A gerinc normális görbületeinek kialakulása az állással válik teljessé. A laza vállövi izomzat, az előre eső has, az úgynevezett hanyag tartás általános probléma. Ennek rendezésére a torna és a korai úszásoktatás a legalkalmasabb eszköz. Az otthoni „csimpaszkodási” lehetőség biztosításával, például a gyűrűhinta, bordásfal segítségével, játék közben észrevétlenül erősödik a hasizom és a vállöv, ami segíti a tartás javulását.
A diagnosztikus problémát a növekedés során megmaradó, fokozott háti domborulat (kyphosis) jelenti, hiszen tizenéves korban már fenyeget az úgynevezett. juvenilis osteochondrosisok egyike, a Morbus Scheuermannak nevezett betegség. A hát, ritkábban a háti és ágyéki szakasz egyáltalán nem korrigálható. A fenti diagnózist a hát előre domborodása, a rendszeres panaszok és a röntgenen is észlelhető szerkezeti elváltozások alapján lehet felállítani. Eredetét, kialakulásának okát ma sem ismerjük. Egyes feltételezések szerint a tartási rendellenességek miatt alakul ki, de ez nem bizonyosodott be, hiszen aktív sportos élet mellett is megjelenhet.
A Scheuermann kór a csontrendszer fejlődésének jellegzetessége miatt alakulhat ki. Azok a területek, melyek a növekedés során porc-csont átalakuláson mennek keresztül, bizonyos testtájékokon sérülékenyek. A végartériákkal ellátott részletek ismeretlen okból elhalnak, lebomló szerkezetük meggyengül, és bár a csontszerkezet rekonstruálódik, a közben fellépő fokozott terhelés a végleges csont megjelenéséig panaszokat, esetleg végleges deformálódást eredményez. A gyógytorna, fellazító kezelés, úszás az első alkalmazott gyógymód.
Ha az állapotot kiterjedt szerkezeti elváltozások jellemzik, akkor a szalagrendszer és az izomzat nem képes a teljes funkcióra, fűzőviselésre is szükség lehet. Ezek a terhelést részben átveszik a túlterhelt csont- és vázrendszertől. A folyamat szerencsére az esetek jelentős részében a csontok újra erősödése után, egy-két év múlva lehetővé teszi a teljesen egészséges gerincgörbület rekonstrukcióját. A folyamat a háti szakaszon 3-4, a lumbalis gerincen általában egy csigolyára terjed ki.
Az átvészelt M. Scheuermann után, csak az esetek egy részében marad vissza végleges gerincszerkezeti eltérés.
A korrekció időszakában általában indokolt az iskolai torna részleges felfüggesztése, az ugrás, tartós futás függőleges erőhatásainak kikapcsolása.
Gerincferdülés – scoliosis
A serdülőkor másik fenyegető, sokszor későn észlelt gerincbetegsége a scoliosis, a gerincferdülés.
A nemi érés befejeződése előtt leggyakrabban tisztázatlan okból kezd ferdülni a gerinc, amely gyakran véglegesen a csigolyatestek jelentős, több síkú változásához vezet.
Különösen torzító hatásúak azok a scoliosisok, melyek a mellkas torzulásával bordapúp megjelenését is előidézik.
A scoliosis-t megjelenési ideje, a kiváltó ok, vagy az érintett gerincszakasz és görbülésének iránya szerint csoportosítjuk.
A legtorzítóbb és sajnos leggyakoribb az ismeretlen eredetű, a serdülés idején jelentkező jobbra görbülő, háti scoliosis.
A felismert, még csekély mértékű görbületeknél az úszás és gyógytorna az első lépés. Gyakori a gyors rosszabbodás, ezért a szigorú követés mellett, ilyenkor fűző kezelés jön szóba.
Igyekszünk a legegyszerűbb, lehetőleg nem látható fűzőt adni, mely még a kellő korrekciót képes kiváltani. A korszerű műanyag technika segítségünkre siet a korszerű fűzőtípusokkal, (Boston, Cheneau stb.)
Csak akkor tarthatjuk korszerűnek a kezelést, ha az orvos a leginkább egyénre szabott tornaelemeket, fizikoterápiás kezelést alkalmazza, és a fűző mintavétele precíz, szükség esetén rendszeres után igazítás is történik. Mindez a fűzőkészítő, a gyógytornász, a szülő és természetesen a gyermek aktív, tudatos részvétele mellett lehet csak eredményes.
A kezelést minden esetben kórházi kezeléssel kezdjük, melynek a fellazító, mintázást előkészítő torna mellett, a pszichés felkészítés, alapos tájékoztatás is része.
A kész fűző feladása után, annak alkalmasságát ellenőrizzük, és megtanítjuk a fűzőben való tornázás gyakorlatsorát is. A fűzőket állandó viselésre alakították ki.
Tudomásul kell venni, hogy a nem hordott, vagy rendszeresen nem igazított fűző nem gyógyíthatja meg betegünket!
A fűzőkről tudni kell azt, hogy ezeknek a felépítése, kialakítása során precíz „kottát” adunk a gerinc változásához és ennek hatásait időről időre ellenőrizni és módosítani kell.
Az így felépített kezelési rendszer adja csak meg a súlyos betegség megállításának – és néhány esetben – javulásának esélyét.
Az „agresszívnak” tűnő kezelés sikerei egyre biztatóbbak.
Az esetleg éveken keresztül viselt fűző, vagy fűzők elhagyása a növekedés lezárulta után lehetséges. A későbbiekben is szükség van rendszeres tornára, úszásra, a kompenzáltság megtartására.
Szót érdemel a látszólagos gerinc aszimmetriát kiváltó eléggé gyakori végtaghossz-különbség, amely gondos vizsgálattal tisztázható és így elkerülhető a felesleges aggodalom.
A háziorvosok, iskolai orvosok jelentős számban küldenek az ortopédiára gyanús tartási rendellenességeket, szerencsére a valódi betegek aránya ezeknek csak töredéke.
Dr. Marschalkó Péter
Főorvos, Heim Pál Gyermekkórház, Gyermekortopédiai Osztály
