek döntő többségében úgynevezett additív terápiák, azaz hatásosan kiegészítik és valamivel olcsóbbá teszik a gyógyszeres kezelést, de nem helyettesítik azt.
Csikor Ottó
Képek: archív,
Magyar Balneológiai Egyesület
